Fontolva haladó

A nap kérdése

Sas [+]

2009. június 25. 22:47 / Borbás Barnabás

Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri.

Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri. Uralkodik magán, nem kommentál trágárságokat, megőrzi emberségét, berendezést szét nem veri.

Cimkék: média

Szittyák, dakoták és az alkotmányozó többség [+]

2009. június 25. 14:17 / Constantinovits Milán

A nyári uborkaszezon előtt nem állhatjuk meg, hogy röviden ne értékeljük mi is az EP-választások után kialakult belpolitikai helyzetet. Tekintsünk most el a fősodratú médiában az utóbbi hetekben felépített közhelykatedrálisoktól, és think tankunkkal fontolva haladjunk végig az újonnan kialakult aknamezőn!

Először érdemes talán tisztázni, hogy egyáltalán milyen következtetésekre is jogosít fel minket az uniós voksolás, vagyis mekkora belpolitikai súlya van az eseménynek. Kevés szó esik erről, általában rögtön a mélyreható konklúzióké a terep. Pedig fontos lenne tudatosítani, hogy az EP-választások rövidtávú belpolitikai kihatásai elenyészőek, az ellenzéknek adott retorikai muníción, és a kormányerő röstelkedésén túl nincs gyakorlati következménye idehaza. Vagyis a Fidesz és a Jobbik jó teljesítménye után a jövő évi országos választások győztesét kikiáltani, illetve Vona Gábornak kormányprogramot vizionálni dromedárság. Stratégiát alkotni, az erőviszonyokat újraértékelni, és reális forgatókönyveket gyártani viszont szabad és szükségszerű.

Az ország jövője szempontjából releváns és kevésbé húsba maró kérdéseket kell boncolgatni a jövőt illetően. Előbbiek közé tartozik a Fidesz-Jobbik (v)iszony kimenetele, a baloldali vákuum kitöltése, az utóbbiakhoz az MDF túlélése vagy az SZDSZ agóniája. Az LMP külön téma, róluk majd máskor.

Persze van tovább is >>>>>>

Rés [+]

2009. június 24. 9:29 / Pelikán József

Ha én lapkiadó lennék, a print sajtó haláláról szóló, unásig mantrázott kinyilatkoztatások örvényében vajon hol érezném azt, hogy piaci rést tudok ütni, ugyanazon lendülettel pedig minden konkurenciával felmosni a padlót, és kitörölhetetlen diadalt aratni?

Cimkék: média, viccö

Az ateizmus alkonya [+]

2009. június 23. 11:22 / Pandula Ádám

Alister McGrath (teljes nevén Alister Edgar McGrath) 56 éves brit teológus, egyúttal molekuláris biofizika doktora, az utóbbi időkig pedig a University of Oxford teológiatörténet professzora. Belfasti származásával elvileg katolikus hitet örökölhetett volna, mégis az anglikán egyház tagja. Írói munkássága igen termékeny (itthon talán az Osirisnél megjelent teológiai műve a legismertebb), idejének legnagyobb részét pedig ateista tudóstársaival vívott küzdelme teszi ki; például ha filozófiában Scruton, akkor teológiai és természettudományos téren McGrath számít Richard Dawkins első számú kritikusának. (Többször leírta róla pl., hogy „zavarba ejtően tájékozatlan a keresztény teológiában", következtetései pedig gyenge lábakon állnak. Mindezt The Dawkins Delusion? c. könyvében foglalta össze. A címválasztás replika Dawkins The God Delusion címadására.) Alább tárgyalt, Az ateizmus alkonya (The Twilight of Atheism) című könyve 2004-ben jelent meg (magyarul pedig a Szent István Társulat gondozásában).

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban? Erre a kérdésre keresi a választ Allister McGrath Az ateizmus alkonya (A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban) című könyvében.

