Fontolva haladó

A nap kérdése

Az ateizmus alkonya

2009. június 23. 11:22 / Pandula Ádám

Alister McGrath (teljes nevén Alister Edgar McGrath) 56 éves brit teológus, egyúttal molekuláris biofizika doktora, az utóbbi időkig pedig a University of Oxford teológiatörténet professzora. Belfasti származásával elvileg katolikus hitet örökölhetett volna, mégis az anglikán egyház tagja. Írói munkássága igen termékeny (itthon talán az Osirisnél megjelent teológiai műve a legismertebb), idejének legnagyobb részét pedig ateista tudóstársaival vívott küzdelme teszi ki; például ha filozófiában Scruton, akkor teológiai és természettudományos téren McGrath számít Richard Dawkins első számú kritikusának. (Többször leírta róla pl., hogy „zavarba ejtően tájékozatlan a keresztény teológiában", következtetései pedig gyenge lábakon állnak. Mindezt The Dawkins Delusion? c. könyvében foglalta össze. A címválasztás replika Dawkins The God Delusion címadására.) Alább tárgyalt, Az ateizmus alkonya (The Twilight of Atheism) című könyve 2004-ben jelent meg (magyarul pedig a Szent István Társulat gondozásában).

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban? Erre a kérdésre keresi a választ Allister McGrath Az ateizmus alkonya (A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban) című könyvében.

A szerző magát is példaként hozza fel, hogyan lesz egy ateistából hívő. Belfastban, Észak-Írországban nőtt fel abban a korban, amikor az emberek mindennapjait megkeserítette a protestánsok és katolikusok véres harca, így joggal alkothatott a vallásról negatív képet önmagában, mivel az ott és akkor a társadalmi feszültség legfőbb forrása volt. Úgy gondolta, hogy a vallás megszűnését békés felvirágozás követné, mivel - mint az emberek többsége - ő is békére vágyott. Az ateizmus nem az Isten nélküli világgal való kecsegtetés miatt volt számára fontos: sokkal inkább azért, mert ki akarta irtani a vallást, mivel (akkori gondolatmenete szerint) a vallástalan jövő egy jobb jövő reményét adta. Oxfordba kerülve azonban éppen a természettudományok alaposabb megismerése ébresztette rá, hogy mennyire színes és komplikált az a világ, amit addig elutasított és emellett mennyire unalmas, elcsépelt és fantáziátlan az ateizmus, amely a lecsupaszított racionalizmussal kívánja magyarázni a világ egyes (leginkább a csoda szóval leírható) jelenségeit.

Van/Nincs

A mű két részből áll: az elsőben azt követhetjük végig, hogyan tör előre a felvilágosodás hullámain az ateizmus, megtámogatva annak tudományos eredményeivel. Az istenhit gyengülése természetesen a művelt, gondolkodó rétegekre jellemző, de már az ateista mozgalom kezdeténél is érzékelhető, hogy itt tulajdonképpen az egyház bírálatáról van szó, nem pedig az Isten létének megkérdőjelezéséről. A felvilágosodás gondolkodói ugyanis a kor tudományos eredményeivel sorra rengették meg az egyház sok évszázados tanításait, de Isten nemlétét bizonyítani nem voltak képesek. Sőt, a szerző állítja, hogy hazájában, Angliában senki sem vonta kétségbe az isteni erő létét, míg a teológusok nem kezdték el megpróbálni bizonyítani azt, mivel annak sikertelensége sokakban felvetette a kérdést, hogy valóban olyan egyértelmű-e, mint ahogy azt korábban gondolták.

Számos filozófust, tudóst és írót vonultat fel a könyv, hogy bemutassa viszonyukat az ateizmushoz, illetve az istenhithez. Voltaire-ről, a felvilágosodás egyik legnagyobb egyházkritikusáról például azt állítja, hogy deista volt, azaz elfogadta Isten létét, neki csak a katolikus egyház tanaival és kétséges erkölcsi hátterével van gondja. Voltaire McGrath tudósítása szerint odáig megy, hogy az ateizmus létét is az egyház tevékenységének mellékhatásaként írja le, tehát az ateizmus okozója maga az egyház. Descartes, a modernizmus atyja meg volt győződve, hogy korának tudományos felfedezései az egyház szolgálatába állíthatóak, de azon állítását, hogy a filozófia és a természettudományok szolgáltatják a vallás bizonyítékait, nem volt képes kellően alátámasztani.

