Fontolva haladó

A nap kérdése

Az MDF nyúlja a Jobbikot [+]

2010. március 31. 16:52 / Borbás Barnabás

Az MDF egyik friss plakátjában egy korai Jobbik-zsenge újrahasznosítását fedeztük fel.

Cimkék: jobbik, mdf, kampány

Mikrobúcsú az MDF-től [+]

2010. március 24. 23:47 / Fontolva Haladó

A Fontolva Haladó twitterre fogékony része ezzel a pillanatképpel búcsúzik az egykori rendszerváltó párttól:

(a pillanatfelvétel a párt twittercsatornájáról készült szerdán 23:43-kor)

Lányok és fiúk, ez van. Kb. annyira vagytok magatehetetlenek, mint egy kólába áztatott sóskifli. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.

Aki nem érti, vagy lemaradt volna, az előzmények:
Nem lesz fővárosi listája az MDF-nek!
Csapody képviselőjelölt sem lesz

Cimkék: mdf

Lényeges előtanulmány:
Létezik-e MDF-es bajusz-kód? (korábbi cikk Bokrosról és az MDF-ről)

Lajos 1997 óta egészen az EU parlamenti választások előtti időkig rendesen a part széléről ugatott, mostanra viszont durván átbillent a mérleg nyelve, lassan az egy médiafelületre jutó Bokrosok száma napi szinten eléri szép emlékű pénzügyminiszterségének idején tapasztalt mértéket. A parlamenti bejutásért teperő MDF túlmozgására jellemzően Orbánon kívül csak az ő jelöltjükként induló Bokros mondott évértékelő(nek hirdetett kampánynyitó)t, amitől most hasra esni látszik a teljes balos-liberális média (fantasztikusozás, szakértőzés, közgazdaság-tudományosozás), mi több, néhol már Mesterházy Attila helyett őt mondják Viktor egyetlen opponensének. Nézzük akkor, mit tud a versenyző.

A teljes beszéd (kb. 60 perc) itt megnézhető.

A stand-up egyik legfontosabb stílusjegyeként Lajos diszkrét headset-mikrofonnal, saroktól sarokig járkálva, 100 százalék papírmentesen (respect!) szögezte magára Dávid Ibolya és Debreczeni József tekintetét. Mindez egyetemi diákjainak nem lehet nagy újdonság, de újonnan szerzett rajongóit láthatóan lenyűgözte. Bokros nem is tett mást, mint egy átlagos hétköznapon: a Tanárúr-szemüveget szigorúra igazítva órát tartott. Ha valakinek naponta kell több csoportnyi hallgatóságot közgazdászi szakvéleményéről meggyőznie, nyilván szert tesz jó adag dörzsöltségre.

A lehengerlés persze itt-ott rettentő agresszív tenyérbemászással párosul, a headset járulékos következményeként pedig a beszéd közben végig hallani a bajusz alól származó bohókás szuszogást, amit cukinak mégsem neveznénk. (Szerintem éjszaka horkol is.)

 

(részlet a beszédből)

A nagy szakértelemtől a beszéd vége óta aléltnak levők ott tévednek, hogy a valós közgazdaságtani krafttal előadott szpícs helyi értékét tévesztve kész tervezetnek, netán abszolút igazságnak nézik a mondottakat. Aki bármilyen összefüggésben olvasott/tanult már alap szintű mikro- makroökonómiát tudja, hogy Bokros többé-kevésbé következetes neoliberális (régi örökség: annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt, David Ricardo álnéven írt a rendszerváltás előtt a Beszélőbe), módszertani válaszai is ebből az iskolából származnak. Ha másmilyen irányból hoznak közgazdászt, akkor az máshonnan fog lehengerlő szólamokat hozni - közgazdaságtani iskolánként eltérő válaszok léteznek, közös bennük, hogy mindegyik előadható állati szakértelemmel, ill. egyik sem jelent abszolút igazságot.

Laikus szemlélő számára alig észrevehetően, de Bokros még azt is megengedte magának, hogy néhány utalásban szénné alázza az MDF-et. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság máig tragikus következményekkel ható kisiklása 2000-2001-ben kezdődött. Az akkor indult folyamatot leginkább az „ötvenes évek voluntarista gazdaságához” tartja hasonlónak. Kemény szavak. Az a baj, hogy az akkori Fidesz-kormány egy Magyar Demokrata Fórum nevű párttal koalícióban kormányzott éppen. Mégsem csapta hátra a széket senki az előadóban, hogy legalábbis az ötvenes évek hasonlata ellen protestáljon.

