Fontolva haladó

Ritkán olvasunk olyan webes cikket mostanság, amin magunkban is hangosan, a környezetünkben lévő bútordarabokba kapaszkodva, olykor a fulladás szélén tudunk nevetgélni. Ám az a helyzet, hogy mivel lemaradtunk a pénteki Charta-konferenciáról, ahol a Reakció megfogalmazása szerint az utóbbi idők legnagyobb közéleti árokásó-dzsemborijára került sor (figyelem: Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Bauer Tamás!), muszáj volt szombat délután valami beszámolót keresni, így rövid úton nyugtáztuk, hogy az index jó érzékkel az egész magyar internet két legnagyobb oltógépét és nihilista véleménygengszterét küldte a helyszínre, Bede Mártont és Szily Lászlót. Persze Debreczeni-Vásárhelyi-Bauer kombóval rendezvényt szervezni akkora magaslabda, amit nehéz nem lecsapni, de az index párosa tényleg a lehető legjobbat hozta ki a műsorból, így ajánljuk a teljes cikket, de kigyűjtöttük a legjobb mondatokat az örökkévalóság számára.

"A rendezvény olyan kérdésekre kereste a választ, mint például: hogyan fogja Orbán Viktor elevenen felfalni minden baloldali választópolgár agyvelejét? Mit jelent az országnak, ha jövő tavasszal győz a Fidesz? Mire lehet számítani a demokratikus rendszer, a jogállam, a sajtó és a gazdaság területén? Nem akarjuk előre lelőni a poént, de ha lehet hinni az itt elhangzottaknak, a 2010-es választások utáni eseményekre ki kell majd találni egy kifejezőbb szót a genocídiumnál."

Persze van tovább is >>>>>>

Partnerünk, az IgenHír magazin híres kommunistaszakértőt keresett, ezért felkért az alábbi cikk megírására. Nyomtatott formában tehát a lap októberi számában olvasható.

A rendszerváltás húsz éves évfordulóján, október 23-hoz közeledve ismét élénkül a vita az elmúlt rendszer megítéléséről és nosztalgiájáról. Vajon milyen megjelenési formái vannak kommunizmus életérzésének és eszméinek a Kádár-rendszert meg nem élt fiatal magyar egyetemista közegben?

A divat kritikusai szerint a retró többszörösen emésztett és kommerszbe fulladt, ellentmondása pedig tetten érhető bármely felkapott retró kocsmában, ahol bár a lepattant körülmények szocreál trendként kínálhatók, az árak már semmiféleképpen sem mondhatók retrónak. Mellékhatásként a hatvanas, hetvenes évek divatja „öregesen friss", fiatalos, színes formában tükrözi vissza saját korszakát, az államszocializmus diktatúráját feledtetve, vagy kinevetve. Vajon mennyire kedvez a különféle fiatal, baloldali mozgalmaknak a reróhullám?

Modern baloldaliak vs. hagyományőrző kommunisták

Táboruk a gyakorlatban sehogyan sem fér össze, láthatatlan kapocs köztük egyedül a rendíthetetlen antifasizmus lehet - röviden így lehet leírni a baloldali érzelmeket valló magyar fiatalok (alcímünkben említett) két jól megfogható rétegének egymáshoz való viszonyát. Fontos különbség, hogy míg a „hagyományőrzőknél" kritérium, addig a moderneknél csak elszórt jelenség a retrokommunista életérzés táplálása, legyen szó öltözködésről, vagy szellemi alapokról. A hagyományőrző kommunista fiatalok rétege egyértelmű: szoros értelmében kommunista, marxista, a rendszerkritikán túlmenő, rendszerellenes fiatalokról van szó, akik éles kirohanásokat intéznek modern társaikkal szemben.

Így a hagyományőrzők és modernek közt politikai értelemben átjárás nyilván nincs, a szimbólumok terén viszont néhol tetten érhető valamiféle közös halmaz: a kubai forradalmár, Ernesto Che alakját a Baloldali Front (a Munkáspárt ifjúsági tagozata) folyamatosan futatja jelképei közt, de 2006-2007 környékén még a FIB (az MSZP akkori ifjúsági tagozata) is zászlajára tűzte (Che Magazin címmel rövid életű lapot is indítottak, Marsovszky Balázs FIB egykori prominens pedig némi képzavarral kifejtette, hogy a kormány neoliberális politikája szerinte hosszú távon egybeesik a kubai forradalmár céljaival). A főirányok és platformok ismeretében világos, hogy a valódi újgenerációs retrokommunistákat marxista egyetemi csoportosulások környékén kell keresnünk.

