Fontolva haladó

A nap kérdése

Az ateizmus alkonya

2009. június 23. 11:22 / Pandula Ádám

Alister McGrath (teljes nevén Alister Edgar McGrath) 56 éves brit teológus, egyúttal molekuláris biofizika doktora, az utóbbi időkig pedig a University of Oxford teológiatörténet professzora. Belfasti származásával elvileg katolikus hitet örökölhetett volna, mégis az anglikán egyház tagja. Írói munkássága igen termékeny (itthon talán az Osirisnél megjelent teológiai műve a legismertebb), idejének legnagyobb részét pedig ateista tudóstársaival vívott küzdelme teszi ki; például ha filozófiában Scruton, akkor teológiai és természettudományos téren McGrath számít Richard Dawkins első számú kritikusának. (Többször leírta róla pl., hogy „zavarba ejtően tájékozatlan a keresztény teológiában", következtetései pedig gyenge lábakon állnak. Mindezt The Dawkins Delusion? c. könyvében foglalta össze. A címválasztás replika Dawkins The God Delusion címadására.) Alább tárgyalt, Az ateizmus alkonya (The Twilight of Atheism) című könyve 2004-ben jelent meg (magyarul pedig a Szent István Társulat gondozásában).

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban? Erre a kérdésre keresi a választ Allister McGrath Az ateizmus alkonya (A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban) című könyvében.

A szerző magát is példaként hozza fel, hogyan lesz egy ateistából hívő. Belfastban, Észak-Írországban nőtt fel abban a korban, amikor az emberek mindennapjait megkeserítette a protestánsok és katolikusok véres harca, így joggal alkothatott a vallásról negatív képet önmagában, mivel az ott és akkor a társadalmi feszültség legfőbb forrása volt. Úgy gondolta, hogy a vallás megszűnését békés felvirágozás követné, mivel - mint az emberek többsége - ő is békére vágyott. Az ateizmus nem az Isten nélküli világgal való kecsegtetés miatt volt számára fontos: sokkal inkább azért, mert ki akarta irtani a vallást, mivel (akkori gondolatmenete szerint) a vallástalan jövő egy jobb jövő reményét adta. Oxfordba kerülve azonban éppen a természettudományok alaposabb megismerése ébresztette rá, hogy mennyire színes és komplikált az a világ, amit addig elutasított és emellett mennyire unalmas, elcsépelt és fantáziátlan az ateizmus, amely a lecsupaszított racionalizmussal kívánja magyarázni a világ egyes (leginkább a csoda szóval leírható) jelenségeit.

Van/Nincs

A mű két részből áll: az elsőben azt követhetjük végig, hogyan tör előre a felvilágosodás hullámain az ateizmus, megtámogatva annak tudományos eredményeivel. Az istenhit gyengülése természetesen a művelt, gondolkodó rétegekre jellemző, de már az ateista mozgalom kezdeténél is érzékelhető, hogy itt tulajdonképpen az egyház bírálatáról van szó, nem pedig az Isten létének megkérdőjelezéséről. A felvilágosodás gondolkodói ugyanis a kor tudományos eredményeivel sorra rengették meg az egyház sok évszázados tanításait, de Isten nemlétét bizonyítani nem voltak képesek. Sőt, a szerző állítja, hogy hazájában, Angliában senki sem vonta kétségbe az isteni erő létét, míg a teológusok nem kezdték el megpróbálni bizonyítani azt, mivel annak sikertelensége sokakban felvetette a kérdést, hogy valóban olyan egyértelmű-e, mint ahogy azt korábban gondolták.

Számos filozófust, tudóst és írót vonultat fel a könyv, hogy bemutassa viszonyukat az ateizmushoz, illetve az istenhithez. Voltaire-ről, a felvilágosodás egyik legnagyobb egyházkritikusáról például azt állítja, hogy deista volt, azaz elfogadta Isten létét, neki csak a katolikus egyház tanaival és kétséges erkölcsi hátterével van gondja. Voltaire McGrath tudósítása szerint odáig megy, hogy az ateizmus létét is az egyház tevékenységének mellékhatásaként írja le, tehát az ateizmus okozója maga az egyház. Descartes, a modernizmus atyja meg volt győződve, hogy korának tudományos felfedezései az egyház szolgálatába állíthatóak, de azon állítását, hogy a filozófia és a természettudományok szolgáltatják a vallás bizonyítékait, nem volt képes kellően alátámasztani.

