Fontolva haladó

A Kommentár aktuális számában Schlett István politológus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Politikatudományi Intézetének egyetemi tanára a választások után kialakult politikai helyzetet elemzi.

Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy maga a rendszerváltozás folyamata óriási feladatok elé állította az eddigi kormányokat. Ne felejtsük, a döntésekre kényszerülő politikusnak nem áll rendelkezésére az „utólagos éleslátás csodafegyvere” (Hobsbawm), döntéseit elkerülhetetlenül információhiányos helyzetben kell meghoznia, hiszen azok a jövőre vonatkoznak, amiről biztos, ellenőrzött tudása sem neki, sem másnak (beleértve a tudósok, szakértők légióit is), senkinek nem lehet. A tennivalóknak – a mai politikai szlengben elkerülhetetlen és/vagy szükségszerű lépéseknek ne vezik ezeket – sincs valamiféle felsőbb hatalmak által elő írt szigorú rendje; aki ilyenek ről beszél, az vagy magát képzeli omnikompetensnek, vagy a saját elképzeléseit, „kedvenc eszméit” – ahogy ezt a jó öreg 19. század ban mondták – téveszti össze az isteni akarattal vagy a társadalom, a gazdaság állítólagos vastörvényeivel. A politikus nem játszhat kottából, mert ilyen nem létezik. A normál helyzetekre érvényes, az intézményi logikára, tapasztalatokra, eljárási rendre alapozott rutinte vékenységen túl igen gyakran – és leginkább váratlan, de nagyjelentőségű pillanatokban – improvizálnia kell, képességeire, ismere teire, technikai tudására, de nem ritkán csupán intuíciójára támasz kod va. Nem ró hat juk fel bű né ül, ha né ha mel lé fog, csu pán azt, ha sem má sok, sem a maga kárán nem tanul, ha nem képes önkorrekcióra, ha hiányzik belőle a felelősségérzet, ha nincs valóság érzéke, ha nem tud különb séget tenni a jó és a rossz, a hasznos és a káros, a lehetséges és a lehetetlen, a köz- és magánérdek között.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a közeget sem, amely a kormányzás terhét magára vállaló személyeket körülveszi. Ha valami, úgy a kormányzás bizonyosan olyan te vé keny ség, amelyet egyedül még egy lángész sem végezhet el. Különösen nem a liberális demokrácia elveire épülő parlamentáris rendszerben.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/1-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

Nem mondhatnánk, hogy nagyon összeszedtük magunkat, ám azért késve is van pár keresetlen szavunk az országgyűlési választások második fordulója előtt. (Első rész itt.)

„megyek Angyalföldre”
DSZG

Egyszer volt kutyán Budavásár, vagy fordítva, szóval a második fordulóra igazából kisebb izgalmak maradtak, de ünneplésre mindig van ok. "Magyarország olyan ország, amely kétfordulós választással bünteti magát" - írta valaki Amerikában. Hát, ezt ellensúlyozni kell, és akkor hétfőn reggel is mosottrongyként megyünk dolgozni. Részemről masszívan drukkolok a kétharmadnak, sokak által sokszor kifejtett okokból. (Habár a Hende Csaba hadügyminiszteri kinevezéséről szóló hírek talán szkepticizmusra intenek.) Mindenesetre izgulnivaló maradt, Szanyi Tiborra és Angyalföldre például soha, senki sem volt annyira kíváncsi, mint most, akárcsak Kazincbarcikára meg Ózdra, Csepelre. Rájuk figyel annyi ember, mint az egész országra két hete, szóval ez kihagyhatatlan promóciós időszak nekik. Aztán restauráció, meg ellenforradalom, klerikális és nacionalista kurzus, meg középosztály-fétis várható, legalábbis egyes baller publicisták szerint. Legyen igazuk. (Ha Szanyi veszít, esküszöm, elmegyek berúgni Angyalföldre.)

„cáfolat, ellencáfolat”
Lajos Marsall

Akkor most tegye fel a kezét az, aki kéthete meglepődött.
Az is tegye fel a kezét, aki meg fog lepődni a következő egy-két év állítás, cáfolat, ellencáfolat, információ, dezinformáció, illetve az ezek lineáris kombinációjából születő, a gyurcsányi PR jegyében sok példányban kiadott "Greatest Hits of MSZP - Mi sosem loptunk, vagy csak kényszerből" című válogatás DVD-jén.
Most pedig elhatárolódom önmagamtól.

„Viktatúra”
Csodatevő Nikola

A választás második fordulója lefutott. A kétharmad megvan, az MSZP egyetlen evk-t sem tud majd megnyerni. Szanyinak odacsapnak a Kubatov-szavazók és az LMP-s voksturisták, de még Tóth József is el fogja bukni Angyalföldet. Legalbbis pont akkora esély van erre, minthogy bármelyik másik körzet az MSZP felé billenjen. Itt az idő, hogy a KDNP-s henger bekapcsolja a turbót, és jöjjön a Viktatúra!

Őszintén tegye fel magának mindenki a kérdést: történhet-e jobb dolog egy választás első fordulójában annál, mint hogy Havas Henrik mindkét szavazata elvész?
Ugye, hogy nem! Én ezt várom a második körtől is.

Péntek éjféltől kampánycsend, így megragadjuk az utolsó pillanatokat arra, hogy szóljunk. A Fontolva Haladó többé-kevésbé világhírű szerzői és szakértői következnek. (A cikket Donald kacsás képekkel illusztráltuk.)

„permanens kihalás, váteszi erőfeszítések”
Constantinovits Milán

Némi, húsvétról maradt, magas oktánszámú ital felett elmerengve a következő, atombiztosnak tetsző prognózist rögzíthetjük. A voksolás biztos győztese egyértelműen a Fidesz lesz, meglátásunk szerint jelöltjei majdnem az összes egyéni választókörzetben győzelmet vagy legalább első helyet érnek el. A leadott szavazatok 58-61 százalékát fogja begyűjteni a Viktor vezette narancskonzervatív mamutpárt. Vagyis nem lesz kétharmad, ám ezért nem az álláspontunk szerint sürgősen pártjelvényragasztó-kisiparossá lefokozandó Kubatov Dzsí a felelős, hanem az utóbbi hetekben megerősödő zöldhullám. (Erről később.) Második helyre a radikálpopulista Gyorsvona száguldhat be, jóslatunk szerint 15-18 százalékkal. Egyéni körzeteket tekintve Borsodban és Hevesben akár az élen is végezhetnek a jobbikosok, ami muníciót adhat a két forduló közötti Fidesszel való (előre borítékoltan sikertelen) egyezkedésekhez. A dobogó harmadik lépcsőjére az utolsókat rúgó, morálisan megszopkodott, majd kiköpetett szocialistákat prognosztizáljuk, 14-17%-kos "eredménnyel". Esetleg a battonyai (Karsai Búzatüzelő József) vagy az angyalföldi (Tóth Jóska) körzetekkel vigasztalódhatnak, bár ezeken a helyeken is csak az első fordulóban kerülhetnek az élre. Praktikussági okokból kedvező lesz az alacsony mandátumarány számukra, hiszen a különféle büntetőjogi eljárások és a permanens kihalás miatt így is épphogy feltölthetik a rendelkezésre álló helyeket. Negyedik bejutóként számolunk az LMP-vel: a tényszerű program helyett ordító vákuummal bíró (szinesztézia!), trendien alter handabanda 5-7%-ot jelenthet nekik. Az MDF néven futó adminisztratív képződményt 2-4 százalékra valószínűsítjük; egy biztos: nem Retkesnek majd örömükben... A Civil Mozgalom nem ér el számottevő eredményt. Prognózisunk királyi (nem az andrási!) többes számát Horváth Adolf okozza, aki Török Gábor szellemeként reinkarnálódva segítette váteszi erőfeszítéseim.