Ifjú vörösök Heves megyétől Pestig

Csupa érdekességet rejt a Thürmer Gyula vezette Magyar Kommunista Munkáspárt (MKMP) idei voksolásra összeállított EP-listája, mivel azon három egyetemi hallgatót és egy szakmunkás tanoncot is találunk (ekkora számban semelyik másik párt sem jelölt tanulókat): Szabó Tamás (szül.: 1987, listán a 4., Baloldali Front országos elnök is) az egri Eszterházy Károly Főiskola informatikus szakán, Juhász Norbert (1989, listán a 10.) az egri Szent Lőrinc Szakmunkásképzőben, Varga Szabolcs (1985, listán a 16.) a debreceni egyetem szociológiai szakán, valamint Kovács Balázs (1987, listán a 17.) az egri Eszterházy Károly Főiskola történelem szakán tanul.

kép forrása

Önéletrajzaik, írásaik szerint egytől egyig keményvonalasok. Juhász például „az országban a legtöbb Szabadság (a MKMP lapja - a szerk.) előfizetés összegyűjtésével vált ismertté" (figyelem, ezt az írást ill. ezt a netlogos oldalt NAGYON ajánljuk!), Kovács pedig az Agria Dialektika internetes marxista portál alapítója, személyes példaképei közt pedig Kádár Jánost is megjelöli.

A lista alapján látszik, hogy a felsőoktatási térben megfogható kommunizmus igen nagy részben Egerben koncentrálódik. (Szabó, Kovács és Juhász mellett egri Tőzsér Zoltán, a Baloldali Front országos vezetőségi tagja is.) A fiatal egyetemisták munkája aktivista jellegű. Idén nyáron például Füzesabonyban a piactérre szerveztek sajtótájékoztatóval egybekötött lakossági fórumot, ahová azonban a füzesabonyi VTV képsorai szerint senki sem ment el (az interneten látható felvételen a helyi tévéseken és két ifjú kommunista mozgalmáron kívül egy lélek sincs).

A marxizmussal szimpatizáló fiataloknak persze Pesten is vannak fórumaik. Az ELTE BTK-n időről időre előfordulnak a témában rendezett kerekasztal-beszélgetések; 2008 novemberében „Marx - a marxizmuson innen, a szocializmuson túl" című György Péter, Heller Ágnes és Kelemen János részvételével zajlott alkalmon például a beszélgetés résztvevőihez képest radikálisabb marxisták szólaltak fel a fiatal közönség soraiból. Szintén az ELTE BTK-hoz kapcsolódik, hogy az intézmény hallgatója Thürmer Marianna, a Munkáspárt elnökének lánya, akit „póttagként" feltüntettek a párt EP-listáján is.

Kereken húsz évvel a rendszerváltás után sanyarú napjait éli magyar kommunizmus: az EP választáson a Munkáspártra országosan a választók 0,96 százaléka voksolt (27 817 ember), a politizáló fiatalság pedig erős jobboldali többséget mutat. A „hagyományőrző" rertókommunisták éppen a konzervatívokat megszégyenítő múltidézésük miatt képtelenek bármiféle komoly bázis kialakítására. A fórumokon olvasható egymás elvtársazása még viccnek elmenne; de hogy miért futtatnak lejárt szavatossági idejű forradalmárokat, rejtély.

Kedden (szept.22.) ismét CM. Az alábbi interjút idén április 19-én, a legutóbbi hivatalos felvonulás után készítettem az IgenHír magazinba. Bár egy ideje résztvevőként nem közösködöm velük, mert az én bringámat évekkel ezelőtt ellopták, mégis minden tiszteletem az övék, még akkor is, ha valóban igaz, hogy sokan közülük képtelenek normálisan közlekedni. A főszervezőről, Kürti Gáborról azt kell tudni, hogy ünnepelt népvezérség helyett évek óta a háttérből tereli a bringások megmozdulásait, hétköznapjait pedig a Hajtás Pajtás Futárszolgálat ügyvezetésével tölti. Mindemellett az LMP-s listán való szereplése megbocsátható.

- Kritikus már a tömeg?
Még nem, de hihetetlenül sokan vannak, immár ütőképes a tömeg. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nincs szükség sokra, szerintem a csatát kb. tavaly ősszel nyertük meg. Bár azóta is folyamatosan rakunk és rakunk rá, érezni a városban, hogy működik a dolog, terjed a bringázás - ehhez mi már csak hozzátenni tudunk.

