Fontolva haladó

Az MDF egyik friss plakátjában egy korai Jobbik-zsenge újrahasznosítását fedeztük fel.

Milyen legyen az új gomba? - kérdezi már napok óta a méretes molinó a budai Móricz Zsigmond körtéren. Le is fotóztam, hogy mind a két megapixel szakadt belé:

Mondom is, ha már így - több mint 20 éve helyi lakosként - meg lettem kérdezve, közszolgálati jelleggel, nagyon figyeljenek az urak:

A gombát el kell bontani a francba. Gyorsan.

Az okos érveléssel alátámasztott vélemények nagy barátjaként mondom, hogy miért.

Itt élek, a körtér mellett - mint jeleztem - mintegy két évtizede. Minden évben végignézem/hallgatom (kerületi lap, regionális hírek stb.), hogy a gomba a jelkép. A kerület egyik központja. Egy darab történelem. És ami a legjobb: az ipari műemlék. (Szép ez a szó, kicsit olyan oximoron-gyanús, szocializmust idéző kifejezés, ami mögött emléktáblázott, rozsdáló dunaújvárosi villanypóznák vannak. Persze tudom én, hogy van ilyen védelmi kategória, de mondjuk az esseni Zollverein Szénbányát nem hoznám párba a körtéri gombával.)

Persze van tovább is >>>>>>

Hétvégén, szombat este fél 9-kor a világ 125 országában, köztük Magyarországon is számos településen, intézményben és háztartásban kapcsolták le a fényeket egy órára a klímavédelem és környezettudatosság jegyében. A gesztus szép, mérhető eredménye 0, jelképértéke, fontossága vitatott. Hiszen talán nem is olyan nagy a baj. Talán nem is olyan borzalmas a helyzet, mint ahogy azt ezek a borult elméjű ökoharcosok tamtamozzák. Ám tegnap este találkoztam ezzel a képpel egy aktuális sajtófotó-gyűjteményben, és megint eszembe jutott, hogy nincs az a pénz, amit nem ér meg, hogy egy következő generációnak is legyen tiszta víz.

Egy férfi a Yamuna folyóba ugrik Új-Delhiben, hogy egy hindu szertartás után a vízbe veszett érméket és dísztárgyakat keressen (a kép kb. egy hete készült, forrás: Associated Press). A víz itt az egyik legszennyezettebb Indiában; a habos rész többszáz négyzetméteren teljesen egybefüggő. A hasonló jelenségek miatt veszélyeztetett az ívóvízellátás a térségben.

A Fontolva Haladó twitterre fogékony része ezzel a pillanatképpel búcsúzik az egykori rendszerváltó párttól:

(a pillanatfelvétel a párt twittercsatornájáról készült szerdán 23:43-kor)

Lányok és fiúk, ez van. Kb. annyira vagytok magatehetetlenek, mint egy kólába áztatott sóskifli. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.

Aki nem érti, vagy lemaradt volna, az előzmények:
Nem lesz fővárosi listája az MDF-nek!
Csapody képviselőjelölt sem lesz

A Kommentár aktuális számában Balázs Zoltán politológus-közgazdász a négy, valamilyen formában kormányváltást óhajtó és valamilyen politikai alternatívát kínáló erőt teszi elemzés tárgyává.

A közmeggyőződéssel szemben a Jobbik politikai eszméi heterogének, azaz nem alkotnak egységes, koherens politikai világnézetet. A Jobbik nemzeti liberális, amennyiben genezise a szabadságélmény, a jogtipró hatalommal szembeni fölkelés (2006), sőt az emberi jogok védelme; a lázadás mint szervező attitűd; a magyar és a nemzetközi establishmenttel, nagytőkével, Amerikával, kommunistákkal, liberálisokkal, zsidókkal stb. szembeni fölkelés („hív a haza”) érzelme; a magyar politikai hagyományból kitörölhetetlen függetlenségi elem. Ugyanakkor konzervatív is, amennyiben rendet, tekintélyt, vallásosságot, az „élősködés” megszüntetését, biztonságot, csendőrséget, nemzeti gárdát, földvédelmet akar és favorizál. Végül szocialista is, amennyiben masszív állami beavatkozást, a tőke öncélú korlátozását, nacionalizálást kíván. Ez a heterogenitás okozza, hogy a Jobbik sokak számára nem más, mint a jobbik Fidesz, vagy a Fidesz jobbik fele, hiszen emiatt az eszmei pluralizmus miatt végsősoron sokak szemében a két párt közötti különbség világnézeti-eszmei értelemben kifejezhetetlen, marad a fentebbi generációs- morális eltérés. Hadd utaljak itt arra is, hogy két éve a Fidesz elnöke is kacérkodott a „plebejus” jelzővel, ami ma inkább a Jobbikra illik; de a „plebejus” minősítést Orbán Viktor máig nem utasította el végérvényesen (tőle amúgy is szokatlan volna az efféle ideológiai elhatárolódás). Amennyiben tehát a Jobbik az erkölcsi szempontból elfogadhatatlan fajelméleti kilengéseket és szellemileg bornírt nemzeti mitológiát kordában tudja tartani, azaz semmilyen hivatalos megnyilatkozásába nem engedi be, egy Fidesz- kormánynak nem kell rosszul éreznie magát attól, hogy egyes politikai döntéseitesetleg a Jobbik is támogatni fogja. A fenti eltérés kiemelése azonban a Jobbik számára vélhetően nagyon fontos lesz.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/2-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