„állatkerti várakozások”
Pelikán József

Édespofák ezek a kollégák, hogy csütörtök este rángatnak fel a gáton, hogy „te Józsi, ha nem akarod lemosogatni a kampánycsend-sértésért járó bírságot, akkor mostan somjál még oda". Legyen. Már most a legnagyobb izgit az okozza, hogy biz a Jobbiknak köszönhetően a Jóisten állatkertjének egy igen válogatott része fog általesni az országgyűlés szimbolikus bejáratán (no nem az összes olyan, de mondjuk a szkinhed Zagyva Gyula minket pl. zavar, Novák Előd is inkább foglalkozhatna azzal, hogy diplomázzon, nem is beszélve Szegedi Csanádról, aki egy átlag lakossági fórumon úgy fest, mint egy bajor élelmezési tiszt, aki megszedte magát a háborúban). Ez nem katasztrófa persze, meg hát választói akaratból történik, de úgy látjuk, hogy amint elmúlik az Jobbik újdonságértéke, és marad az a buta japánkodás meg póverkedés, meg az iszonyat gáz médiájuk ilyen címlapokkal (ha én pártelnök lennék, és kardot fotosopolnának a kezembe, leverném a szerk. kezét, az hótzicsi), bizony kiábrándító lesz. Persze nem akarunk úgy tűnni, mintha a Jobbik lenne a legnagyobb problémánk, ezért most nagy nyilvánosság előtt publikáljuk, milyen hangot fogunk kiadni az első percben, amitől kezdve az SZDSZ nincs a parlamentben.

Tehát akkor videó arról, milyen hangot fog kiadni Pelikán az első SZDSZ mentes parlamenti napon:

*a szerző tanú, gátőr

„mink tehát bízunk”
Borbás Barnabás

„ha a választások után sikerül új légkört teremteni, az energiákat szabadíthat fel." - ezt Sólyom László mondta egyik utolsó 2009-es interjújában. És jól mondja az öreg, mint rendesen. A közélet néha bepállott, néha odakozmált légköre oroszlánrészben a most takarodni készülő kurzusnak, abban is döntően Gyurcs. vibráló, akarnok technokrata személyiségének köszönhető. Mink tehát bízunk, ha már ezek végre húznak el.
Rock the vote.

„radikális posztkommundemokrata liberálnáci monarchiális nagyhercegség”
Lajos Marsall

Ez lesz, nem más. És én ezt már '97-ben megmondom, ha valaki megkérdezi. Április 11-én a szavazóurnákban mindenki ráhelyezi a megfelelő X-et a megfelelő karikára. A nemzeti ötödölő végén lehull a lepel, a lapok összesítésekor az X-eket kivágva a három párt teljes frakciója némi vodkanarancs társaságában kirakja Göncz Árpád fényképét. A háttérben Vona Gábor és Kóka János pókereznek, a tét a Lánchíd dekorációja: rózsaszín tüll-lampionok, vagy árpádsáv. Navrasics Tibor és Gyurcsány Ferenc (könnyed táncot lejtve) Baló György moderátori felügyelete mellett felváltva szavalja a Nemzeti dalt, míg Orbán Viktor Morvai Krisztina csillogó tekintetétől övezve egy sarokban csendben gyakorolja a komoly fejjel való szónoklást. Másnap a Strabag és a BKV társfinanszírozásában létrejött új magyar médiakonszern, a Magyar Népszabadság különrovata főoldalon hozza le az N-párti nagykoalíció megalakulását (Török Gábor és Mérő László elmélete szerint N tetszőlegesen nagy pozitív egész szám). A radikális posztkommundemokrata liberálcári monarchiális nagyhercegség kikáltására szerdán kerül majd sor. Szűrös Mátyás szeretné elhappolni a nagy lehetőséget, de ő már egyszer kiáltott, a szerencsés nyertes Fekete Pákó (Grétsy László féléves munkája van benne). Sólyom László éppen zöldet ültet a Tubesen, így nem lehet jelen, utódja Dévényi Tibor, aki egy csapásra jó hangulatot teremt határainkon innen, és túl. A politikai korrektség jegyében a mértékadó lapok emberei újragondolják eddigi munkásságukat, így az immáron LajcsyMarcsy-ként aposztrofált néhai bölcs megmondó leteszi a lantot, és civil szakmájának megfelelően Nemcsák Károly informatikai miniszter új projektjén, a digitális-kakaó biztos intelligens papírrepülőn dolgozik majd.

„csak a KDNP”
Csodatevő Nikola

Hiába a kampánycsend, létezenk a kampányolásnál sokkal rafináltabb módszerek is a szavazók zavarba eljtésére. Ilyen például a szavazóhelység bejáratánál sokkoló információs plakát, melyen gagyin megrajzolt figurák segítségével szemléltetik, hogy X mellett + jellel is lehet érvényesen szavazni. Na de milyen már kiskereszttel áthúzni egy kört? Mennyire életidegen mozdulat az, hogy egy kört nem iksz-szel választunk ki? (vö. tippelős dolgozat vagy zh, amőba stb.) Az idei szavazás számomra más lesz, mint az eddigiek: kereszttel fogok szavazni. Természetesen a KDNP-re. (No, nem a Semjén miatt, csak azért, mert tudom, hogy ők fognak győzni nagyon.)

Írta: Papp Zoltán Miklós, Borbás Barnabás

Pedig nem fűlik a fogunk egyetérteni Helmeczy Lászlóval vagy az elempés hadakkal, mégis a választás célvonala előtt nem sokkal ehelyütt is fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra a nyilvánvaló tényre, hogy a kopogtatócédulás jelöltállítási rendszer nem csak bonyolult, nehézkes és merev, de kódolja visszaélések és csalások sorozatát. Nem kevesebb, mint öt választási időszak tanulsága ez, a hatodiknak pedig éppen napjait éljük.