A tiszta racionalizmus, mint fáklya

Sokan úgy gondolták, hogy a vallás megszűnésével egy boldogabb világ köszön majd be, ahol a tiszta racionalizmus mintegy fáklyaként világítja be az emberiségnek az Igazságot kutató útját. A 20. század eleje jelenti az ateizmus fénykorát, amennyiben az 1917-es orosz forradalommal megalakul a világ első ateista állama, a Szovjetunió, ahol viszont az emberek között makacsul tartotta magát az istenhit, pedig a marxista elméletben a vallás „a nép ópiuma", amely a tőkések hatalmát legitimálja, ez pedig a szocializmus győzelmekor el fog tűnni. Ennek érdekében megszületett az elhatározás: a vallást el kell nyomni. Ezen cél elérése hol brutális kegyetlenséggel, hogy lágyabban történt, de az ötvenes évekre az ateizmus a Szovjetunió „államvallásává" lett, melynek megvoltak ugyanúgy a szentjei, ünnepei, templomai, mint egykor a keresztény egyháznak - és itt el is érkeztünk a könyv második részének fő mondanivalójához. McGrath szerint be kell látnunk ugyanis, hogy a hit az ember elemi szükséglete, enélkül élnie szinte lehetetlen; Isten nem léte ugyanúgy hit kérdése, mint a léte, bizonyítani evilági eszközökkel egyiket sem lehet. A szerző viszont nem áll meg az agnosztikus világnézetnél, ahogy szerinte a viták és a történelem menete sem állt meg az Istenellenes, totalitárius rendszerek bukása után.

Szögek az ateizmus koporsójában

A vallás, a vallásos világnézet erejének egyértelmű újjáéledését a '70-es évek közepe-vége felé tehetjük, amikoris előretörtek a pünkösdista mozgalmak, melyek mára világszerte több mint 500 millió tagot számlálnak. Ezen mozgalom erőssége abban rejlik, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek az Istennel való találkozás élményére, mely a hagyományos keresztény egyházakból a reformáció kiiktatott a szentek ábrázolásának tilalmával és a díszetlen templomokkal. Ezzel egyrészt utat nyitott a Max Weber által a „világ varázs alóli feloldásának" nevezett folyamatnak, másrészt kielégületlenül hagyta az emberek misztika iránti igényét és azzal, hogy a szertartásról a prédikációra került a hangsúly, megszűnt az Istennel való személyes találkozás lehetősége (a katolikus egyház érezte ennek jelentőségét, amit jól példáz egy barokk stílusú templom túldíszítettsége, így a pápista többségű országokban nem is nyert akkora teret az ateizmus, mint a protestánsokban). A pünkösdista mozgalom azonban maximálisan kielégíti az emberek ezen irányú igényét, így nem csoda, hogy híveik létszáma folyamatosan nő.

Az ateizmus koporsójába a legtöbb szöget paradox módon éppen maguk az ateista rendszerek ütötték. A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ. Bebizonyosodott, hogy állami szinten nem képes az ateizmus a vallásból eredő erkölcsöt pótolni, mivel azt a hatalom akármikor kihasználhatja saját érdekében.

A könyv csak a nyugat és a vallás viszonyát vizsgálja, szót sem említve az iszlám és a hindu civilizációról, ahol a vallás még inkább meghatározza az emberek hétköznapjait. Amerika és Ázsia után, talán Európában is feléled a vallás? McGrath nem kívánja ezt a kérdést megválaszolni, de érezteti: az ember sehol a világon nem képes valamilyen istenkép nélkül élni.

Cimkék: ateizmus, vallás

Hozzászólások:

Ppéter 2009. június 23. 13:13:27

Még sosem hallottam Alister McGrath nevét, de a linkelt lap és az infók alapján elég népszerű és ismert lehet, amit csinál. Miért nem nyomják az ilyen „kritikusok kritikusait” jobban itthon is?
(MOndjuk azért nem tudom, hogy itt fent a könyv teljes mondanivalóját idézik-e, de ha igen, annyira sok újdonságot azért nem hoz.)

