Fontolva haladó

Papp Zoltán Miklós írása

Sokan azt jósolták a közelmúltban, hogy a liberális gazdasági modell eddigi második legnagyobb öngólja után a gazdaságpolitikai gondolkodást Marx szelleme fogja belebegni, ezt pedig olyan tényekkel próbálták alátámasztani, mint a Marx művek iránti kereslet megugrása. Lehet, hogy nem ennek jegyében, de vitathatatlan aktualitást hordozva érkezett Budapestre egy Mark Károly kötetekkel alaposan felvértezett német társulat. A budapesti tavaszi fesztivál egyik legfigyelemreméltóbb produkciójának lehettek szem és fültanúi azok, akik ellátogattak a Nemzeti Színházba: a Düsseldorfer Schauspielhaus és a Rimini Protokoll vendégjátékában a Karl Marx a Tőke első kötetét tálalták elénk.

A 2-es villamosról leszállva, bevallom kicsit tartottam az elkövetkezendő bő két órától, mert bár nagyon felületesen, de ismerem Marx egyik fő művét, a Tőkét, és tudom, hogy ezt a klasszikust mindennel lehet vádolni csak azzal nem, hogy szórakoztató lenne. Ráadásul színpadra vinni a Tőkét kb. olyan, mint szonettet írni a kvantummechanikáról, vagy 50 Centtel elénekeltetni a Rigolettót, tehát nem kis fába vágta a fejszéjét Helgard Haug és Daniel Wetzel a Rimini Protokoll mögött álló alkotói mag.

Persze van tovább is >>>>>>

„Soha vissza nem térő lehetőség, aki kimarad, az lemarad!" „Sok pénz mellékállásból, rugalmas időbeosztással, napi egy-két óra ráfordítással." „Tulajdonképpen semmit sem kell tenni, csak beszélni a munkánkról: ez maga a munka." „Teljes anyagi függetlenség néhány hónap alatt!" „Nem ígérünk csodát, de kemény munkával itt milliókat lehet keresni!" „Itt nem kell eladni, ez a termék eladatja magát!"

Ilyen és ehhez hasonló lózungokat talán már mindenki hallott a gyógyhatású kenceficékkel, táplálék-kiegészítőkkel, alternatív fájdalomcsillapítókkal, vagy éppen bőrkímélő mosóporokkal házaló kedves cimborájától. A porszívóügynökök megkésett utódai mintha reneszánszukat élnék, talán nincs is olyan ember, akinek az ismerősi között ne akadna legalább egy csodatermékkel seftelő.

A multi-level marketing (MLM, hálózati kereskedelem, ahogy tetszik) nem újkeletű rákfene, jelenleg számos cég (Amway, Forever Living Products, Herbalife etc.) foglalkozik nálunk is hálózatépítéssel, ügynökök beszervezésével. A rendszer baromi egyszerű, fogyaszthatsz és/vagy eladhatsz, s ahogy szervezed be magad alá a balekokat, úgy nő a jutalékod, és az árrésből fakadó profitod. A végén már a passzív (jogdíjas) jövedelem is elég ahhoz, hogy életed végéig gondtalanul éldegélj. Közben szinteket lépsz, közösségépítő happeningeken csápolsz, és luxushotelekben rendezett tréningeken acélozod elszántságod. A végén végtelenített szabadidővel rendelkezhetsz, teljes anyagi függetlenség lesz részed, átértékeled a mulandó és örökkévaló viszonyát, megállapodott, elégedett, boldog és egészséges ember leszel. Blabla, idáig a marketing marketingje.

Az MLM-vallás kiskátéja

A valóság sokkal kevésbé derűs, az emberek 99 százaléka jelentős anyagi veszteségekkel száll ki a rendszerből (és ez rosszabb perspektíva még annál is, mintha szerencsejátékba fektetnénk a pénzünk!). Ám nem ezzel foglalkozunk ma, nem is az MLM visszásságaival, a rendszer becsapós üzletpolitikájával és kétes törvényszerűségével, az árult varászszerek lufi (rosszabb esetben súlyosan egészségkárosító) voltával. Ennek megvan a maga tengernyi szakirodalma. Minket most a hálózat lélektana, vagy, ha úgy tetszik, a precízen felépített, tömegesített agymosás érdekel. Ami minden sikeresen integrált ügynök esetében előbb vagy utóbb megtörténik. Mielőtt az MLM-fetisiszták felszisszennének, a tisztánlátás végett pontokba rendezem idevágó érveim:

Persze van tovább is >>>>>>

Tegnap, április ötödikén vitán felül nagy napot éltünk: bizonyosságot nyert, hogy Bajnai miniszterelnök lesz, Lendvai Ildikót pedig az MSZP elnökévé választotta a pártkongresszus. A Fontolva Haladó ma csak az utóbbival kíván foglalkozni, hiszen L.I. már most történelmi jelenség. A google képkeresőben semmi izgalmasat nem találtunk, így laudációnkat botox ránctalanításról szóló képekkel illusztráltuk.

Persze van tovább is >>>>>>

Olcsó játék, hülye poltikától megzakkant gyerekeknek, hétvégére.

[Miért?]
[Itt is]

Kétségtelen: nehéz a nagy sietségtől egyre szűkebb látószögön kívül eső lényegre, a bennünket megtartó értékekre figyelni. A hétköznapok beszédét más tölti ki, médiafelületeinket más foglalja le - például fajsúlyos közéleti kérdések. Jóllehet csak néhány óráig fajsúlyosak, mert utána elsodorja a pörgés (jönnek újabbak), meg a tény, hogy általában párperc-emberek alakítják őket. Kétségtelen tehát: ebben a baromi csatazajban nehéz meghallani, ha valami tényleg fontos enyészik csendben, méltatlanul.

Ám amint még egyszer hagyjuk Puskás Ferenc alakját és emlékét közönybe fulladni, alkalmassá válunk minden, régen még felelőtlen, önostorozó képzelgésként felmerült ítéletre.

Emlékezetvesztés?

Jelen sorok írója nem focirajongó; az viszont minden kétséget kizáróan rá nézve is szégyen, hogy a március 12-én, az egész világ által ismert magyar klasszisról bemutatott Puskás Hungary c. dokumentumfilmről ott ordít a hír a legnagyobb hírportálokon: Rosszul indult a Puskás-film, hogy "1944 fizetett nézővel csak a 16. helyre került az indítóhétvégén, a nézettségi listán". (Jennifer Aniston új filmjét ugyaneddig 18 000-en látták.) De ne álljunk meg itt.

Tegnap, április elsején lett volna 82 éves minden idők tízese, ebből az alkalomból misét és jótékonysági koncertet tartottak a Szent István Bazilikában. Későesti híradó-fogyasztónként vártam volna néhány szót. Egy vágóképet. - Lement a sportszerkesztőség stáblistája is egy hang nélkül. A közszolgálatin is, kereskedelmin is.

Ne álltassuk magunkat, több van ezekben az apró jelekben, mint elsőre hinnénk. Benne az, hogy nincs ma miért valódi focirajongónak lenni Magyarországon, és az is, hogy nem nagyon tudunk felemelkedni a padlószintről, hogy bármit is kezdjünk a hőseinkkel.

Persze van tovább is >>>>>>

Alig telt el két nap, de a legfontosabb következmény egyelőre annyi, hogy Gordonos szóviccekből 2010-ig el vagyunk látva - no persze az sem utolsó szempont, hogy láthatóan hála a jó Istennek tettre kész progresszív KISZ-vezetőből akad még ínség idején.

Bár nem vagyok én bértollnok, minek is tagadnám, hogy közülük mindig is ez a Bajnai volt a titkos kedvencem, mert láthatóan kevesebbet iszik, mint mondjuk a Szekeres, szimpatikusabb Kiss "Kolbászfesztiválról Jövök" Péternél, és kétség kívül normálisabb vágóképeket lehet tenni róla a híradóba, mint az utóbbi időben a Ferencről.