Nemrég lezárult a 2010-es választások egyik legfontosabb előkészítő szakaszát jelentő ajánlószelvény-gyűjtés; termékeny időszak volt, gyors internetes számolással harmincnál több országos vagy lokális botrányt számoltunk össze, melyek egyúttal szép keresztmetszetét adják mind a hatályos BTK előfordulható részeinek, mind a teológiai értelemben vett (fő)bűnöknek (incl. lopás, vesztegetés, hamisítás, hazugság/megtévesztés, üzérkedés, visszaélés - paráznaságra ugyan még nem láttunk kopogtatócédulás variációt, de már nagyon várjuk). Ha bárkinek elkerülte volna a figyelmét akár egy hír is, emlékeztetőül, ill. szemléltetésnek íme 14 eset:

♥ Pénzért szerzett ajánlószelvényeket a soproni MDF-jelölt? [MNO]

♥ A Jobbiknak dolgoznak a pécsi álfideszesek? [FN]

♥ Budaházynak nincs 750 érvényes ajánlószelvénye [FN]

♥ Csalással vádolják az LMP-s Schiffer Andrást [Index]

♥ Ajánlószelvény étkezési utalványokért? [Mr1]

♥ Lebuktak az álfideszes ajánlószelvény-gyűjtők [MNO]

♥ LMP-s feljelentéssorozat kopogtatócédula-ügyben [FN]

♥ Lopják az MSZP és az MDF kopogtatócéduláit Fejérben [Hírszerő]

♥ Tömegesen éltek vissza a Fidesz nevével [Hírszerző]

♥ Cigány párt adott át kopogtatócédulákat Seres Máriának? [Mandiner]

♥ Több mint 20 érvénytelent találtak Szabadai Viktor kopogtatócédulái között [HírTv]

♥ Munkaidőben, munkahelyen gyűjtött ajánlószelvényeket Debreczeni József [origo]

♥ Postaládákat törtek föl a belvárosban [jozsefvaros.hu]

♥ Lefoglalták egy MDF-es képviselő kopogtatócéduláit [Index]

Az ajánlószelvényes rendszer legfőbb aggályai

1. Adatokkal való visszaélés.
A legjobban hangoztatott kérdés, amelyre az adatvédelmi biztosnak is volt egy-két szava. A pártoknak elvileg kötelező megsemmisíteni a begyűjtött cédulákat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ez meg is történik, azok adatait belső használatra még tárolják, ami - valljuk be - igazi aranybánya a politikai marketingeseknek és kampánystratégáknak: egy jól képzett közvélemény kutató sem tudná ilyen pengeélesen belőni egy párt potenciális szavazóbázisát. Az ajánlószelvényen pedig a legfőbb demográfiai adatok egytől egyig szerepelnek.

2. Szenvedő kis/új pártok.
Sokan, sok helyen elmondták már, hogy a jelenlegi választási rendszer a nagy pártoknak kedvez. Másképpen megfogalmazva erősen szelektálja a kisebb támogatottságú politikai tömörüléseket. Noha ízlés dolga, hogy jobban szeretnénk-e a kétpárti vagy pl. öt- hatpárti parlamenti üléseket látni, mi úgy vagyunk vele, hogy mindenképpen szerencsésebb állapotú társadalmat jelez egy többpárti, és a politikai törésvonalakat jobban tükröző parlament. Márpedig jelöltenként 750 szelvényt összegyűjteni kisebb (netán új) pártnak baromi nehéz, nem is beszélve arról, hogy ez milyen költségessé is válhat, már csak azért is mert a szelvények gyűjtése is anyagi forrásokhoz kötött. És arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak a kis pártok, de a regionális (és tegyük fel: erős) pártok politikai érvényesülését is erősen korlátozza ez a rendszer.

3. Hamisítás.
Ősi törvény, hogy ami írva, vagy nyomtatva van, azt hamisítani is lehet, és fogják is. Jobb tehát minimalizálni a csalás lehetőségét. Nem egyedi eset, hogy a gyűjtés operatív vezetője azt ajánlja, hogy lopják ki a postaládákból az ajánlószelvényeket, amiket majd kitöltenek a szorgos kezek. Az igazsághoz hozzátarozik, hogy bajban volt, aki idén kopogtatócédulák előállítására adta a fejét, ugyanis legalább 2-3 féle biztonsági jellel látták el, amin már a jó öreg fotosop sem segít.

Persze van tovább is >>>>>>

A Kommentár aktuális számában Balázs Zoltán politológus-közgazdász a négy, valamilyen formában kormányváltást óhajtó és valamilyen politikai alternatívát kínáló erőt teszi elemzés tárgyává.

A közmeggyőződéssel szemben a Jobbik politikai eszméi heterogének, azaz nem alkotnak egységes, koherens politikai világnézetet. A Jobbik nemzeti liberális, amennyiben genezise a szabadságélmény, a jogtipró hatalommal szembeni fölkelés (2006), sőt az emberi jogok védelme; a lázadás mint szervező attitűd; a magyar és a nemzetközi establishmenttel, nagytőkével, Amerikával, kommunistákkal, liberálisokkal, zsidókkal stb. szembeni fölkelés („hív a haza”) érzelme; a magyar politikai hagyományból kitörölhetetlen függetlenségi elem. Ugyanakkor konzervatív is, amennyiben rendet, tekintélyt, vallásosságot, az „élősködés” megszüntetését, biztonságot, csendőrséget, nemzeti gárdát, földvédelmet akar és favorizál. Végül szocialista is, amennyiben masszív állami beavatkozást, a tőke öncélú korlátozását, nacionalizálást kíván. Ez a heterogenitás okozza, hogy a Jobbik sokak számára nem más, mint a jobbik Fidesz, vagy a Fidesz jobbik fele, hiszen emiatt az eszmei pluralizmus miatt végsősoron sokak szemében a két párt közötti különbség világnézeti-eszmei értelemben kifejezhetetlen, marad a fentebbi generációs- morális eltérés. Hadd utaljak itt arra is, hogy két éve a Fidesz elnöke is kacérkodott a „plebejus” jelzővel, ami ma inkább a Jobbikra illik; de a „plebejus” minősítést Orbán Viktor máig nem utasította el végérvényesen (tőle amúgy is szokatlan volna az efféle ideológiai elhatárolódás). Amennyiben tehát a Jobbik az erkölcsi szempontból elfogadhatatlan fajelméleti kilengéseket és szellemileg bornírt nemzeti mitológiát kordában tudja tartani, azaz semmilyen hivatalos megnyilatkozásába nem engedi be, egy Fidesz- kormánynak nem kell rosszul éreznie magát attól, hogy egyes politikai döntéseitesetleg a Jobbik is támogatni fogja. A fenti eltérés kiemelése azonban a Jobbik számára vélhetően nagyon fontos lesz.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/2-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

1. Megéli-e Göncz Árpád április 11-ét?
2. Megéli-e Horn Gyula április 25-ét?
3. Átül-e majd valaki az MSZP-frakcióba?

*a szerző tanú, gátőr

a Fontolva Haladó blog szerkesztősége elhatárolódik a dilemmáktól.

Lényeges előtanulmány:
Létezik-e MDF-es bajusz-kód? (korábbi cikk Bokrosról és az MDF-ről)

Lajos 1997 óta egészen az EU parlamenti választások előtti időkig rendesen a part széléről ugatott, mostanra viszont durván átbillent a mérleg nyelve, lassan az egy médiafelületre jutó Bokrosok száma napi szinten eléri szép emlékű pénzügyminiszterségének idején tapasztalt mértéket. A parlamenti bejutásért teperő MDF túlmozgására jellemzően Orbánon kívül csak az ő jelöltjükként induló Bokros mondott évértékelő(nek hirdetett kampánynyitó)t, amitől most hasra esni látszik a teljes balos-liberális média (fantasztikusozás, szakértőzés, közgazdaság-tudományosozás), mi több, néhol már Mesterházy Attila helyett őt mondják Viktor egyetlen opponensének. Nézzük akkor, mit tud a versenyző.