Mohó pénzember OK, mohó politikus nem OK

Bokros elvi alapvetéseinek helyenkénti cinizmusát jól jellemzi a válság okát firtató egyik kijelentése. „Az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát nem ér. Sokan azt mondják, hogy az a baj, hogy mohó emberek ülnek a bankokban - hát persze, hogy olyanok ülnek, hát milyenek üljenek?” - Húú Lajos, kemény vagy, mint a kád széle. Laza realista, semmi arcoskodás. Pedig azt az összefüggést még egy közgazdász is levonhatná, hogy a mohóságból társadalmi szinten opportunizmus és hatalomvágy következik, meg az, hogy sokak (tömegek) kárára mégiscsak szűk rétegek lopják szét a különböző pénzrendszereket. Éppen azokat az időket éljük, amikor százezernyi munkahely elvesztése és jó adag kiábrándultság után szeretnénk elhinni, hogy a kapitalizmus nem csak arról tud szólni, hogy termelőzabálásban becsapott ügyfélként hitelből plazmatévézünk, meg bankárként szíjelcsapatunk mindent magunk körül egyforintnyi haszonért. „Gyerekek, a kínnal szerzett megtakarításotokon továbbra is gátlástalanul mohó pénzemberek ülnek, de ne aggódjatok, nem fognak becsapni sem a kamattal, sem a hitellel, ettől nem lesz újabb válság” - baromi kecsegtető.

A fentiek mellett Lajosunk érezteti, hogy nincs megelégedve a magyar munkaerővel: a magyar munkaerő szerinte rosszul képzett és drága. Képzettség tekintetében persze mély igazság van bírálatában (azért 8 év köz- és felsőoktatási kötélhúzása és sáskajárása meghozta eredményét). Arról, hogy a jelenlegi árszintek és infláció mellett mennyire érzi magát drágának bárki, aki nem a marketing- vagy a bankszektorban dolgozik, szerintem Bokros arcpirító válaszokat kapna. Cinizmusa nem is annyira ebben, hanem megoldásában rejlik. Többször elmondta már, hogy programja „nem fog mindenkinek tetszeni” és ez „így van jól”. Magyarán üzent a békáknak: csórók, kalimpáljatok, mert le lesz csapolva alólatok a mocsár. Még ha arról is van szó, hogy a fenntarthatóság érdekében tömegnyi embert kell átcsoportosítani haszontalan munkapozíciókból (ilyenre örök lelőhely: MÁV) valami hasznosba, Bokros hozzáállása akkor is minden ízében technokrata, meglehetősen gusztustalan módszert rejt. (Nem is véletlen, hogy a Bokrossal bruttósított MDF olyan támogatókat szerzett hirtelen, mint Tóta W. Árpád, vagy Havas Henrik.)

Orbánozás, a biztonság kedvéért

Cinizmusa és doktriner neolib görcsei („nincs ingyenebéd”-ezés) mellett BL-nak határozottan igaza van abban, hogy óriási méretű csoportot kell beverni a munkaerőpiacra, akár kedvezőbb adófeltételek mellett (Viktorral ebben egyet érthetnek). Az értékelő alatt kaptuk nagy kanállal az atlantimust is (kapcsolt érzésként némi spenglerezés, meg „nincs nyugat alkonya”), utóbbiban még Heti Válasz „tájoló” rovata is láthat fantáziát.

Tanult előadónk az idézett dolgok mellett folyamatosan Orbánra és a Fidesz programtalanságára célozgatott, amivel csak az a probléma, hogy a bokrosi „okos állam kell, nem erős” éppen akkora üres szólam, mint a „zemberek boldogulása”, illetve az sem valami következetes, hogy Orbánt hol azzal vádolják, hogy ígéretcsomagokkal bombáz, hol azzal, hogy nincsen programja. Nehéz követni.

A beszéd után is látható, hogy ez az ember rövid idő alatt 100 százalékban saját arcára formálta az MDF-et - úgy tűnik, nem Bokros csatlakozott az MDF-hez, hanem az MDF Bokroshoz. Emellett pedig ki nem tesz rá magasról, hogyha kilép Boross Péter, vagy akár a fél vidéki tagság, ha egyszer Bokros színre lépésével (nyilván) befut egy vagon tele tőkeerős csoportokkal és kiépült kapcsolati hálókba csatornázott emberekkel, akik biztosítják a finanszírozást?