Mix 2009. június 23. 22:12:15

Nem rossz ez a cikk, de két dolog zavar benne:
- a vallás nem egyenlő hit, akkor inkább vallásosság, de az is pongyola, mert a vallás = egy felekezet teológiája szerinti hit, szokások követése, dogmák elfogadása, hit = Istenben, természetfeletti erőben való bizalom, elfogadása annak - ez a két fogalom keveredik a cikkben, ez zavaró
- nincs szó arról, hogy a vallás feléledése nem jelentheti egyúttal az államban megjelenő vallást. Egy állam igenis legyen vallásilag toleráns, de közömbös, a kettő szétválasztása nem jelent elnyomást... szal a felvilágosodás számos mocska ellenére se feledkezzünk el erről...

Amúgy gut és grat a debütáló szerzőnek!

Atlantis 2009. június 25. 12:28:46

A könyv ama tézisét vitatnám, hogy a vallásosság felé fordulna a világ tengelye. A multinacionalizmus, a globális fogyasztói lét az elmélyedés, a lelki-spirituális mélységek helyett a totális hedonizmus, a minden elérhető, megvehető, közel hozható szemléletét sugallja. Minek nekünk Isten, ha nélküle is mindenünk meglehet... Csakhogy ez vakítás, materializmussal áltatnak, így terelik a figyelmet a lelki javakról. Amíg megvan a kibaszott playstationod és a dub sör a kezedben, addig ki a faszt érdekel a túlvilág? Ez van, sajna.

Topi 2009. június 25. 18:58:45

Atlantis@ Hát épp az a gáz, hogy hitre annak is szüksége van, aki fogyasztói javakkal vakítja magát. Ha nem kap igaz hitet, akkor választ - vagy csinál - magának valami könnyen fogyasztható vallást.

Kerub 2009. június 25. 21:10:22

Atlantis 2009. június 25. 12:28:46
Pedig tényleg mind többen néznek a felhőkön túlra. Mint azt az Angyalok és démonok kritikában is pedzegettük:

„A jelenségnek, mely könyvei (mármint Dan Brown könyvei) számára szélesen megágyazott, tulajdonképpen örülhetünk is: korunkban nő a normális igény a misztikumra, mind többen nyitnak a transzcendens gondolkodás felé. Ezzel együtt természetesen ott van a perverz változatra való igény is...”

Magyarán pl. egy vallási-misztikus ponyva is elképesztő vihart kavar a biliben. Az emberek vevők erre, mert birizgálja őket a kérdés.

Más téma, hogy vajon milyen vallásosság keríti hatalmába (néha szó szerint) a hit felé fordulókat. Eddig az egyik legjobb, amit erre vonatkozóan olvastam, a Kommentár cikkében volt:

„a „mainline” vallásosság java-
részt üres, inkább szekuralizált és moralizált, egykor vallási gyökerű humanizmust
jelent. Új jelenség a bubo-vallásosság (burzsoá-bohém, vagyis magyarul „bubo”),
amit körülbelül „szinkretista vallási érzékenység”-ként jellemezhetünk, egyfajta evi-
lági túlvilágiságként, a „muszáj, hogy higgyek valamiben” vallásosságaként. Ezekkel
a fejleményekkel az amerikai vallásosság jó része már a múlté: a kereszténység az
egyik lehetséges szubkultúra, a domináns világkép már csak az intoleranciát tekinti
bűnnek.”

Bővebben itt: www.kommentar.info.hu/a_public_interest.pdf

Üdv!
k.

Theologosz 2009. július 1. 7:03:18

Én is a mellett teszem le a szavazatomat, hogy nő és nagy mértékben nő a hit iránt érdeklődők aránya a világban.
Nem is csoda, hiszen már szinte minden szegletében megbukott a fogyasztói társadalom „eszmei” alapja. Arról ugye nem is beszélve, hogy az ateizmus, az evolucionizmus, a kommunizmus és a fogyasztói szellemiség is hiten alapul, mégha torz hiten is.
„a domináns világkép már csak az intoleranciát tekinti
bűnnek” - már nem sokáig. :) Hamarosan senkit sem fog érdekelni ennek a világképnek a véleménye.
A kérdés immáron az, hogy mi, akik hittel, Istenbe vetett bizalommal és a vele való erős szövetségben élünk, mit tudunk mondani és legfőképp, milyen példát tudunk mutatni a most széteső világkép áldozatainak? Hitelesek leszünk-e, mint az egykori keresztények a Római birodalomban vagy csak vallásosak? Ez utóbbi ugyanis kevés lesz. Ne feledjük, hogy az ateizmus és minden csökevénye itt született a keresztény és - felszínesen - vallásos Európában. Ez nem külső vírus, nem a Marsról érkezett egy meteoritban, hanem a vallásgyakorlat visszásságai szülték.
Üdv!