Ám a jóság pontosan ennyi, és nem több. Mert amúgy a (várhatóan) rövid agóniája végén egy dolgot köszönhet majd az őt megválasztó pártoknak: hogy egy relatív vállalható figurából két lábon járó időzített bukást csináltak. BG a III. Magyar Köztársaság olyan hét napja után lett kormányfőjelölt, amit a Kormányzati Jósdán kívül az égvilágon senki nem értelmezhet, vagy pláne, vehet komolyan; véletlen lenne, hogy majdnem egy tucat ember menekült fejvesztve a felkérésnek még a híre elől is? Azt, hogy BG már ebben a pillanatban súlyos bukó (és a helyzet változatlan), az alábbi tények garantálják:

- a népszerűségre nincs mentség, a turbók már most legyártották az első „Gordon takarodj" indulókat;
- bárkinek nyilvánvaló lehet, aki az utóbbi években a környéken élt és olvasott, hogy BG a megőrizve megszüntető ars poetica jegyében marad Gyurcs meghosszabbított keze;
- két különböző választási kampány közti időszakban a szép pislogás nem elég ahhoz, hogy az MSZP szakadások vagy eldurvuló belső viták nélkül megússzon egy sor súlyos vereséget.

Az sem utolsó, amit Turul kolléga kommentelt valahol a Reakción, hogy ti. "Bajnai miniszterelnök-jelölti sajtónyilatkozatában először azt tartotta fontosnak közölni, hogy nem kíván politizálni". OMG

Marad a legfurcsább az egészben, hogy mi a franccal foghatja Gyurcsány a teljes MSZP-SZDSZ tengely tökeit, hogy egy délutános elbizonytalanodások után csak kiállnak mindig valami egységes álláspont mellett, legyen szó személyről, vagy programról. Milyen rejtett hangfelvétel lehet náluk? Milyen titkos forrást tartogathatnak még? Hány orosz katona várhat a szekrényben?

Mindennek végén levezetésnek Fábry Sándort ajánljuk, aki Gordonról beszél.

*a szerző tanú, gátőr

Már a sokadik év 2009, hogy egy magyar nemzeti ünnep környékén az ukrán ultranacionalista blokk kárpátaljai leágazása a Vereckei-hágó honfoglalási emlékművét találja magának, mint a felesleges energiák levezetésének eszközét. Most éppen március 15. előtt. [hír]

Tavaly ilyenkor éppen Sólyom László avatta volna a megújuló „magyar torzót", de diplomáciai feszültség miatt az elmaradt, és szerencsétlen építmény kapott akkortájt is rendesen festéket, meg pajszernyomot. (Mindez már csak azért is érdekes, mert aki járt arra tudja, hogy nem is olyan könnyű feljutni a hágóra, a hazai szkinhedektől pedig azt szoktuk meg, hogy még egy kiadós kukagyújtogatásért sem mennének messzebbre a belvárosnál, nemhogy felmenni a hegyre hidegben, hóban.)

Az ukrajnai magyarellenes front az a fajta, amelyik állami szintről is kapja nagykanállal a tápot. Ott van például a magyar nyelvhasználat súlyos korlátozása az oktatásban és az érettségin, de az imént említett diplomáciai deficitek is. Utóbbi a KEH szerint azért alakult így, mert az ukrán fél nem vállalta a korábban egyeztetett valamennyi program megvalósulását. (A népnyelv ezt úgy mondja: segget csináltak a szájukból.)

Miközben körbenézünk, és szinte az egykori összes kisantant tagnál sejtjük, hogy mi és miért táplálja az ellenünk dúló indulatot, a 603 700 négyzetkilométeres Ukrajna szélén, a 12 800 négyzetkilométeres Kárpátalján csupa kérdőjel az össze-vissza gyalázott vereckei emlékmű.

Persze van tovább is >>>>>>

Miközben azt már mindenki tudja, hogy az új politikai erő nem a Fidesz és nem is az MSZP vonzáskörzetéből fog kikerülni, azt már kevesebben sejthették, hogy az LMP is csak erőtlen kezdeményezés ahhoz a konspirációhoz képest, amely az internet segítségével bontogatja szárnyait. Egyelőre annyit tudunk róla, hogy Soproni sör biztos benne van, mert ők kezdték nacionalistának annyira nem, giccsesnek inkább mondható TV-s reklámjukkal, amire szinte azonnal megjelent az az altenatív változat, melyről az egyszeri marketingszakember is levágja, hogy többszörösen csavart gerillakampány, az eredeti erősítése végett, és amiről utóbb kiderült, egy új hatalom alapjait kívánja letenni. Nézzük a felvételeket, és mindjárt világos lesz, miről van szó.

