Fontolva haladó

Eljött az idő. Pálcát törünk.
A Fontolva Haladó és a homoszexualitás.

Mindenekelőtt (vagy továbbra is) szeretnénk leszögezni, hogy blogunk nem kíván az ügyben megszokott, tapicskolós közéleti műviták padlószintjén maradni. Nem azért jöttünk annak idején Európába, hogy 2008-ban tojással és vassal dobálva fejezzük ki, ha nem tetszik valaki az utcán, ám fenntartjuk jogunkat, hogy bármikor sugárban okádhatunk egymást simogató férfiak láttán, és természetesen hülyének nevezhetünk bárkit, aki eme jogunkat - homofóbiát kiáltva - elvitatja. Mérhetetlen felvilágosodottsággal azt is elfogadjuk, hogy más elbírálás alá esik két lány csókja, mint két hímneműé. (Ez amolyan innováció.)

Bár talán akihez nem kötik be a kereskedelmi tévéket, és nincs internet előfizetése, úgy szállhat koporsóba, hogy nem is tudja, mi az, hogy „buzi", azért ma akár olyan helyzet is előállhat, hogy valakinek hetero vonzalmát kell magyaráznia. Az egyszeri ember pedig először akkor jöhet zavarba, amikor felcsapja mentális betegségek nagy kódexét, de a homoszexualitást nem találja a sorban. Tény: 1975-ben az Amerikai Pszichológiai Egyesület (APA) kezdeményezésére a homoszexualitást kivették a pszichológiai betegségeket felsoroló "Betegségek nemzetközi osztályozása" című könyvből. Az alábbiakban kontár módon arra keressük a választ, hogy emez megfelelő lépés volt-e.

Szűkebb értelemben, a '75-ös döntésről csupán annyit, hogy mindenféle tendenciák ellenére sem áll sziklaszilárd lábakon, hiszen róla még a racionalizmusáról híres Szendi Gábor (khm) sztárpszichológus is megjegyzi, hogy „jól tudjuk, hogy a listából nem azért törölték, mert 'győzött a tudomány', hanem mert Amerikában a melegmozgalom olyan politikai erővé vált, hogy többé már nem volt megengedhető betegekként való kezelésük." Érdemes tudni továbbá azt is, hogy az APA igen radikális, mondhatni szélsőséges szervezet: San Francisco-ban, 2003. május 13-án tudósaik a saját maguk szervezte szimpóziumon több, korábban elmebetegségnek tekinttet állapottal (pl. pedofília, szadomachoizmus stb.) kapcsolatban komolyan felvetették, hogy törölni kellene azokat az elmezavarok kézikönyvének listájából, mondván, hogy "sok nagy tiszteletnek örvendő szerző és közéleti személyiség a történelem során nagyszerűen működött, noha elvben pedofilnak számítanának". (A kedves olvasókra bízzuk, hogy ez milyen érvelés már.)

A vita onnan kezd érdekes lenni, ha fogalompárt keresünk. Mert ugye, ha melegnek lenni nem betegség, akkor (nem is lehet más) egészség. Aki pedig nem beteg, az egészséges. Természetes módon. Akkor foglalkozzunk ezzel egy kicsit.

A sajtót és különböző véleményeket böngészve három perdöntő (-nek mondott) érve ismerhető fel a homoszexualitás "természetessége" mellett (ill. betegség jellege ellen):

1. Hogy a homoszexualitás genetikus vagy veleszületett;

2. Hogy a homoszexualitás visszafordíthatatlan;

3. S mivelhogy az állatoknál is létezik azonos nemű viselkedés, a homoszexualitás természetes.

A bennünk fortyogó sohanemvolt biológiafaktos kívánkoztatja ki észrevételeinket. Sorban.

Az elsőről. Különböző független kutatócsoportok bizonyították, hogy általában valóban megfigyelhető, hogy a homoszexuális férfiak agya (az agy bizonyos területe) eltérést mutat a szokványos férfi agytól. Ez ugyan bizonyíték lehet a genetikusságra, ám nyilvánvaló, hogy számosan élnek olyanok is, akiknél szociális alapon keletkezett az azonos neműekhez való vonzalom. A veleszületett tézis ezzel máris bukott, és remélhetőleg az is védhető álláspont, hogy akinél mentális sérülés okozza másságra való hajlamot, az beteg, aki kezelésre szorul. Olyan civilizációban pedig, ahol a társadalmak meghatározó, jellegadó (és egész véletlen: egyben fajfenntartó) többsége heteroszexuális, lehetetlen nem érvényesíteni azt az emberiséggel egy idős elvet, hogy a mindenkori nevelő elsődleges feladata, hogy születéstől fogva segítse a fejlődő gyermeknél biológiai nemmel való azonosulás folyamatát. Amennyiben ez sikeres, mindenfajta torzulás sokkal könnyebben elkerülhető. Persze ez a pont mindjárt átvezet a következőbe, a gyógyíthatóság kérdéséhez:

A második. Ezrével hozhatók példák a "kigyógyult" vagy másképpen „átfordult" homoszexuálisokról. Számosan ismertek olyan alternatív szervezetek, melyek tudományosan is alátámasztható eredményeket produkálnak a melegség - úgymond - gyógyításában. Közülünk talán legismertebb az amerikai NARTH, vagyis a National Association for Research & Therapy of Homosexuality (A Homoszexualitás Terápiájának és Kutatásának Nemzetközi Egyesülete). Módszerüknek, a reparatív terápiának rengeteg sikeres alanya van, velük foglalkozik pl. az exgaywatch.com internetes oldal. A szervezet hátterének ismerete nélkül, és az ilyen kutatások kockázati tényezőinek ismeretében bevalljuk, hogy bár lehetünk elképesztően szkeptikusak a melegség gyógyításában, mégsem hinnénk, hogy az említett oldalon tucatszám nyilatkozó férfiak egytől egyig közönséges csalók lennének

A harmadikról, mely jogos. Végülis ha találtunk már rá példát, hogy egy panda buzul, akkor bátran csinálhatja az ember is. Nem? Nem. Ahogy a tudós mondja, vagyis hogy akárki, aki elemi szinten odafigyel az állatokra, láthatja, hogy az állati "homoszexualitás," "filicidium" és "kannibalizmus" a normális állati viselkedéstől is eltérő kivételek. Következésképpen nem lehet állati ösztönöknek nevezni őket. Ezek a megfigyelhető kivételek az állati viselkedésben az ösztönökön túl létező elemekből erednek. Az állati kogníció kizárólag szenzoriális, a hangra, a szagra, az érintésre, az ízre és a képre szorítkozik. Tehát az állatok számára nem adott az emberi értelmi felfogás tisztasága és pontossága. Emiatt az állatok gyakran összekevernek egy érzékelést egy másikkal és egy tárgyat a másikkal (lásd: az emberi térden párzó kangörcsös kutya). Nem mi mondjuk, loptuk.

Bűn-e a homoszexualitás?

Nem. Bűn a cselekedet: megbotránkoztatni, erőszakoskodni stb. Ha melegnek lenni alapból bűn lenne, a homokosoknál ez lenne a második eredendő bűn az Ádám & Éva örökség óta. Bűn viszont nem a helyén kezelni: világítós műfallosszal sikongatni az Andrássy úton. Majd ezt büszkeségnek nevezni.

A fent említett buzifelvonulás résztvevői éppen olyan káros hatással vannak az adottságukkal vívódó csendes társaikra, mint a többségi társadalomra. Velük szemben nem a fenyegetőzés a megoldás, ugyanis amit művelnek, az színtiszta provokáció és bűncselekmény:

Btk. 208. § "Aki magát nemi vágyának kielégítése végett más előtt szeméremsértő módon mutogatja, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."

Btk. 271. § "Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy a szokásos alternatív büntetésekkel büntetendő."

Tessék szépen kimenni a melegfelvonulásra, lefotózni az összes deviáns kamionozót, aztán leperelni róluk a szegecselt öves gatyát is. A megoldás kulcsrakész.

Házasodjanak-e a melegek?

Nem. A homoszexualitás nem intézményesíthető. A házasság fogalommal az a helyzet, hogy már foglalt. A civilizáció a római jog idejétől egy férfi és egy nő kapcsolataként határozza meg a házasságot. Ha föloldjuk az "egy férfi - egy nő" szabályt, mivel indokolhatnánk, hogy három férfi, vagy egy férfi és két nő, vagy akár öt férfi együttlétét ne ismerje el az állam házasságként. Az ugyanis lehetetlen, hogy egy kicsit feladjuk a természetjogot. Jönnek majd olyanok, akik ezt tovább feszítik, és a kutyájukkal, meg az azonos nemű testvérükkel is össze akarnak házasodni (akár egyszerre). Higgyük el, jönni fognak. Van már homokos templom és pedofil párt is.

Ha valamit nem szabad megtennünk a homoszexualitással, akkor az az intézményesítés. Látjuk, hogy olyan szubkultúrákba szivárog be és lesz deviáns jelenség, mint az emo, de említhetnénk Lengyelországot is, ahol 2007 májusában a televízióban futó, kisgyermekeknek szóló Teletubbies című sorozatot Ewa Sowinska gyermekjogi ombudsman azután kívánta betiltani, miután feltűnt neki, hogy az egyik, Tinkie-Winkie névre hallgató - egyébként hímnemű - figura női táskát hord. Muhaha.

A közösségi normák hatnak a nemi orientációra. A közösség felelősség. Mindannyian felelősek vagyunk, hogy milyen álláspontot képviselünk a közösségen belül.

Képek: worldpress, Tóth Vadnai