Cimkék: mdf, bokros, belpol

Bajusz 4.0? [+]

2009. november 26. 10:54 / Borbás Barnabás

A mai napra szóló legnagyobb kérdésünk: létezik-e MDF-es bajusz-kód?

Azt tudjuk, hogy Dávid Ibolya Fóruma előszeretettel építi különböző kampányait a bajusz köré. Ez olyannyira komoly, hogy tavaly, az újbudai képviselőválasztáson "bajuszkommandó" névre keresztelt kampánystáb járta kerület utcáit (képgaléria! képgaléria!), ahol még Pettkó András is felragasztható műbajuszt öltött. (Basszus, leírni is nehéz volt ezt a mondatot, a járókelők meg köpni-nyelni nem tudtak.)

Aztán ott van az azóta igencsak elhobósodott Katona Kálmán egykori MDF-es főpolgármester-jelölt esete, aki a plakátharc idején szintén egyértelműen a bajuszra helyezte a hangsúlyt (bár itt már kampányanyagot nem tudtam előtúrni). Bokros Lajos EP-képviselői imázsáról pedig ne is beszéljünk; a hajrában még arra is ragadtatta magát, hogy a Deák téren kartonbajusz mögött állva hirdesse a progresszív konzervatívizmust, így:

Aktuális összeesküvés-elméletünk, hogy a bajusz-kód alapján következtetni lehet a következő választás MDF-listájára is. Márpedig ehét kedden újabb bajusz került a Fórum látókörébe: Debreczeni József (bajusz+!) Orbán Viktorról szóló könyvbemutatóján (azért az milyen már, aki 6 éven belül két könyvet ír Orbán Viktorról?) ugyanis Dávid Ibolya is jelen volt, és míg kedden DeJó az indexnek azt mondta, hogy "meg sem fordult a fejében, hogy az MDF 2010-es listáján szerepeljen és politikusi szerepet vállaljon", addig szerdára az MDF szóvivője már egyetértett azzal, hogy "legyen formalizált kapcsolat az MDF és Debreczeni József között". Ha az újabb szerelem beteljesül, a sor valahogy így fest:

Az elmélet csupán két kérdést vet fel. A kevésbé súlyos az, hogy a logika alapján a bajusztalan, és amúgy is férfi manökennek csúfolt Herényi Károlyról elképzelhető, hogy esetleg nő, a meredekebb viszont az, hogy Debreczeni könyvemutatóján a szerző és Dávid Ibolya mellett Kuncze "Vizigót" Gábor foglalt helyet - szintén bajusszal az orra alatt...

Cimkék: mdf, kampány, viccö

"Örültünk a rendszerváltásnak, mert azt hittük, hogy addig a jó volt elnyomva.
Hát nem; a szar kavarodott fel."

(Hobó interjú, 2008. szeptember 18.)

Szeptember harmadika amellett, hogy a katari emirátus nemzeti ünnepe (respect!) itthon is piros betűs nap - úgy halványabban, némely naptárban: ez itten az MDF megalakulásának (mármint párttá alakulásának) napja, második lakiteleki találkozó, 400 fős dzsembori a kertek alatt. (Megjegyzés: itt mindig lánglelkűen beszélgető ellenzéki értelmiségieket vetít a szépítő emlékezet, ám ne feledjük, hogy a helyszín mégis csak Lezsák lakodalmas sátra volt, olyan borgőzös nőfalókkal, mint a Csurka, hát milyen tintázás folyhatott itt esténként, arghh...)

Nekünk a korai, komoly MDF-et Antall, majd később a Fideszes MDF-et a kalapos Dávid Ibolya, a komolytalankodó MDF-et az a bekolbászozott Pettkó András, aztán a legutóbbi időkben, amikor már ő sem volt, csak az a szerencsétlen Herényi jelentette, akiről fogalmunk sincs, hogy miképpen vihette egyáltalán bármire. Most ott tartunk, hogy az SZDSZ mellett a Fórum a második párt, amiről hacsak nem frissítjük a hivatalos honlapját, nem is tudjuk, hogy egyáltalán van-e, ill. egy dologban lehetünk biztosak, mégpedig abban, hogy a tömeges kilépés/kizárás lehetetlen, mert a tömeg már megszűnt.