A szerző magát is példaként hozza fel, hogyan lesz egy ateistából hívő. Belfastban, Észak-Írországban nőtt fel abban a korban, amikor az emberek mindennapjait megkeserítette a protestánsok és katolikusok véres harca, így joggal alkothatott a vallásról negatív képet önmagában, mivel az ott és akkor a társadalmi feszültség legfőbb forrása volt. Úgy gondolta, hogy a vallás megszűnését békés felvirágozás követné, mivel - mint az emberek többsége - ő is békére vágyott. Az ateizmus nem az Isten nélküli világgal való kecsegtetés miatt volt számára fontos: sokkal inkább azért, mert ki akarta irtani a vallást, mivel (akkori gondolatmenete szerint) a vallástalan jövő egy jobb jövő reményét adta. Oxfordba kerülve azonban éppen a természettudományok alaposabb megismerése ébresztette rá, hogy mennyire színes és komplikált az a világ, amit addig elutasított és emellett mennyire unalmas, elcsépelt és fantáziátlan az ateizmus, amely a lecsupaszított racionalizmussal kívánja magyarázni a világ egyes (leginkább a csoda szóval leírható) jelenségeit.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: ateizmus, vallás

Kommunista Godzilla és a töm.pusz.fegy. [+]

2009. június 20. 21:18 / Borbás Barnabás

Megint Koreától izzik a sajtó: bombakísérlet, kölcsönös fenyegetések, nemzetközi szankciók, töm.pusz.fegy. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) világunk egyik legundorítóbb (mármint a vezetés) és leginkább kiszámíthatatlan zárványa, globális hangulatfelelős. Innen nézve baromi távoli problémának tűnik, de téved, ha azt hiszi valaki, hogy Korea beláthatatlan messzeségbe vész; például a dél-koreai cégek Magyarországon is tekintélyes befektetésekkel vannak jelen (most éppen csak a Hankook-os abroncsot gurító Kóka János jut eszünkbe).

Mi is van Észak-Koreában? Rossz-e, ha nekik is összejön az atombomba? Hol tanulnak az első komcsi dinasztia fiai?

Túszul ejtett filmrendezők, színes betűk

Ha igazán hiteles forrást keresünk az észak-koreai helyzetről, ne érjük be kevesebbel, mint az Amerika Kommandó: Világrendőrség (Team America, 2004.); a Parker-Stone rendezőpáros (ld. még: South Park) darabja ízléstelen, politikailag teljesen inkorrekt, de éppen gátlástalansága miatt elmésen szókimondó marionett bábú-filmje olyan mélyre vágja az iróniamétert az abnormális diktatúra rendszerébe, hogy az önmagában elég lenne egy elméretezett koreai válaszcsapáshoz. Bár igaz, a valóság sokszor bicskanyitogatóbb, mint a paródiája. Az állandó, mániákus fegyverkezés és az elszigeteltség miatt éhező tömegek felett uralkodó kommunista rendszert például két éve iPod- és konyak-embargóval szorongatta meg az USA, mert köztudomású az egypártrendszer vezetőinek konyakért táplált rajongása.

Az se semmi, hogy a diktátor Kim Dzsong Il, mint a mozifilmek nagy fanatikusa, annyira szerette Sang-ok Shin dél-koreai rendezőt, hogy még a nyolcvanas években elraboltatta, majd éveken át udvari megrendelések teljesítésére kényszerítette; ennek terméke többek közt a Godzilla észak-koreai változata, a Pulgasari (1985), mely egy óriásgyíkról szól, aki az ideológiai iránynak megfelelően a parasztsággal összefogva gonosz feudális urak ellen harcol. (Komolyan mondom, ez a néhány perces részlet kötelező darab!)

Amúgy KNDK lakóinak viszonyait jól tükrözi, hogy kb. bő egy évtizede, a Dél-Korea felől némi lázítás és felvilágosítás céljából, repülőről indított röplapozás azért vallott kudarcot, mert a lakosság nem bírt napirendre térni a színesen nyomott feliratok felett - nem tudták ugyanis, hogy a fekete-fehéren túl ilyen is van.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: külpol, korea

Félüzem [+]

2009. június 20. 21:00 / Fontolva Haladó

Múlt héten 0, ehéten félüzemmel haladt csupán a think tank. Rajongóinktól elnézést kérünk. Nyáron ennél csak rosszabb lesz. Engesztelésnek a művészet és a matematika határterületét hívtuk segítségül.

