Érdeklődéssel figyelem korunk marxistáit. Nem azokra gondolok, akik azért marxisták, mert azt gondolják, hogy a gazdasági világválságra a "kapitalizmus helyett szocializmust" a megfelelő válasz, hanem azokat, akik úgy gondolják, hogy Marxnak - valamiben - alapvetően igaza van. De úgy tűnik, hogy nem is olyan könnyű ma ortodoxnak lenni, mert mintha hagyományuk valóban gondot jelentene számukra. Az análmarxisták (analitikus marxisták) például azon töprengenek, hogy vajon megszabadítható-e a marxizmus a hitelét vesztett előfeltevésektől és módszerektől, és egy szilárdabb megalapozás (logika, matematika és modellalkotás) révén végre lehetséges lesz-e érthetően és világosan marxistán beszélni? - írja G. Fodor Gábor főszerkesztő az aktuális (októberi) Századvég ajánlójában.
A "Marxizmusok" alcímmel futó lapszámban Orthmayr Imre, Szalai Miklós és Gerald A. Cohen tanulmányai keresztül derül fény az analitikus marxizmus, a történeti materializmus és darwinizmus mibenlétére. A folyóirat digitális olvasásra teljes tartalmában, ingyenesen elérhető a Századvég honlapján.
Papp Zoltán Miklós írása
Sokan azt jósolták a közelmúltban, hogy a liberális gazdasági modell eddigi második legnagyobb öngólja után a gazdaságpolitikai gondolkodást Marx szelleme fogja belebegni, ezt pedig olyan tényekkel próbálták alátámasztani, mint a Marx művek iránti kereslet megugrása. Lehet, hogy nem ennek jegyében, de vitathatatlan aktualitást hordozva érkezett Budapestre egy Mark Károly kötetekkel alaposan felvértezett német társulat. A budapesti tavaszi fesztivál egyik legfigyelemreméltóbb produkciójának lehettek szem és fültanúi azok, akik ellátogattak a Nemzeti Színházba: a Düsseldorfer Schauspielhaus és a Rimini Protokoll vendégjátékában a Karl Marx a Tőke első kötetét tálalták elénk.
A 2-es villamosról leszállva, bevallom kicsit tartottam az elkövetkezendő bő két órától, mert bár nagyon felületesen, de ismerem Marx egyik fő művét, a Tőkét, és tudom, hogy ezt a klasszikust mindennel lehet vádolni csak azzal nem, hogy szórakoztató lenne. Ráadásul színpadra vinni a Tőkét kb. olyan, mint szonettet írni a kvantummechanikáról, vagy 50 Centtel elénekeltetni a Rigolettót, tehát nem kis fába vágta a fejszéjét Helgard Haug és Daniel Wetzel a Rimini Protokoll mögött álló alkotói mag.
A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>
Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)
Ráadás: Fontolva Twítelő
Nincsenek linkek
ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)
© 2008-2024, IGEN