„Azt hallani, hogy a Jobbik veszélyezteti a Fidesz kétharmados győzelmét, holott ez éppen fordítva van.”
(Vona Gábor, a Jobbik elnöke, 2010. március 20., Veszprém. Idézi: Index.hu, Vona: A Fidesz veszélyezteti a Jobbik kétharmados győzelmét)

Nem elég a kampány, már tavasz (a kuruc megfogalmazásában feltehetően: tavazs) is van, beindult a fantáziánk.

„Az MSZP veszélyezteti a Munkáspárt 18%-át.”
(Thürmer Gyula)

„A Jobbik veszélyezteti a MIÉP 0,8%-át.”
(Csurka István)

„A Fidesz veszélyezteti Seres Mária kétharmadát.”
(A seresmaria.hu közleménye)

„Az LMP veszélyezteti az MDF 5%-át.”
(Dávid Ibolya)

„Az MDF veszélyezteti az LMP 5%-át.”
(Schiffer András)

„A Fidesz és az MSZP veszélyezteti a Jobbik négyötödét.”
(FankaDeli)

„A Jobbik és az MSZP veszélyezteti a Fidesz hétnyolcadát.”
(Pelczné Gáll Ildikó)

„A Fidesz, az MSZP, a Jobbik, az MDF, az LMP és Seres Mária veszélyezteti Torgyán József diktatúráját.”
(Torgyán József)

Teljesen kész: a nokiásdobozos humor kilépett a szubkultúrából (már OV idézi ünnepi beszédben!), közben rohamléptékben fogy a becsületes emberek értékalapú közössége, ráadásul tényleg alig hittük el, de mégis az van, hogy „a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek magyarságra történő uszításakor kiállunk az új magyar gárdával is karöltve híveinkért”.

Szórakozol? A végén te is gárdista nyelvvizsgabiztos előtt végzed!

Jól megtanulta a Fidesz a leckét, már utcafronton az új plakátkampány, és az „Elég! Szavazz!”, majd „Itt az idő” után megint sikerült a háromszavas kereten belül maradni: „Csak a Fidesz!”. Mintha felelni kellene valami utólagos elszámolásnál, nehogy túl sok szó menjen el a kampányra, vagy tán a plakát is olcsóbb, ha csak ennyi van rajta. (Ja, amúgy nem.) PZM kollégára is hatott a politikai bolondéria, külön nekünk újragondolt egy M.A.-s üzenetet:

Még súlyoznánk azzal, amit a Képviselő Funky-n találtunk - bekövetkezett ugyanis, amit nagyon vártunk, és Szanyi "Fontolva Haladón is kommentelek" Tibor gerillakampányához felújították a klasszikus „egyedül vagyunk Tibor”-videót. (Nagyon jó, több szerk.tag másfél napja nem bír lejönni róla.)

A mai utolsó hangulatréseket Bokros Lajossal tömnénk be. (szintén KF blogról)

Már jónéhány éve úgy van, hogy március tizenötödike közeledtével megmosolyogtatnak a programajánlókon olvasható „ünnepi megemlékezést tart”, ill. „ünnepeljen velünk!” és szólamvariáció-társaik. Hangozzák bár elempésen, de kivétel nélkül igaz az összes politikai alakulatra, hogy 03.15-én és 10.23-án semmi sem érdekli őket kevésbé, mint az adott nap pirosszámozásáért felelős történelmi esemény. Az ürügy. - Nem jól van ez a dolog az emlékezés kultúrájával.