A teljes beszéd (kb. 60 perc) itt megnézhető.

A stand-up egyik legfontosabb stílusjegyeként Lajos diszkrét headset-mikrofonnal, saroktól sarokig járkálva, 100 százalék papírmentesen (respect!) szögezte magára Dávid Ibolya és Debreczeni József tekintetét. Mindez egyetemi diákjainak nem lehet nagy újdonság, de újonnan szerzett rajongóit láthatóan lenyűgözte. Bokros nem is tett mást, mint egy átlagos hétköznapon: a Tanárúr-szemüveget szigorúra igazítva órát tartott. Ha valakinek naponta kell több csoportnyi hallgatóságot közgazdászi szakvéleményéről meggyőznie, nyilván szert tesz jó adag dörzsöltségre.

A lehengerlés persze itt-ott rettentő agresszív tenyérbemászással párosul, a headset járulékos következményeként pedig a beszéd közben végig hallani a bajusz alól származó bohókás szuszogást, amit cukinak mégsem neveznénk. (Szerintem éjszaka horkol is.)

(részlet a beszédből)

A nagy szakértelemtől a beszéd vége óta aléltnak levők ott tévednek, hogy a valós közgazdaságtani krafttal előadott szpícs helyi értékét tévesztve kész tervezetnek, netán abszolút igazságnak nézik a mondottakat. Aki bármilyen összefüggésben olvasott/tanult már alap szintű mikro- makroökonómiát tudja, hogy Bokros többé-kevésbé következetes neoliberális (régi örökség: annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt, David Ricardo álnéven írt a rendszerváltás előtt a Beszélőbe), módszertani válaszai is ebből az iskolából származnak. Ha másmilyen irányból hoznak közgazdászt, akkor az máshonnan fog lehengerlő szólamokat hozni - közgazdaságtani iskolánként eltérő válaszok léteznek, közös bennük, hogy mindegyik előadható állati szakértelemmel, ill. egyik sem jelent abszolút igazságot.

Laikus szemlélő számára alig észrevehetően, de Bokros még azt is megengedte magának, hogy néhány utalásban szénné alázza az MDF-et. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság máig tragikus következményekkel ható kisiklása 2000-2001-ben kezdődött. Az akkor indult folyamatot leginkább az „ötvenes évek voluntarista gazdaságához” tartja hasonlónak. Kemény szavak. Az a baj, hogy az akkori Fidesz-kormány egy Magyar Demokrata Fórum nevű párttal koalícióban kormányzott éppen. Mégsem csapta hátra a széket senki az előadóban, hogy legalábbis az ötvenes évek hasonlata ellen protestáljon.

Mohó pénzember OK, mohó politikus nem OK

Bokros elvi alapvetéseinek helyenkénti cinizmusát jól jellemzi a válság okát firtató egyik kijelentése. „Az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát nem ér. Sokan azt mondják, hogy az a baj, hogy mohó emberek ülnek a bankokban - hát persze, hogy olyanok ülnek, hát milyenek üljenek?” - Húú Lajos, kemény vagy, mint a kád széle. Laza realista, semmi arcoskodás. Pedig azt az összefüggést még egy közgazdász is levonhatná, hogy a mohóságból társadalmi szinten opportunizmus és hatalomvágy következik, meg az, hogy sokak (tömegek) kárára mégiscsak szűk rétegek lopják szét a különböző pénzrendszereket. Éppen azokat az időket éljük, amikor százezernyi munkahely elvesztése és jó adag kiábrándultság után szeretnénk elhinni, hogy a kapitalizmus nem csak arról tud szólni, hogy termelőzabálásban becsapott ügyfélként hitelből plazmatévézünk, meg bankárként szíjelcsapatunk mindent magunk körül egyforintnyi haszonért. „Gyerekek, a kínnal szerzett megtakarításotokon továbbra is gátlástalanul mohó pénzemberek ülnek, de ne aggódjatok, nem fognak becsapni sem a kamattal, sem a hitellel, ettől nem lesz újabb válság” - baromi kecsegtető.

A fentiek mellett Lajosunk érezteti, hogy nincs megelégedve a magyar munkaerővel: a magyar munkaerő szerinte rosszul képzett és drága. Képzettség tekintetében persze mély igazság van bírálatában (azért 8 év köz- és felsőoktatási kötélhúzása és sáskajárása meghozta eredményét). Arról, hogy a jelenlegi árszintek és infláció mellett mennyire érzi magát drágának bárki, aki nem a marketing- vagy a bankszektorban dolgozik, szerintem Bokros arcpirító válaszokat kapna. Cinizmusa nem is annyira ebben, hanem megoldásában rejlik. Többször elmondta már, hogy programja „nem fog mindenkinek tetszeni” és ez „így van jól”. Magyarán üzent a békáknak: csórók, kalimpáljatok, mert le lesz csapolva alólatok a mocsár. Még ha arról is van szó, hogy a fenntarthatóság érdekében tömegnyi embert kell átcsoportosítani haszontalan munkapozíciókból (ilyenre örök lelőhely: MÁV) valami hasznosba, Bokros hozzáállása akkor is minden ízében technokrata, meglehetősen gusztustalan módszert rejt. (Nem is véletlen, hogy a Bokrossal bruttósított MDF olyan támogatókat szerzett hirtelen, mint Tóta W. Árpád, vagy Havas Henrik.)

Orbánozás, a biztonság kedvéért

Cinizmusa és doktriner neolib görcsei („nincs ingyenebéd”-ezés) mellett BL-nak határozottan igaza van abban, hogy óriási méretű csoportot kell beverni a munkaerőpiacra, akár kedvezőbb adófeltételek mellett (Viktorral ebben egyet érthetnek). Az értékelő alatt kaptuk nagy kanállal az atlantimust is (kapcsolt érzésként némi spenglerezés, meg „nincs nyugat alkonya”), utóbbiban még Heti Válasz „tájoló” rovata is láthat fantáziát.

Tanult előadónk az idézett dolgok mellett folyamatosan Orbánra és a Fidesz programtalanságára célozgatott, amivel csak az a probléma, hogy a bokrosi „okos állam kell, nem erős” éppen akkora üres szólam, mint a „zemberek boldogulása”, illetve az sem valami következetes, hogy Orbánt hol azzal vádolják, hogy ígéretcsomagokkal bombáz, hol azzal, hogy nincsen programja. Nehéz követni.

A beszéd után is látható, hogy ez az ember rövid idő alatt 100 százalékban saját arcára formálta az MDF-et - úgy tűnik, nem Bokros csatlakozott az MDF-hez, hanem az MDF Bokroshoz. Emellett pedig ki nem tesz rá magasról, hogyha kilép Boross Péter, vagy akár a fél vidéki tagság, ha egyszer Bokros színre lépésével (nyilván) befut egy vagon tele tőkeerős csoportokkal és kiépült kapcsolati hálókba csatornázott emberekkel, akik biztosítják a finanszírozást?