Persze van tovább is >>>>>>

Nem hisszük, hogy lesz több esélyes versenyző, ezért eredményt hirdetünk, egyúttal gratulálunk ismeretlenül is szerzőnek, a "legkisebb photoshopos munkával a legnagyobb megsemmisítés" különdíjhoz is. A tovább után mindjárt.

Persze van tovább is >>>>>>

"A politikai vitáink állandó visszatérő témája, hogy van-e még Baloldal, és főleg, van-e Baloldal Magyarországon? Van, aki szerint van, s ez a volt koalíció, mert az Emberi Haladást szolgálják pártjai, míg velük szemben állnak a fasiszták. Van, aki szerint van, de az maga az ellenzék, mert ellenzi az egészségügyi reformot, etatista. Van, aki szerint tulajdonképpen minden nagy parlamenti irányzat baloldali, mivel jóléti állam fenntartását ígérik, és a jóléti ígéretekkel versengenek egymással. És van, aki szerint tulajdonképpen minden parlamenti irányzat jobboldali, mivel a magántulajdon és a kapitalizmis támogatói, és a Baloldal csak a parlamenten kívüli kis csoportoknál található meg. Az igazáság kevesekhez menekült.

Marxista-e még a bal? Az biztos, hogy valami megváltozott."

A cikk teljes terjedelmében a Kommentár 2009/1-es számában, illetve honlapjukon olvasható.

Válságos időkben szólni kell; jó dolog ilyenkor figyelni a híreket, mert szezonját éljük a rejtett okosok előbújásának. Az a típus is hallat magáról ilyenkor, akit a hétköznapi közéletben sosem látnánk. A háttérőből előrelépő, majd gyorsan eltűnő titokzatos bölcs. Ködlovag. (Bár ha jól emlékszem, ezt a pozíciót Pozsonyi Ádám szokta betölteni.)

Egy ilyen pofát sikerült begyűjtenie az Indexnek is: március hatodikán Rátkai László, a Bundeswehr magyarországi stratégája adott szinte olvashatatlanul terjengős interjút a lapnak. Mit interjú: kinyilatkoztatás. Látnoki erejű, súlyosabbnál súlyosabb állítások követik egymást.

Nem titkolom, először bennem is motoszkált, hogy mi a búbánatos rosseb köze van a Budeswehrnek a magyar belpolitikához, aztán mielőtt a hihetetlen kinyilatkoztatástól blokkoltan majdnem elpárolgott ez a kellemetlen érzés, azért mégiscsak szólnék, hogy a BW a saját portáján sepregessen elébb, mert nincs év, hogy ne olvastam volna a fejükre növő botrányról. Mindjárt ott van a tavalyi, legfelsőbb körökig érő líbiai kiképzési botrány, vagy az ominózus 2006-os képek, amikor a Bundeswehr tagjai kikapart koponyákkal pózoltak Afganisztánban, de az a mozzanat is a kevésbé emberarcú negyvenes éveket idézte, amikor 2004-ben valami alacsonyabb pozíciójú beosztottakat áramütéssel kínoztak feletteseik, mert így szimuláltak az albán gerillák elleni bevetésre. (Linkelni nem tudok, a 2004. decemberi újságok külpol rovata rendesen tele volt a témával.)

Az biztos, hogy Európa egyik legnagyobb hadserege méreteiből és jelentőségéből adódóan is, meg a kevésbé népszerű elődei indokán is bizonyítana, hogy ők aztán szélsőségektől mentes, határozott, de kulturált hadsereg, többszintű diplomáciával, elől-hátul stratégákkal. Erre utal az is, amikor nagy dobra verik, hogy ők bizony már SAP for Defense & Security rendszert használnak a mobil működés támogatására, hogy ők már kiderháborús egységgel is rendelkeznek, meg az olyan villantások is, mint ennek a bizonyos Rátkainak az előhúzása, aki nyilván nem szabadidős tevékenyégként osztotta az észt az indexnek.

De nézzük, hogy mihez ért egy stratéga.

Persze van tovább is >>>>>>

Bethlenfalvy Gábor cikke

Tamás Amerikában végzett el egy jónevű egyetemet. Gyermekkorától a tengerentúlon élt, szülei ott kaptak munkát. A diploma megszerzése után fejébe vette, hogy hazatér a szülőföldjére. Egy évet húzott le egy természettudományt oktató tanszéken. Most pedig készül vissza, Amerikába.