- Hogyan értékeled, miben volt más ez a mostani?
Nem volt más. Az utóbbi időben nem nagyon változik. Inkább a közös vonás a lényeg: ez a sok ember egymásért jön el, rég nem önmagában a CM sikeréért, vagy azért, mert elhitt nekünk valamit. Legtöbbüket valószínűleg a padtársa, vagy a munkatársa hívott, és neki hitte el, hogy érdemes. Mert látja, hogy aki bringával megy, gyorsabban van a munkahelyén, és nem nyomorog a buszon, vagy a dugóban.

- Kétségtelen: önjárónak tűnik a dolog.
Igen, a Critical Mass rég kicsúszott a kezünkből. Érezni lehet, hogy olyan emberek kerekeznek szerte a városban, akiket távolról sem mi ültettünk bringára. Biztos, hogy ez már nem egy szubkultúra szokása: kőművestől a menedzserig rengeteg fajta figurát látsz két keréken.

- Emellett azért vannak állandó, időről időre pedig valamilyen témához kapcsolódó követeléseitek. Mégis mi a CM: társadalmi, politikai tett, vagy hangulatos, egynapos felfordulás?
Először az volt a taktikánk, mint minden civil szervezetnek: odafordultunk a politikusok felé, és megmondtuk, hogy akarunk valamit. Ők pedig azonnal megígértek mindent, mert látták, hogy állnak mögöttünk. Telt az idő, és a sok ígéretnek persze a tízede sem teljesült. Rájöttünk, hogy nem fogunk ezzel szórakozni, mert túl sok energiát visz el, és ha belefolyunk a politikai egyensúlyozásba, az minket is kikészít. Így most a politikának háttal, a bringások felé figyelünk, és csak a tömegre koncentrálunk. Mert bár úgyis tudsz tüzet rakni, hogy a rönköt gyújtogatod gyufával, de sokkal jobban megy, ha felöntöd benzinnel, aztán belobbantod.

- Kemény hasonlat egy biciklistától.
Igen, de így működik, mert ha már azt látod, hogy az utca a hétköznapokon tele van bringákkal, akkor vissza lehet fordulni a politika felé: mert már nem a mi, vagy egy felvonulás dolga, hanem társadalmi igény lesz belőle. Demszky Gábor korábban széttárta kezét, és azt mondta: minek építsünk biciklis utakat, amikor üresek? Néhány évvel ezelőtt talán mondhatta is. Manapság tele vannak a bringatárolók, főleg egyetemek környékén szabad kerítésekhez is láncolják a cuccot, annyira nincs hely.

- Multik, vagy a piac más szereplői nem környékeznek meg?
Folyamatosan, és egyre többen. Volt már olyan cég, aki több 10 millió forintot adott volna, ha kapcsolhatja a nevét a CM-hez. Mi viszont mondtuk, hogy nem fogadjuk el, mert az az ügy elárulása lenne. Ezt a marketingigazgató addig nem hitte el, amíg le nem írtuk levélben is. Pedig ebben a dologban ilyen módon semmi pénz nem mozoghat, mert azonnal hiteltelenné tenné.

A tegnapi HVG legjobb mondata.

Ez (mármint a 2006-ban beavatott új szlovák kormány magyarellenes politikája - a szerk.) be is következett, a magyar külügy pedig erre láthatóan nem volt felkészülve. "Megvárjuk, mit tesz a szlovák kormány, s aztán majd lépünk" - ismertette a magyar stratégiát 2006 nyarán Göncz Kinga külügyminiszter.

Egyik testvérünk, Türkenhilfe nemrég Tucat címmel lokálpatrióta blogot indított Budapest tizenkettedik kerületéről. (Amúgy titok, de Türkenhilfe nem is igazi budai, a Soproni Sörgyárban dolgozik, és egész konkrét elképzelései vannak a közel-keleti válság megoldásáról.) Bár a magunkfajta provinciális gátőr nem szívleli a budai öntudat építését, ám Türkenhilfe "Miből?" jeligére kezdett magánakciója annyira szépen ötvözi a válság hatására bennünk is egyre aktívabban bugyborékoló szociális érzékenységet, az aktivista urbanizmust és a közszolgálatiságot, hogy nem bírjuk nem idézni.

Persze van tovább is >>>>>>