A 2010-es év első Kommentárjában Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész (PPKE BTK oktató, Heti Válasz főmunkatárs) elemzi a választások előtti magyar politikai hangulatot, majd négy pontba foglalja a morális, politikai és gazdasági válság következményeit.

De miként juthattak idáig a balliberális erők a rendszerváltást követően? Válasszuk szét a szocialistákat és a liberálisokat – bár kétségtelen, hogy a legalább 16 éves együttélés következtében ez nehéz feladat. Ami a szocialistákat illeti, elég nyilvánvaló az ok: ők ugyanis mind a mai napig nem tudtak beletörődni abba, hogy elvesztették az ország fölötti hatalom monopóliumát, és továbbra is úgy gondolják, valamifajta kiváltságos joguk van erre a címre. Vagyis nem sikerült megszabadulniuk a pártállami örökségtől. Mivel – intézményrendszerük és választói-aktivista hátterük mellett – politikai kultúrájuk is nagyrészt a korábbi korszakból származik, ezért politikai cselekvésük, az alkotmányos intézményrendszerhez fűződő viszonyuk az állampárti beidegződések miatt nem kompatibilis a képviseleti demokráciával. Ennek a tételnek a legékesebb bizonyítéka maga Gyurcsány Ferenc, aki nemcsak az egypártrendszer politikai szocializációját hozza magával, hanem sikeres, úgynevezett üzletemberi életútja is a rendszerváltás kudarcának bizonyítéka. Gyurcsány ugyanis az információhoz és a döntéshozatali folyamathoz való kiváltságos, tehát demokratikusan indokolhatatlan hozzáférését kamatoztatva tudott a gazdasági életben odáig jutni, ahol ma áll.

Gyurcsány politikájának talán legriasztóbb szegmense azonban túl van a korrupción és a politikai befolyás gazdasági hatalomra való konvertálásának ismert technikáin. Az ő politikai jelenlétének a demokrácia szempontjából legveszélyesebb szegmense az a háttér-, kamarilla- és paktum-politika, amely egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy nemcsak az ellenzéket, hanem a magyar választókat sem tekinti partnernek, hanem tárgyként próbálja őket manipulálni.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/1-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

Előzmények:
Svéd modell: független, de alacsonyabb nyugdíj (nol.hu, 2010. január 9.)
MSZP: nyugdíjkatasztrófát jelentene a svéd modell (Hírszerző, 2010. január 20.)

Éppen csak melegít a hazai belpolitika a választási kampányra, de máris forró a helyzet nyugdíjfronton: az MSZP nyugdíjkatasztrófától félti az országot, a Fidesz garanciákat igér az idős szavazóknak (ajánlott bejegyzés a kampányról és visszhangjáról a Mandíneren). A Fontolva Haladónál is mérlegre tettük az ún. "svéd modell" bevezetésének lehetőségét. Javaslatunk szerint a különböző lehetőségek közül csupán az alábbi svéd modelleknek van jövőjük Magyarországon:

Persze van tovább is >>>>>>

Az alábbi videót a Reakción láttuk. A filozófiája is érdekes, de minket csak nyelvi szempontból fogott meg.

"elmúlt hónapokba"

"3 hónapja és 18 napja, de összesen 3 hónapja és 9 napja"

"nem egyedül, team-ekkel, szakértőkkel"

"Mit kell ehhez tenni? Amit meg kellett tenni, azt megtettük."

"Augusztus 27. óta számos alkalommal volt lehetőségünk arról, hogy ezt a kiváló előterjesztést..."

"Dolgaink így mentek 2000. január 1-től 2010. január 1-ig." (A kétezres évek tartalmából)

Kiszakítjuk a részünket az újévi értékelőhullámból - persze nem érdemes alábbadni egy évtizedértékelőnél, mivel megadatott nekünk, hogy az aktuális óévvel nem csak egy átlagos naptári év, de a teljes kétezres évek időszaka (nagyjából egy évtized, dekád, latin-retrosoknak decennium) múlik ki. Az ilyen értékelő zsákutcaveszélyes műfaj, mert például idedömperezhetném „az évtized legjobb filmjei", vagy a „10 év legjobb lemezei" című listákat, de sok értelme, érdeklődésre számot tartó jelentősége nem lenne. A még személyesebb, interneten közzétett múltba révedések pedig kifejezetten felháborítóak. (Ha ilyet kellene írni, kb. kimerülne abban, hogy az elmúlt tíz évben a legjobb dolog, ami a világgal történhetett az az, hogy megajándékoztuk az IgenHír c., méltán hírnevet szerzett egyetemi lappal. És csak tűrjük a világ hálátlanságát.)

Úgyhogy marad a hagyományos közéleti szűrő. Igazságtalanság, de biztos, hogy az ilyen összeállításokból méltatlanul kimarad egy csomó jó könyv, meg felbukkant tehetség, amikről/akikről sokkalta inkább beszélni kellene, de az emberi memória lényeges események hosszabb távú tárolására is nehezen alkalmas, így inkább azokat a dolgokat veszem elő, amik egyébként is nagy durranásnak számítottak. (Emlékszik bárki arra, hogy 2000. augusztus 27-én tűzvész pusztított a moszkvai Osztankinói tévétoronyban? Na mert ez például tök lényegtelen.)

l. rész: ---------------

Az eseményeket pozitív-negatív (webkettes alkalmazásoktól fertőzött fejjel: like-dislike) felosztásban tárgyaljuk, elsőként pedig az árnyékos oldalt nézzük, hogy a legalább a végére jusson valami a jóból. Már az anyaggyűjtésnél látszott, hogy a kétezres években bizony előbbiből, vagyis elszomorító eseményből kapott többet az arcába a világ és benne Magyarország. A kilencvenes éveknél jóval pörgőbb, megrázóbb ez a tíz év: több-kevesebb pánikkal járó járványok, háborúk, gazdasági válság - ki sem látszanak az évtizedes összefoglalók a tragédiákból (kivételesen érződik, hogy ennek nem csak a botrányhajhász média az oka). Szerintem ebben az évtizedben két dolog van, ami visszavonhatatlanul rajta hagyta nyomát civilizált világ érzésvilágán: az egyik a terrorfélelem, a másik az online forradalom. Utóbbi persze (most úgy tűnik) inkább a like kategória (ld. alább), de azt ne felejtsük el, hogy masszívan a kétezres évek témája, hiszen az iwiw 2002, a magyar Wikipedia 2003, a Facebook 2004 előtt nem is létezett, és az első YouTube videót is 2004-ben (2005-ben, kösz O.D. - a szerk.) töltötték fel az internetre.