Cimkék: szolg közl

Öt tanulság, tegnapról [+]

2009. június 8. 15:04 / Pelikán József

1. A fasisztázás kontraproduktív.

2. Orbán Viktor lesz miniszterelnök.

3. Az LMP lufi.

4. Az MSZP középpárt.

5.  A közvéleménykutatók nem értenek hozzá.

*a szerző tanú, gátőr

Cimkék: választás

Élnek-e magyarok a Kárpát-medencében? [+]

2009. június 4. 21:59 / Borbás Barnabás

Mink ilyen hülye országban élünk. Itt illetlenségnek számít a volt kommunista párt volt vezetőit lekommunistázni, a Móricz környékén tíz után nem adnak sört, aki pedig a közéletben nemzeti húrokat penget, az vagy kurucult giccskényszerbe fut, vagy nem, de akkor is kokettálónak könyvelik, netán egy hozzánk közel eső, kifli alakú ország idiótái nyúlnak magukhoz ijedtükben.

Mondok konkrétabbat. "Az európai parlamenti választáson eldől, hogy a Kárpát-medencei magyarságot hányan képviselhetik Brüsszelben..." kezdetű Orbán Viktor-mondaton rugózik május huszonharmadika óta a szlovák politikai elit. Olyannyira alátett nekik a „Kárpát-medencei magyarság" összetétel, hogy a Ján Slota név alatt futó házi hangulatfelelősük immár második napja azon póverkedik, hogy (figyelem!) határerősítés lesz, mert Magyarországon kilencmillió szlavofób fasiszta ujja viszket a ravaszon, és csak a rajtjelre vár, hogy meginduljon északnak. (Említett J.S.-nak egyhetes, Dósa Istvánnal közös hévízi nyaralást javaslunk, az „Előremutató-e, ha ostoba uszító vagyok?" kérdéskör kutatására.)

20.06.04

És erre virradt ma, június negyedike is. Szlovákiában felcsapják a magyar-kártyát, a sávosok Batman filmzenére hirdetik (vö. itt és itt) menetüket, a kormányzó párt a 89 évvel ezelőtt aláírt békediktátummal példálózik a jobboldal ellen. Nagy itt még a káosz. A szlovák esetből, a folyamatos konfliktusokból is látszik, hogy Trianon lappangó utóérzetét bármikor ki lehet használni, vagy képes az magától felszínre törni, hogy fájdalmat okozzon. Abban is biztos vagyok, hogy magyartól magyarig kell, hogy érjen a tudat, hogy nemzetben, így Kárpát-medencében kell gondolkoznunk. Kárpát-Európában, ha tetszik. Itt élünk, azért. Pozsonyban is, Zentán is, Szolyván is.

Öklöt rázni, fenyegetőzni most nem kell. Jelenleg fedezet nélküli az ilyen. Inkább meg kell nézni, honnan bugázzák maguknak az öntudatot mások. A szlovákok mondjuk az eurójukból. A románok a Cannes-i sikereikből. Na.

A nemzeti önképek visszahatnak és adaptációs módokként működnek. Ha azt építjük be erősen, hogy legyőzött, utolsó alakok vagyunk, akkor az önbeteljesítő jóslattá válik. Ha azt, hogy a történelem igazságtalan csapásaiból is felemelkedni, majd újra nemzetté válni képes közösség, más a helyzet. Trianonnak emlékmű kell: a fejekben, az emlékezés oszlopai tereinken. Aztán továbblépni, fejlődni, hogy tényleg helyet kérhessünk magunknak a nap alatt.

Élet Hummer nélkül [+]

2009. június 2. 11:43 / Pelikán József

Évek óta rendszeresen akkor támad fel a bennünk szunnyadó szociális érzékenység, amikor szembejön velünk egy Hummer Budapest utcáin. 2,5 tonnás vasban, sötétített üveg mögött, 6000 ccm-es motorral szállítja magát a szentem, nyilván minimálbérből. Bár negyedakkorában is elférne, parkolni alig tud vele, a napi benzinfogyasztásából pedig egy hétig közlekedik egy kisebb magyar család, ő akkor is odateszi magát az ormótlan tankban, lássa csak a sok paraszt.