Kerub 2009. július 1. 13:00:35

Igen, mindez jogos.

Gábor 2009. július 12. 18:33:52

Sziasztok, most tévedtem ide először, és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mivel a Kommentárt már egy jó ideje nem olvasom a 10 pontos talpas betűk miatt :(

Néhány megjegyzés a cikkhez:

egy nagyon jó kis McGrath-Hitchens vita: fora.tv/2007/10/11/Christopher_Hitchens_Debates_Alister_McGrath

„Isten nem léte ugyanúgy hit kérdése, mint a léte, bizonyítani evilági eszközökkel egyiket sem lehet.” - khm, ez így nem egészen stimmel: hu.wikipedia.org/wiki/Russell_teáskannája

„A náci Németország és a kommunista Szovjetunió szörnyűséges tettei világítottak rá, hogy milyen az Isten nélküli világ.” - az a helyzet, hogy volt honnan ötletet meríteniük: skepticsannotatedbible.com/cruelty/long.html
dwindlinginunbelief.blogspot.com/2009/01/how-many-has-god-killed-revised.html

az ateitmus hanyatlásához egy kis statisztika: www.youtube.com/watch?v=T27kB4BjbEg

és végezetül egy igen érdekes előadás a társas képességek, képzeletbeli barátok és a vallás kapcsolatáról: www.youtube.com/watch?v=1iMmvu9eMrg

Pelikán József 2009. július 13. 9:44:55

Gábor, asszem több általad hozott linkkel találkoztam már, nem rossz kiegészítés a cikkhez, de ez a Russel teáskannája dolog azért nem százas. A logikai ügyeskedés érdekes, de nem perdöntő, pláne nem megváltó erejű. Lásd példának ezt: „minden dolog bekövetkeztére 50 százalék esély van: vagy igen, vagy nem.” Cáfolni ezt sem tudod, ugyanakkor LOL és WTF.

Gábor 2009. július 13. 16:22:46

„minden dolog bekövetkeztére 50 százalék esély van: vagy igen, vagy nem.” - ez alapján 50-50% esély van rá, hogy ma lemegy-e a nap? Az igen vagy nem csupán a lehetséges kimenetelek száma, ezekhez szokás valószínűségeket hozzárendelni.

A teáskannás dolog meg szintén nem túl bonyolult, hiszen nem túl sok értelme van hitnek nevezni azt, ha valaki nem hisz olyasmiben, amire az égvilágon semmi nem utal. Vallásos oldalról viszont ez nagyon egyszerűen támadható azzal, hogy márpedig vannak dolgok, amik isten létére utalnak, na erre mondanám én ezt esetleg:

„The Bible is without flow, and the Bible is true because the Bible says the Bible is true. Is there some part you don't get?”
ccinsider.comedycentral.com/2009/04/10/colbert-debates-the-bible-with-bart-ehrman/


www.guardian.co.uk/commentisfree/libertycentral/2009/jul/09/ireland-blasphemy-laws

EgyedP. 2009. szeptember 2. 11:02:31

Kicsit hiányolom a recenzens felkészültségét. A könyv némely pontjára rámutat, de jelenségként nem nevezi nevén. Pl. nyilvánvaló, hogy a protestáns fideizmus nyilvánul meg az olyan kijelentésekben, mint hogy „az, hogy nincs Isten, ugyanúgy hit kérdése, mint hogy nincs”.
Fontos kritikai szempont továbbá és a itt a szerző nem említi, hogy McGrath csak angol szerzőkre hivatkozik az ateizmuskritikában, így mellőzve számtalan francia és német szerzőt (csak, hogyegy klasszikust említsek: H. de Lubac), mely szintén egyoldalúvá teszi.
Katolikus szemmel ez a kötet (főleg annak fideista nézetei) mindenképpen kiegészítésre szorul.

Kerub 2010. március 28. 11:38:37

kcarnivore 2010. március 28. 10:12:04
Kommented trágársága miatt kiszedtem.
Érvelő hozzászólás jöhet, akár ateizmus mellett is, sértegető bunkóság nem.
Maradok tisztelettel.

Hozzászólások lezárva!

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2014, IGEN