A tiszta racionalizmus, mint fáklya

Sokan úgy gondolták, hogy a vallás megszűnésével egy boldogabb világ köszön majd be, ahol a tiszta racionalizmus mintegy fáklyaként világítja be az emberiségnek az Igazságot kutató útját. A 20. század eleje jelenti az ateizmus fénykorát, amennyiben az 1917-es orosz forradalommal megalakul a világ első ateista állama, a Szovjetunió, ahol viszont az emberek között makacsul tartotta magát az istenhit, pedig a marxista elméletben a vallás „a nép ópiuma", amely a tőkések hatalmát legitimálja, ez pedig a szocializmus győzelmekor el fog tűnni. Ennek érdekében megszületett az elhatározás: a vallást el kell nyomni. Ezen cél elérése hol brutális kegyetlenséggel, hogy lágyabban történt, de az ötvenes évekre az ateizmus a Szovjetunió „államvallásává" lett, melynek megvoltak ugyanúgy a szentjei, ünnepei, templomai, mint egykor a keresztény egyháznak - és itt el is érkeztünk a könyv második részének fő mondanivalójához. McGrath szerint be kell látnunk ugyanis, hogy a hit az ember elemi szükséglete, enélkül élnie szinte lehetetlen; Isten nem léte ugyanúgy hit kérdése, mint a léte, bizonyítani evilági eszközökkel egyiket sem lehet. A szerző viszont nem áll meg az agnosztikus világnézetnél, ahogy szerinte a viták és a történelem menete sem állt meg az Istenellenes, totalitárius rendszerek bukása után.

Szögek az ateizmus koporsójában

A vallás, a vallásos világnézet erejének egyértelmű újjáéledését a '70-es évek közepe-vége felé tehetjük, amikoris előretörtek a pünkösdista mozgalmak, melyek mára világszerte több mint 500 millió tagot számlálnak. Ezen mozgalom erőssége abban rejlik, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az Istennel való találkozás élményére, mely a hagyományos keresztény egyházakból a reformáció kiiktatott a szentek ábrázolásának tilalmával és a díszetlen templomokkal. Ezzel egyrészt utat nyitott a Max Weber által a „világ varázs alóli feloldásának" nevezett folyamatnak, másrészt kielégületlenül hagyta az emberek misztika iránti igényét és azzal, hogy a szertartásról a prédikációra került a hangsúly, megszűnt az Istennel való személyes találkozás lehetősége (a katolikus egyház érezte ennek jelentőségét, amit jól példáz egy barokk stílusú templom túldíszítettsége, így a pápista többségű országokban nem is nyert akkora teret az ateizmus, mint a protestánsokban). A pünkösdista mozgalom azonban maximálisan kielégíti az emberek ezen irányú igényét, így nem csoda, hogy híveik létszáma folyamatosan nő.

Az ateizmus koporsójába a legtöbb szöget paradox módon éppen maguk az ateista rendszerek ütötték. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ. Bebizonyosodott, hogy állami szinten nem képes az ateizmus a vallásból eredő erkölcsöt pótolni, mivel azt a hatalom akármikor kihasználhatja saját érdekében.

A könyv csak a nyugat és a vallás viszonyát vizsgálja, szót sem említve az iszlám és a hindu civilizációról, ahol a vallás még inkább meghatározza az emberek hétköznapjait. Amerika és Ázsia után, talán Európában is feléled a vallás? McGrath nem kívánja ezt a kérdést megválaszolni, de érezteti: az ember sehol a világon nem képes valamilyen istenkép nélkül élni.

Cimkék: ateizmus, vallás

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás.

Hozzászólások lezárva!

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

  • Borbás Barna: @elonmusk OK, de előbb a poloskákkal csináljatok valamit. (2018.10.16 21:07)
  • Borbás Barna: Hatos Pál történész könyvet írt 1918-ról, az őszirózsás forradalomról, a világháborús összeomlásról. A Tisza István… https://t.co/SZBT8QSq14 (2018.10.16 19:28)
  • Borbás Barna: OK, de előbb a poloskákkal csináljatok valamit. https://t.co/N1rwBpzxdb (2018.10.16 19:15)
  • Borbás Barna: RT @filmklub: Saul fia első hétvége: 10 541 néző második hétvége: 11 516 néző harmadik hétvége: 7 196 néző Össznézettség két és fél hét utá… (2018.10.15 20:50)
  • Borbás Barna: A szocdemek mélyponton, bekerült a bajor törvényhozásba az AfD, de a legnagyobbat a Zöldek mentek. Nem pont erre sz… https://t.co/AuocEYuesH (2018.10.14 22:05)

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

  • Nincsenek hozzászólások.

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2018, IGEN