Magam részéről évek óta keresem a menekülési útvonalakat. Hogy nehogy már az legyen, hogy egy nemzeti ünnep csak arról szól, hogy valamelyik párt esti híradókba készülő vágóképeit, vagy kampány közeledtével aktuálissá váló statisztikáit javítom utcai jelenlétemmel. Ne értsük félre: egyikkel sincs baj. De ha csak ez van, akkor azért súlyos a hiányérzet. Szóval hová lehet menekülni? Hol vannak azok helyek, ahol a jelenlét tényleg az emlékezésről szól; és persze ahol az ember nem unja szénné magát valami öncélú szájtépéstől, vagy unalmasan berendezett tárlattól. (A kérdést nyitva hagyom, de jelzem: léteznek. A kommerszen túl is. Egyszer majd lesz erről is cikk, köz-szolgálati jelleggel.)

A nemzeti ünnepek elkordonozottságáért felelős kormánypártoktól a korlátlanul magyarokig az összes párt öncélra használja jeles napjainkat. Kár. Jobb, emelkedettebb lenne ünnepet és emlékezést közelíteni. Az iskolákban még képesek rá.

Már több internetes fórumon, számosan nem értették, hogy a Barikád magazin aktuális címlapján mégis milyen alapon tart Szent Gellért katolikus püspök oly' fenyegetően menórát a róla elnevezett hegyen. Tisztességes klerikál-reakciósként és a közszolgálat elkötelezett híveként bár kötelességünknek érezzük itt is felhívni a figyelmet a barikádos címlap ócskaságára, egyre inkább úgy vagyunk vele, hogy a jobbik és médiája olyan matatérben létezik, amihez nekünk nem adtak kulcsot; így érdemben kommentálni is képtelenek vagyunk. Tanácstalanságunkban akcióra szántuk magunkat, mely egyben blogtörténeti lépés is: a kép értelmezéséhez segítségül hívtuk Csodatevő Nikolát a szomszédos giccsblogról, aki volt olyan cukorfalat, és pár perc alatt kanyarított nekünk egy szakvéleményt.

A Pápanyalóka blog szakvéleménye
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Szent Gellért kezében lévő kereszt menórával történő pótlása a képen végrehajtott legszigorúbb fotosop-művelet. Persze ez nincs így. Ha alaposabban szemlélődünk, láthatjuk, hogy a kép háttere két részre osztható: az egyik a téli, szürke Budapest, a másik pedig a szikrázó napsütésben tündöklő méretes felhőpamacs. Az aránytalan felhőméret és a furcsamód különböző megvilágítás hatalmas fotosop-gyanút ébreszt, főleg, ha e technikai trükköt párhuzamba állítjuk az alkotó feltételezett szándékával, a város felé nyújtott menóra hangsúlyozásával. Tehát a kép grafikai megoldásait elemezve, és az általa megfogalmazott üzenetet (Szent Zsellért?) nézve is csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a giccs egy nagyon speciális, antiszemita típusával állunk szemben.

Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a barikádos címlap egyben jelentős öngól is, ha csak azt nézzük, hogy a Jobbik korábban előszeretettel tűntette fel magát a nemzeti jelképek harcos védőjeként: Szent Gellért szobra (bronz, Jankovits Gyulától, 1904.) ugyanis amellett, hogy a kereszténység fontos lokális jelképe, a budapesti városképpel és hagyománnyal összenőtt magyar szimbólum. És mint ilyen, a lokálpatrióta magyarok bizony nem nagyon szeretik ha csak úgy cserélgetve vannak a kezében a dolgok.

Szanyi „egyedül vagyunk” Tibornak és lelkes kritikusainak köszönhetjük a 2010-es választási kampány eddigi egyik legnagyobb megmozdulását. Abban, amikor a lakótelepi kopogtatócédulagyűjtés közepén évértékelőt rögtönző, a háta mögött tiltakozó transzparenst kifeszíteni próbáló gyerekek és a Szanyi-kampánystábhoz tartozó jobbágyok közt kialakuló csendes közelharcról mit sem sejtő Tibi kiejti a száján, hogy „Elbaltáztunk.”, szóval abban minden benne van, amit tudni illik napjaink helyzetéről. Nézzük csak, nagyon vicces:

Maga a szpícs elég unalmas: görcsösen alámondogatásos utalás Orbánra, 0 konkrétum. Miss Sün feltűnése egy kicsit színesíti a képet. Aki unná végighallgatni, a kulcsszavak:

„Hungaronáci randalírozás.”
„Kénytelen-kelletlen megszavaztuk.”
„Eddig ért a takaró.”
„Időben kapcsoltunk.”
„Sok disznóságra fény derült.”
„Örüljünk, hogy intézményeink működnek.”
„Sokan hazudtak, de a többség normális.”
„Ettől még bulizhatnak amennyit akartnak.”
„Elbaltáztunk.”
„Mangalica szalámi.”

Hogy vannak ezzel a kampánnyal? Mi egyszerre unjuk és nagyon élvezzük.