Persze van tovább is >>>>>>

Először is két dolog van, amiben még bízunk. Az egyik, hogy a világháló egészen értelmes diskurzusra párbeszédre is használható. A másik, hogy az internetes közéleti kritika műfaja nem csupán újrahasznosított instant vélemények és összeguglizott blődségek felületes szellemiségű tuttifruttija.

A köz, a szolgálat, a fontolt járás, a valódi nemzeti, meg a mérsékeltbe oltott radikális - ezekért vagyunk a nagy közös játszótéren. A saját szótárban viszont kevés helyet szorítunk olyan fogalmaknak, mint: véletlen, függetlenség, egyenlőség, politikai korrektség.

Haladjunk már, mit akar?

- Ha válság van, ahhoz nem értek. A politika pocsék himmi-hummi ("mindenki hazudik"), a gazdaságot nem látom át ("annyi mindent mondanak"), az ökokrízis nem az én dolgom (gyűjtsön szelektíven más), ha nekünk csak egy arany durran az olimpián: indifferens, ha a téren előttem szemetel a sudribunkó: magánügy. A drogvitát messziről nézem, a romaügyet még messzebbről, és ha több a hajléktalan, ahhoz nekem meg mi közöm... -

Nem mások ügyei. Ahogy a személyes teljesítmény, az egyéni erőfeszítés, úgy az olimpia, a környezet, a klímaügy, a korrupció sem mások ügyei. Mesekönyv (vagy futurológiai tanszék) dolga, ha azt hisszük: az állam, az EU, a szofokrácia, az "enyéim" (politikusok) vagy bárki magától, és helyettünk tesz.

Diktatúrában könnyű, mert megmondják és megteszik mások (legfeljebb némi forgács is repül). A demokrácia nehéz, mert képben kell lenni. Márpedig ha ezt akarjuk, ha cél, hogy legalább nagyjában érezzük, hogy a kezünkben vannak dolgok, az bizony meló.

Ideje a közgondolkodásnak röppályák, spirálok és domború görbék helyett használhatóbb ívet adni.

A "fontolva haladó", az meg valami importmiez, Tibikém?
[Jelezve ugyanakkor, hogy jelen oldal nem eszmetörténeti blog, továbbá nem tartja megváltónak a paletta egyik izmusát sem. logónkban szereplő piros pedig véletlenül sem bolsevik.]

"Fontolva haladó: az 1830-as évek végén megjelent újkonzervatív irányzat. Legjelentősebb képviselőjük a fiatalon elhunyt Dessewffy Aurél. Szakítottak a reformok merev elutasításával, sőt, mérsékelt reformokat is javasoltak [...]"
(Tananyag)

"...haladásunk ösvényén a historiai básison s a törvényes formák mellett élénken mozogva de veszély és bukás nélkül fognánk haladhatni. Mert ezen taktika a hazafiság, a becsület, a józan okosság taktikája; vagyis inkább nem taktika: hanem maga a hazafiság, a becsület, a józan okosság."
(gr. Dessewffy Aurél, a fontolva haladók zászlóvivőjének gondolatai)

"...hogy az írott sorok közt láthatatlan betűkkel áll más valami, amit sok becsületes ember érez, de csak kevesen tudnak önmaguknak megmagyarázni."
(ugyanő)

"A koncepció dialektikájának pólusai tehát ebben a vonatkozásban: a 'józan megfontolás' és a 'divatos tévtanok'."
(Részlet Dombóvári Ádám tanulmányából - a fontolva haladás elméletéről)

"Kodály eljárása fontolva haladó módszer; ahogyan mind tökéletesebb megoldásokra törekedve alakította-korrigálta a már bemutatott, sőt kiadott műveit is, néha csupán az előadási utasításokon változtatva, máskor rövidítésekkel, vagy éppen betoldásokkal tökéletesítve kompozícióját."
(Breuer János: Kodály és kora - őt is szeretjük)

Indulás előtt fontos:

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Valamint:

The quick brown fox jumps over the lazy dog.

[A Fontolva Haladó blog 2009. március végén indult; a korábbi írások a szerzők IgenHír.hu-n megjelent publicisztikáinak szerkesztett változatai.]

Eljött az idő. Pálcát törünk.
A Fontolva Haladó és a homoszexualitás.