A terrorizmussal kapcsolatos félelem abban a formájában, ahogy 2001 óta megjelent, még sosem volt jelen a történelemben. Emlékszem, 2001. szeptember 11-én a leges legelső, Breaking News szalagcímen ez állt: Megtámadták Amerikát. Ez a közel-keleti háborúsorozatot, teljes biztonságpolitikai átrendeződést (és nem mellesleg: újramelegített, igénytelen füves-hippis písz-mozgalmakat) kiváltó sokk a maga utórezgéseivel még Magyarországon is erős nyomokat hagyott. Ott van abban, amikor már egy körömreszelőt sem vihetsz magaddal a repülőgépre, és abban is, amikor mai napig jönnek a hírek arról, hogy újabb magyar katona sebesült/halt meg a közel-keleten. 2001. szeptember 11. elképesztő tanulság. Az egekig emelte a George W. Bush-t (ne feledjük, még úgy léptünk be az évtizedbe, hogy [2001. január 20-ig] Bill Clintonnak hívták USA elnökét), hozzásegítette egy második elnökséghez (2004. november 2.), aztán olyan mélyre süllyesztette, ahonnan még Barack Hussein Obama hátsója is valami világító pontnak tetszhet.

Sok alternatív fórumon a mai napig azon rugóznak, hogy nem lehet tisztán látni szeptember tizeneggyel és az azt követő háborúkkal kapcsolatban: összeesküvés-elmélet összeesküvés-elmélet hátán. Szerintem most marhára nem számítanak a részletek. Tíz év alatt a legfontosabb mondat, amit erről elmondtak, 2007 szeptemberéhez kötődik: „Ideje bevallani azt a politikailag kényelmetlen tényt, hogy az iraki háború nagyrészt az olaj miatt tört ki." Ezt Alan Greenspan találta mondani, az amerikai jegybank (FED) volt elnöke, kő republikánus, bennfentes. Gyakorlatilag mindent tudunk.

A nagyvilág nagy dolgai mellett nagyrészt a magyar politikai csillagok háborúja keltette idehaza a hangulatot, melyben természetesen leginkább az MSZP-SZDSZ koalíció tette oda magát. Amellett, hogy reformdühtől nem is látva sáskajárást idéztek elő állami cégek és bizottságaik környékén (ld. végkielégítések), és politikai életet leheltek olyan figurákba, mint például Kóka János, gyakorlatilag egyetlen pozitívum hozható fel az oldalukon. Mégpedig az, hogy 2006 környékén néhány estére összehozták a fradi-újpest szurkolói koalíciót (akik persze a közös nyelvet Baló György autójának alaktalanra verésében, meg némi rendőrbunyóban találták meg). Kultúrkincsünk a „tévéostrom" kifejezéssel is gazdagodott. Néhány év távlatából visszatekintve szinte félelmetes, hogy minden erőlködés, erőszak, hisztéria megelőzhető lett volna, ha abban a kegyelmi pillanatban, amikor a balatonőszödi beszéd kiszivárog, Gyurcs egyúttal benyújtja a lemondását (és az első közrendőrnél feladja magát, haha). Ez az ember első miniszterelnökként eltöltött napjától kezdve (2004. szeptember 29.) valami nagyon nehezen tolerálható vibrálást hozott a közéletbe, azév decemberi népszavazás ügyében mutatott magatartásával (kettős á.) kiírta magát a vállalható politikusok sorából, 2006. szeptember 17-től pedig röppályája meredeken ívelt lefelé, és már tényleg egyre kevésbé lehetett róla normális vágóképeket tenni a hírösszefoglalókba.

Kicsit emelkedve a hazai politikai padlószintről, a keresztény világ számára megkerülhetetlen a tragédiák sorában II. János Pál elvesztése (2005. április 2.). Persze egy idős ember életében a halál természetes, ám János Pál öröksége óriási, súlyos dolog. Jelentősen átlóg a pozitív részbe, hogy halála rég látott egységet kovácsolt a Szent Péter tértől kezdve az egész világon. Biztos vagyok benne, hogy ezt az embert még sokáig emlegetik majd hívők és nem hívők egyaránt.

2. rész: +++++++++++++++

Persze az ember nem azért kezdi berombolva az új évtizedet, mert háborúk és tragédiák sora nyomja a lelkét. Történt itt rengeteg vidámság is. Most itt kellene következnie annak, hogy megemlítünk egy csomó jó filmet és zenét, ami ebben az időszakban született - szerintem a legtöbb műfajra érvényes, hogy jobb, ill. jobb minőségű volt az évtized, mint a kilencvenes. Ide kapcsolható az is, ami már az elején előkerült, az internetes forradalom, mely persze ellentmondásos jelenség (soha nem létezett még forma, ami ekkora teret adott volna deviáns szubkultúrák ellenőrizetlen közösségépítésének - ide a gyerekpornótól kezdve sokminden sorolható - és a személyes adatokkal való visszaéléseknek), de jelenlegi arculatának kiépülése egyértelműen a kétezres évekhez köthető. A legtöbb dolog, ami ma meghatározza internetezési szokásainkat, 2000-ben (sőt: 2003-ban) nem is létezett, kezdve a YouTube-tól a Google képkeresőig és a közösségi alkalmazásokig. Ezek mind alapvetően változtatták meg a médiát az utóbbi időben - most úgy tűnik, az átlag felhasználó szempontjából inkább pozitív irányba. (Fogalmazzunk úgy: lehet mindezt jóra is használni.)

Közéleti téren szándékosan erre a részre hagytam Medgyessy Péter miniszterelnökségét, melyre (főként a későbbiek ismeretében) idilli, kedélyes időszakként emlékezhetünk. Csupán az, hogy Megyó nyelvi bénázásai, csetlés-botlásai, kiállást tekintve totális tehetségtelensége köteteket, a jobbos sajtóban egész rovatokat töltöttek meg, és hozzájárultak az élvezhető publicisztikák virágzásához, számos - ha a klasszikus értelemben vidámnak nem is mondható, de - szórakoztató pillanatot szerezhettek az erre fogékony közönségnek. (Ajánlott videók: felcserepedő, kontinens-kontingens.)

2005. augusztus 5-én választotta meg a parlament az ország új köztársasági elnökét, Sólyom Lászlót, akinek személye, egyénisége, tevékenysége szintén fénylő pont az évtizedes sötétségben. Lehet, hogy sokak számára irritáló az alkotmányhoz való görcsös ragaszkodása (melyet többek közt ő írt 20 évvel ezelőtt), és az, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról („az Elnök"), mégis az egyetlen államfő, aki világosan a kulturális nemzet egységében gondolkodik (pl. március 15-én ünnepi beszédét Kolozsvárról intézi a nemzethez), és olyan innovatív ötletekkel áll elő, mint egy, a még meg nem születettek érdekeit védő hivatal (jövő nemzedékek ombudsmanja).

További pozitívumot a kétezres évekkel kapcsolatban a lezárásban és a jövőképben találhatjuk meg. Mivel nemrég csomó mindenben (gazdaságban, utcai harcban) elértük a nullpontot, immár bizakodhatunk. (A nullpont kegyelme jó tapasztalat, mert biztos, hogy onnan már csak felfele van.)

Ennyit az elmúlt évtizedről. Idáig eljutott olvasóink kedvéért, ill. zárásnak tekintsünk meg egy cuki erdei állatot.

Update: természetesen a kétezres évek legnagyobb vicce a Kormányzati Tanácsadó Jósda!

"Felesleges a Jobbikon rugózni", "Megint a jobbikot ekézitek, böeeee.", "Már megin' a jobbik, szánalmas."
(Arctalan, névtelen fórumozók a magyar világháló tetszőleges zugából)

Figyelem, időközben hihetetlen összefüggéseket találtunk, részletek legalul!!!