APDÉT!
Olvasónk, Szkeptikus képet is küldött, melyben bizonyítja a kommentek közt tett állítását:

Persze van tovább is >>>>>>

1. Megéli-e Göncz Árpád április 11-ét?
2. Megéli-e Horn Gyula április 25-ét?
3. Átül-e majd valaki az MSZP-frakcióba?

*a szerző tanú, gátőr

a Fontolva Haladó blog szerkesztősége elhatárolódik a dilemmáktól.

Prelúdium
Szerkesztőségünk szilárd és mértéktartó álláspontja szerint a minap Magyarország és Szlovákia firmamentumán tapasztalt fényjelenség mennyei reveláció. Isteni jelenség, amely megvilágította a két ország tájait, és szimbolikusan világossá tette a szlovák kormányzat sovén politikáját. Ennek fényében (érzik a kifejezés stílusosságát?) nekünk is meg kell szólalnunk a kérdésben.

Történt ugyanis, hogy a szlovák parlament elfogadta a „hazafiassági törvényt”. A rendelkezés értelmében a hivatalos ülések (önkormányzatoktól a parlamentig) a himnusz eléneklésével kezdődnek, amit a sulikban is lejátszanak tanítás előtt. Sőt, ott kifüggesztik a falra a címert, meg a szlovák alkotmány részletét. No de mi a különleges ebben (hiszen nálunk eddig is kint volt az állami jelkép)? Fontolva végighümmögjük a pozsonyi aktualitásokat.

Habár a törvény nem fogalmaz meg szankciókat a mulasztókkal szemben, kár lenne azzal álltatnunk magunkat, hogy pusztán újabb politikai performanszként öltött testet a sarjadzó (mit sarjadzó, túlburjánzó!) össz-szlovák (szo)patriótizmus. Többről van szó! Slotáék ugyanis azzal magyarázták az intézkedés szükségességét, hogy nálunk kiszabadult a nacionalizmus kísértete a palackból, és erre bizony csak a szlovák öntudat acélozásával lehet csak felelni. S ez az igazi baj. Az önálló Szlovákia létrejöttével nem teljesedtek ki a Slota-félék vágyai, nekik mindig a magyarokkal szemben kell építeniük az identitásukat. Velünk szemben, a magyarok ellen kell definiálniuk önmagukat. A szlovák nemzettudat léptei a lakosság 10%-át kitevő kisebbség érdekein, sőt elemi jogain, életlehetőségein átgázolva vezetnek a paradicsominak hitt állapotok felé.

Persze van tovább is >>>>>>

A Gondolatkísérlet blog megoldási lehetőségei a hétvégi tűzgömbre itt olvashatók.

Előzmény: A civilizációk összecsapása és a restauráció szükségessége (Európa és a muzulmánok) - I. rész

Háromféle alapvető vélekedést lehet elkülöníteni az európai bevándorlás, azon belül is a muzulmánokhoz való hozzáállással kapcsolatban. Az európai vezetők a klasszikus, politikailag korrekt liberalizmus jegyében és Francis Fukuyama A történelem vége című könyvének megfelelően azt gondolják, a liberális demokráciákkal kiteljesedett a történelem. A liberális demokráciák fontos alapjuknak tekintik a szekularizációt és a nyitottságot, ideáljuk pedig Karl Popper nyitott társadalma - a bevándorlók, köztük a muszlimok jelentős része pedig épp a volt gyarmatokról érkezik, egy jobb élet reményében.

Az ilyen liberálisok azzal keltenek lelkiismeretfurdalást: kötelességünk kompenzálni a volt gyarmatok népeit azzal is, hogy nem akadályozzuk idejöveletüket. (Mintha a gyarmatosításoknak nem lettek volna pozitív következményei is. Mit adtak nekünk a Rómaiak? Vízvezetéket! Demagóg!) Emellett úgy gondolják, hogy a nemzeti identitás és állampolgári hűség szerződésen alapuló dolgok. Pedig Roger Scruton, az angol konzervatívok egyik nagy öregje A nemzetek szükségességéről, valamint A nyugat és a többi: a globalizáció és a terrorveszély című tanulmányaiban már figyelmeztetett, hogy lojalitást nem lehet szerződésre alapozni, és a bevándorlóknak problémájuk akad a befogadó államok értékrendjéhez való alkalmazkodással. Ezt támasztja alá, hogy a fundamentalista vallási eszmékre fogékony európai muzulmánok jellemzően nem első, hanem másod-vagy épp harmadgenerációsok. (Tegyük hozzá: Svédországban már felvetették, hogy ők a saria alapján szeretnének törvénykezni. Az angol canterbury érsek pedig ennek lehetőségét fura módon maga is említette.)

Persze van tovább is >>>>>>