Mindenekelőtt (vagy továbbra is) szeretnénk leszögezni, hogy blogunk nem kíván az ügyben megszokott, tapicskolós közéleti műviták padlószintjén maradni. Nem azért jöttünk annak idején Európába, hogy 2008-ban tojással és vassal dobálva fejezzük ki, ha nem tetszik valaki az utcán, ám fenntartjuk jogunkat, hogy bármikor sugárban okádhatunk egymást simogató férfiak láttán, és természetesen hülyének nevezhetünk bárkit, aki eme jogunkat - homofóbiát kiáltva - elvitatja. Mérhetetlen felvilágosodottsággal azt is elfogadjuk, hogy más elbírálás alá esik két lány csókja, mint két hímneműé. (Ez amolyan innováció.)

Bár talán akihez nem kötik be a kereskedelmi tévéket, és nincs internet előfizetése, úgy szállhat koporsóba, hogy nem is tudja, mi az, hogy „buzi", azért ma akár olyan helyzet is előállhat, hogy valakinek hetero vonzalmát kell magyaráznia. Az egyszeri ember pedig először akkor jöhet zavarba, amikor felcsapja mentális betegségek nagy kódexét, de a homoszexualitást nem találja a sorban. Tény: 1975-ben az Amerikai Pszichológiai Egyesület (APA) kezdeményezésére a homoszexualitást kivették a pszichológiai betegségeket felsoroló "Betegségek nemzetközi osztályozása" című könyvből. Az alábbiakban kontár módon arra keressük a választ, hogy emez megfelelő lépés volt-e.

Persze van tovább is >>>>>>

Járőrszolgálat, persze. Térfigyelő rendszer, naná. - Ha a Zöld Pardon konszolidációs terve megvalósul, spontán félkatonai diktatúra kerekedik a Goldmann György tér környékén.

[Előzmény]

"Mióta a Zöld Pardon és a Rio nyár után télen sem üríti ki területéről ellátó egységeit, a híd két oldalán lévő 6000-6500 négyzetméteres közpark gyakorlatilag őrző-védő kft.-k fennhatósága alá került." - írta az Index múlt hét végén, tényfeltáró cikkében.

Ha zenei ízlésünk és vérünk alkoholtartalma úgy diktál, nagyritkán mi is látogatjuk a Petőfi híd budai hídfőjénél tanyázó szórakozó grundot - bár a szabadság mámorában és koszolt műmedencében fürdőző hülyegyerekek, az eldugított vécé és a pofátlan italárak rendszeresen és erősen rontják a morált.

Volt már szerencsénk találkozni a BME "menza" terén össze-vissza vert magatehetetlen tinédzser suhanccal, akit valamelyik lebuj biztonsági őrei rugdostak meg, mert azt hitte, attól jó fej lesz, ha a bejáratnál hangosan énekel és táncol. Esete jó példája azoknak, akik járulékos áldozatai a lokális őrző-védő tevékenységnek - akadnak ám igazi tettesek is, akik üvegeket dobálnak a rakpartra, autókat karcolnak szét a kulcsukkal, vagy épp a villamosmegállót törik össze. Ám őket az esetek többségében nem kapják el, hiszen cselekvésük kívül esik a Zöld Pardon és a Rio szögesdrótján.

Azonban ha hihetünk a szemünknek, hamarosan minden megváltozik. Cselekvési terv született.

A rohamtempóban összedobott és múlt héten napvilágot látott Zöld a zöldért (Zöld Pardon Újbudáért) programmal csak az a baj, hogy bruttó diktatúra. Aszongya: "A Zöld Pardon (...) saját költségén polgárőrséget szervez. (...) Ennek az intézkedésnek következtében a környéki utcák biztonságosabbak lesznek, mint valaha."

Te figyi, figyi! Hát nekem ez ismerős! Saját költségen magán polgárőrséget szervezni, és - "olyat, mint valaha" - szebb jövőt ígérni?! Most úgy rémlik a definíció passzol az utóbbi idők közéleti ügyeinek egy-két bandájára.

Zöld Pardon-bandériumok masíroznak Újbuda utcáin és pofánverik a szemtelen részegeket - ez ám a megoldás!

Még lehetünk az egymillió biztonságiőr országa.