Szóval ez a párt ma pontosan 21 éves.

A rendszerünk majdnem vele egy: idén 20 éves.

Az éjjel sokáig fennmaradók átka, hogy hülyeségekkel kombinálnak, például nem tud nem előkerülni a kérdés, hogy nagyjából oda jutott-e a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás, mint a huszonegy évvel ezelőtt létrejött MDF. Minden szépségével és buktájával. Itt van például egy igenes glossza, pont húsz évvel ezelőttről, a rendszerváltásról és a váltós politikusokról.

Békés átmenetet! E szavakkal köszöntik mostanában a politikusaink egymást, s népüket. A vájtfülű politikusok értenek a szóból: az osztozkodás idejére fegyvereiket a ruhatárban hagyják. A nép is érti a célzást: urai megint megfenyegették, jobb, ha behúzott nyakkal várja a sorsát. Krisztus barátai azonban tudják, a szónokok „békés átmenetének" - gorbacsoviasan - van alternatívája: átmenet a halálból az életre, a gyűlöletből a szeretetre. (1 Jn 3,14) Persze Krisztus követésének is van alternatívája. De ha egy banknak elhisszük, hogy egy forintért másfelet ad, mennyivel több okunk van arra, hogy elhiggyük, Krisztustól szeretetünkért örök életet kapunk.
(Huszthy Ádám, IGEN, 1989. IX. 29.)

 

Ami engem illet, én mostanság nem tudok beszélni a rendszerváltásról. (Hogy miért, arról kérdezzék Szipák Bélát, azt a segghuszárt, de ez most mindegy.) Hangulatom persze van róla. Elég kemény: egyszer hallgattam a rádiót (Kossuth), Nagy Imre újratemetése körül. Azon ment a vita, hogy jól van-e úgy, hogy Nagy Imrét az Új köztemetőben helyezik nyugalomra. Schamschula György beszélt az MDF-ből (volt közlekedési miniszter is), és azzal érvelt, hogy újra kell gondolni a temetést, mert "Nagy Imre nem nyugodhatik olyan földben, ahol olyan büdös kommunisták is fekszenek, mint Biszku Béla". (Béla tényleg öreg kommancs csokker, belügyminiszter volt a legdurvább időkben). Aztán lelőtték a vitát, vége lett a műsornak és mindenki hazament.
Pár nap múlva jött a telefon a rádióba. Biszku Béla jelentkezett, hogy „bocs, még élek".

Na, valami ilyesmi ez a rendszerváltás.

*a szerző tanú, gátőr.

Cimkék: belpol, mdf, történelem

Szittyák, dakoták és az alkotmányozó többség [+]

2009. június 25. 14:17 / Constantinovits Milán

A nyári uborkaszezon előtt nem állhatjuk meg, hogy röviden ne értékeljük mi is az EP-választások után kialakult belpolitikai helyzetet. Tekintsünk most el a fősodratú médiában az utóbbi hetekben felépített közhelykatedrálisoktól, és think tankunkkal fontolva haladjunk végig az újonnan kialakult aknamezőn!

Először érdemes talán tisztázni, hogy egyáltalán milyen következtetésekre is jogosít fel minket az uniós voksolás, vagyis mekkora belpolitikai súlya van az eseménynek. Kevés szó esik erről, általában rögtön a mélyreható konklúzióké a terep. Pedig fontos lenne tudatosítani, hogy az EP-választások rövidtávú belpolitikai kihatásai elenyészőek, az ellenzéknek adott retorikai muníción, és a kormányerő röstelkedésén túl nincs gyakorlati következménye idehaza. Vagyis a Fidesz és a Jobbik jó teljesítménye után a jövő évi országos választások győztesét kikiáltani, illetve Vona Gábornak kormányprogramot vizionálni dromedárság. Stratégiát alkotni, az erőviszonyokat újraértékelni, és reális forgatókönyveket gyártani viszont szabad és szükségszerű.

Az ország jövője szempontjából releváns és kevésbé húsba maró kérdéseket kell boncolgatni a jövőt illetően. Előbbiek közé tartozik a Fidesz-Jobbik (v)iszony kimenetele, a baloldali vákuum kitöltése, az utóbbiakhoz az MDF túlélése vagy az SZDSZ agóniája. Az LMP külön téma, róluk majd máskor.

Persze van tovább is >>>>>>

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2017, IGEN