Bár bent mélyen erős meggyőződésünk, hogy a Jobbik nevű párt nemsoká 10 százalék körüli parlamenti párt lesz, mégsem vagyunk képesek komoly mikroelemzésekkel tűzdelt közéleti publicisztikát írni róluk, és ennek csak egyik oka, hogy nem vagyunk főállású náciorrontók, és nem csúsztatnak étkezési jegyet a Demos Magyarország Alapítványtól.

A fő ok az, hogy valahányszor elmerülünk a webről elérhető jobbikos médiabirodalomban, pár perc után számunkra is meglepő módon a bulvár által már sokszor kiváltott élettani jelenségeket vesszük észre magunkon; halmozott, erős felszólító igék és szokatlan szórendű tőmondatok által kiváltott bizsergetés, a buta képszerkesztés, ill. easy és advanced szint közti photoshopból olykor létrejövő félgiccs illusztrációk miatt keltett retinaingerencia - mindez átitatva átlag jobboldaliakat sértő mértékű jobboldalisággal. Ezért a jobbikos észrevételeinket a Pelikán szív Jobbik c. ismeretterjesztő/szórakoztató sorozatba tömörítjük.

Webes tallózónkban most Vona Gábor elnöki honlapját nézzük meg kicsit közelebbről. Le kell szögezni, hogy rég volt ilyen üdítő élményünk politikussal kapcsolatban, annyi apró humoros részlet és rejtett cukiság található a vonagabor.hu alatt. Kiemelten az „érdekességek" c. alpontot ajánljuk a „személyes" c. rovat alatt. A kedvenc ételek között máris leleplezhető a kis sunyi álnemzeti, mert milyen magyar radijobbos vezér az, aki echte szlovák juhtúrós sztrapacskával építi a führerkultuszt:

Építőleg tesszük hozzá, hogy a kedvenc márkánál a "minden magyar termék" elég gyenge, mert mi például ilyen keretek közt sem vállalnánk pl. a Kőbányai Sört. A kedvenc zenéknél ajánljuk Elnök Úr figyelméba a Come on death c. kevésbé ismert Nirvana számot. Néhány sor a szövegből:

Deaaaaaaaath, deaaaaaath, deaaaaaaaaath, deaaaaaaaaaaath
Come on death, come on death, come on death, come on death
Surly, surly, surly, surly

Végezetül hozzátesszük, hogy a "főzni is tudok" kategóriában a "görög saláta" paradoxon, a táncra vonatkozó kitétel melletti szmájlizás cukin trendi, az óvodai jelmezekkel kapcsolatban pedig ezúton szólítjuk fel Magyarország összes tényfeltáró újságíróját, hogy repüljön rá a témára, mert igen magas összeget vagyunk hajlandók szánni a négyéves, gombának öltözött Vona Gábort ábárzoló fotó előkerítéséért. (Ugyanez érvényes a csillagháborús hősös variációra is.)

Újabb fejlemény:

A Vona-Boss-sejtés
Szórakozott gátőrként addig fúrt ez a dolog Vona Gáborral és a Hugo Boss divatcéggel, hogy csak belebotlottam az angol wikipedián a cég történetébe, mely minden 168Óra/Stop.hu publicisztika álma: Hugo Ferdinand Boss (1885 - 1948) azóta világhíressé lett német cége volt ugyanis az a becses vállalat, mely 1933-tól a Harmadik Birodalom elsőszámú egyenruha-szállítója lett. Bizony, tőlük származott az SS, az SA, a Hitlerjugend és az összes többi számottevő náci szervezet ruházata. Sőt, maga Hugo Boss már 1931-től a Náci Párt tagja volt. (Mindez angolul itt elolvasható.) Vona helyében én óvatos lennék ezzel a Boss-os dologgal, egyúttal innen üzenem minden zsidó származású yuppie-nak, aki Hugo Boss termékekben feszít, hogy legközelebb legalább ne a fekete inget válassza.

Zseniből mindig akad a padláson.

A legjobb az egészben, hogy tavasszal elköltöttük a kazalnyi pénzt kampányra meg választásra, hogy kiküldhessük legjobbjainkat (többek közt Deutsch Tamást, Gurmai Zitát és Bokros Lajost) a valódi súllyal köztudottan nem rendelkező, viszont kádertemetőnek kiválóan alkalmas EU parlamentbe vitatkozni, most pedig egy itt-ott kommentált MTI hírnél nagyobb hullámot nem vet, hogy kit is delegál az ország a szövetség végrehajtó testületébe (Európai Bizottság). Múlt hét vége óta tudni lehet: az illetőt Andor Lászlónak hívják. Persze itt az a normális, hogyha jelzett név az égvilágon semmit sem mond a tisztelt nagyérdeműnek, pedig néhány percre mégis érdemes közelebbről megnézni a figurát és az ő gondolatait.

Egy László jön, egy László megy

Eddigi uniós szereplésünkben humánerő szempontjából nem vagyunk a csúcson; hogy mást ne mondjunk, az éppen lejáró magyar EU-biztosi mandátum a volt MSZP-elnök Kovács Lászlóé, aki amellett, hogy objektíve khm kedves, szimpatikus teremtés, köztudomásúan nem a legélesebb kés a fiókban (energiaügyi biztosnak alkalmatlan, adóügyi biztosnak befér - emlékszünk még?), leköszönése ürügyén pedig az Economist minden más bizottsági tagot is értékelő cikke szerint „semmilyen nyomot nem hagy maga után".

Így elvileg azt is mondhatnánk, hogy ugyan, Szellemi Sasmadár László után alacsonyan van a léc, hogy ezután kit küldünk az EU-s végrehajtó szervbe egyetlen magyarként - tökmindegy. A mi igényeink azonban határtalanok.

Világ közgazdászai [...]

Andor László amellett, hogy 43 éves közgazdász, nyugati egyetemeket is megjárt, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja és elvileg a Közgázon is tanít, erősen marxista. Ezt onnan lehet tudni, hogy (mint azt már sokan elmondták) az Eszmélet c. neomarxista folyóirat főszerkesztője, melyben olyan nagyságok publikálnak, mint Krausz Tamás XX. századdal foglalkozó történész, aki persze a kommunizmussal nem gyengén elfogult (pl. a rossz időjárásnak tudja be több millió ukrán tudatos halálra éheztetését). Idézet az Eszmélet küldetésnyilatkozatából: „ez a lap szeretné megmutatni, hogy a marxizmus alapjain mozgó gondolkodás ma is mozgósítani képes a szak¬tudományokat, és hogy mindennek ideológiai és politikai je¬lentősége van és lesz a jövőben is." Andor eszmeiségét továbbá illusztrálja, hogy 2004 áprilisában (amúgy az akkor még miniszterelnök Gy.F.-hez hasonlóan) felszólalt a vörös csillag védelmében, és még cikket is írt a Népszavába, hogy nehogy már a horogkereszt és a kommunista jelkép egy elbírálás alá essen.