Aztán tegnapig még magunknak sem mertük bevallani, hogy nem tudjuk, mi a franc értelme van ennek az egész gazdasági krízisnek, de este villámként csapott be a felismerés: ha a döglött piac tényleg tönkrevágja a Hummert és vele az egész SUV-os szubkultúrát, akkor nem volt hiába! (SUV: a divatterepjárók neve mozaikszóval, feloldása support utility vehicle, vagyis sportcélú haszonjármű, bár rossz nyelvek szerint super useless vehicle is lehet.)

Dömping a tegnapi hírekben: „Csődvédelmet kért a General Motors", „A csőd elől leépít a General Motors", „Veszélyben a Pontiac és a Hummer". Lényeg, hogy a GM a bedőlés elől menekülve becsukhatja a pazarló luxusautókért felelős üzletágat.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: válság

Sólyom László pénteken az olaszországi Doberdo Del Lagóhoz tartozó Visintini faluban, ökumenikus szertartás keretében avatott kápolnát az isonzói csatákban (volt vagy tizenkettő) elhunyt magyar katonák tiszteletére. Szép pillanat volt ez, bár nem kapott akkora médiafelületet, amekkorát megérdemelt volna, ezekben a kampánytól és esőtől elmosott vágtáktól borús napokban.

Isonzó és Doberdó az első világháborús lövészárokharc, az évekig húzódó és felőrlő állóháború etalonpéldái. Óvodás, vagy alsó tagozatos, öntudatlan-szandálzoknis korszakában mindenkinek kötelező katonadal (ill. Bartók Béla osztályzásában: C típusú, népies dal) a Kimegyek a doberdói harctérre; végül vagy megtanulja, vagy nem, de talán felnőttként sem gondol bele, hogy milyen tartalom van olyan sorai mögött, mint pl. „kilenc fontos ágyúgolyó főbe talál", vagy „Hol fog az én piros vérem kifolyni" vagy „Puskagolyó lőtte el a szivemet". A műdalköltészet tudott durvábbat írni, de hitelesen vérfagyasztóbbat nem.

A Cappella Ungheresét, a magyar kápolnát az I. világháború idején, 1918-ban magyar katonák kezdték építeni, de az épület befejezetlen maradt. A felújítási és továbbépítési munkálatokat tavaly ősszel kezdték meg. Az újjáépítés finanszírozását a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta magára az Újfehértó Városért Alapítvány segítségével, amely ezzel is tisztelgett a város 27 doberdói hősi halottja előtt.

Lazán kapcsolódó megjegyzés. Azt hiszem, hogy a Kimegyek a doberdói harctérre c. darabnak, mint népies katonadalnak a kortárs nemzetközi színtéren (a szöveg durvaságát, a mondanivalót és a háborúhoz való hozzáállást illetően) megvan a paralel megfelelője: a Metallica One c. tétele, az And justice for all albumról. Szöveg összehasonlításra lehetőség itt és itt, a hangulatot a klipből tessék leszűrni.

Cimkék: történelem

Magyar zarándok, magyar búcsú [+]

2009. június 1. 12:29 / Borbás Barnabás

Csíksomlyó borzalmasan messze van. Viszont nehéz nem észrevenni, hogy fontos, ami a napokban Erdélyben történt: több egy vidéki búcsúnál, és több a Hargita megyei magyarok összejövetelénél. Figyelmet, megbecsülést érdemel.

Vagy kínosan kellene érezni magunkat, mert számtalan hívő, magyarországi és környéki igazhitű mellett sok sznob is felvonul, csupán azért, mert látta a kedvezményes buszos kirándulást a Demokratában? Annak is igaza van, aki a búcsúgagyira mutogat, hogy lám, hát mennyi ócskaságot árulnak ezek a becsületes székelyek, az ő szent ünnepükön.

Csíksomlyó az övék is (a Marlborós szalmakalap pedig igenis alkalmas egynyári simléder). A sokezres tömeg, aki évről évre zarándokcipőt húz, nem csak önmagát, de minden magyart képvisel. Ugyanis történjék velünk bármi rossz, széthúzástól a ránk szakadó különböző válságokig, ami ilyekor Csíksomlyón zajlik, még mindig az egyik legfontosabb nemzeti létakarat-nyilvánítás.

A hely szelleme pedig eleven. A 2003-as István, a király somlyói felvételén is hallatszik.

Cimkék: ünnep

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2017, IGEN