A baloldali-marxista bankár-közgazdászok világa olyasmi metatér, amihez az egyszeri fontolva haladónak nem adtak kulcsot. Márpedig Andor László ilyen. Marxista. Bankár. Pelikán et. éppen ezen a fórumon már egyszer nagy nyilvánosság előtt nem értette, hogy Felcsuti Péter hogyan lehet bankszövetségi elnök munkásőr múlttal és marxista álmokkal - ehhez most a baloldalról szóló mindenféle előképzettség mellet is muszáj csatlakozni.

Szerencsére webes archívumokból könnyen előtúrható Andor jónéhány cikke, hogy megnézhessük közelebbről, mit javasolnak korunk haladó marxistái. Figyeljünk ezek közül egyre, az Élet és Irodalomban megjelent 2008. október 10-én megjelent darabra, mely a gazdasági válságról szól. Idézünk.

Persze van tovább is >>>>>>

Ritkán olvasunk olyan webes cikket mostanság, amin magunkban is hangosan, a környezetünkben lévő bútordarabokba kapaszkodva, olykor a fulladás szélén tudunk nevetgélni. Ám az a helyzet, hogy mivel lemaradtunk a pénteki Charta-konferenciáról, ahol a Reakció megfogalmazása szerint az utóbbi idők legnagyobb közéleti árokásó-dzsemborijára került sor (figyelem: Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Bauer Tamás!), muszáj volt szombat délután valami beszámolót keresni, így rövid úton nyugtáztuk, hogy az index jó érzékkel az egész magyar internet két legnagyobb oltógépét és nihilista véleménygengszterét küldte a helyszínre, Bede Mártont és Szily Lászlót. Persze Debreczeni-Vásárhelyi-Bauer kombóval rendezvényt szervezni akkora magaslabda, amit nehéz nem lecsapni, de az index párosa tényleg a lehető legjobbat hozta ki a műsorból, így ajánljuk a teljes cikket, de kigyűjtöttük a legjobb mondatokat az örökkévalóság számára.

"A rendezvény olyan kérdésekre kereste a választ, mint például: hogyan fogja Orbán Viktor elevenen felfalni minden baloldali választópolgár agyvelejét? Mit jelent az országnak, ha jövő tavasszal győz a Fidesz? Mire lehet számítani a demokratikus rendszer, a jogállam, a sajtó és a gazdaság területén? Nem akarjuk előre lelőni a poént, de ha lehet hinni az itt elhangzottaknak, a 2010-es választások utáni eseményekre ki kell majd találni egy kifejezőbb szót a genocídiumnál."

Persze van tovább is >>>>>>

Jé, elmegy az egyik kedvencem.

Lehet, hogy csak nekem perverzióm néha kampányszerűen elolvasni az összes vállgazd., gazd.pol. és pol.gazd. cikket a magyar sajtóban, és csak ezért tudom, kicsoda az a Felcsuti Péter, ám meggyőződésem, hogy e nevet mindenkinek ismernie kell, és jelenleg az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy még egyszer jól megnézzük magunknak. Ez a Felcsuti ugyanis 2008 májusától most szeptember közepéig a Bankszövetség elnöke volt, vagyis 44 pénzintézeten ült egyszerre, ami elég nagy hátsót feltételez.

Az említett kapitalista hátsó mögött viszont bonyolult személyiség rejtőzik. Azóta figyelem a figurát, mióta egyszer majdnem kiesett a HVG a kezemből, méghozzá az a szám, melynek méltán híres Portré c. rovatát az ő fejével és mondataival töltötték meg (2008. május 9.), olyan nagyokat és vereteseket mondott ugyanis. Előre szólok, hogy ebben az emberben minden megvan, amit a félresiklott rendszerváltásban és piacokon pöffeszkedő ex-kommunistákban utálni lehet. Nézzünk pár jobb mondatot!

„Szüleim már a háború előtt a kommunista párt tagjai voltak, aktív ellenállóként részt vettek például a Gömbös-szobor felrobbantásában és nyilasverésekben. Ezekre a mai napig is nagyon büszke vagyok. Erősen baloldali nevelést kaptam, például 1956 nálunk nem volt se forradalom, se szabadságharc"

Micsoda karakán egy pali ez: robbantás, verés és büszkeség egy lapon. Peti, kemény vagy, mint a kád széle. Azt nem tudom, hogy mi a settenkedős francot taníthattak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ahol persze FP is végzett), hogy ezek a huszonnégy karátos, nyilasverő tagozatos kommunisták egy másodperc alatt a magyar kapitalizmus vezetőivé is bírtak válni. Ennyire azért nem lehet senki sokoldalú.

„Ott van Fekete János azon szűk körű válogatottjában, amelynek évi rendes küldetése a népgazdaság teremtette deficitek külföldi hitelekből történő «kezelése». Teljesítményét 1987-ben főosztályvezető-helyettesi beosztás is igazolja (...)"

Anno itt került elő a kérdés először, hogy mi a tökömért nem vitték ki asztalostul az ilyet a szoborparkba 1990-ben. Egy ideig szokásom volt mérsékeltkedni és leszerelni a módszerváltásozókat, meg a gengszterváltásozókat, („jajj, hát azért mennyi mindent köszönhetünk", meg „egyrésztmásrészt") de mára az ilyen Felcsutik miatt rohadtul kezdenek fogyni az érveim.

„(...) mikor beléptem a munkásőrök közé, bizony nem tudtam, hová kerültem, nem érdekelt semmi fegyverrel kapcsolatos tevékenység. Egy volt csak a lényeges, ez volt a kapu, hogy párttag lehessek. Engem pedig izgatott a politika, és voltak közéleti ambícióim, és azt is gondoltam, hogy ezeket a legjobban a párton belül tudom kiélni. Mellesleg nem is volt ez akkora butaság, sokan gondolták velem együtt, hogy a rendszer javítható. Ha nem így lett volna, nem születtek volna reformkörök..."

Szedjük gyorsan össze: ex-kommunista, bank guru, '56-tagadó, és mint a fenti cizellált megfogalmazásból kihámozható: karrierista ex-munkásőr. A „rendszer javítható" felütést elkönyveljük a többi hasonló személyiség hasonló nagy mondása közé, melyeket valahányszor lajstromba veszünk, világos lesz, hogy itt tulajdonképpen mindenki belülről bomlasztotta a rendszert, a Megyón át a Felcsutiig, arról szólt már az egész nyolcvanas évek. Horn Gyulával kapcsolatban például már ott tartunk, hogy '56-ban mindkét oldalon harcolt egy kicsit, végülis nem lehetett tudni, ki győz.

Természetesen a Gyurcsány-kurzus három évvel ezelőtt Felcsutit is kitüntette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével.

Summa, ettől a nagyformátumú személyiségtől búcsúzik most a Bankszövetség. A Heti Válasz szerint amúgy azért, mert a szövetség tagjainak elege lett belőle, mert túl engedékeny álláspontot képviselt a felügyelettel szemben és arra akarta rávenni a többieket, hogy hódoljanak be a Bajnai-kabinet törekvéseinek. Csupa szép dolog ez.

Nagyon újra kéne gondolni azt a bizonyos mesét a kutyákról meg a kutyákból lett szalonnákról.

*a szerző tanú, gátőr