Fontolva haladó

Egyre nehezebb balosnak és szélbalosnak lenni Magyarországon, amikor az ember azt látja, hogy a gazdaságtan marxista tippjeit jobbról előzve terítik, hogy Thürmer Gyulát jószerével már csak a HírTv nyomja, és hogy minket kivéve minden tisztességes európai országban klasszik szakadt pólós punkok kidobósoznak kővel és utcai szeméttel a balhék alkalmával, nem ám fasisztoid szkinhedek.

Ezen kesereg (ok, legyünk tényszerűek: mereng) a hvg.hu címlapsztorija is: „A hazai szélsőjobb rendezvényei, figurái, szóhasználata nap mint nap beszédtémát szolgáltatnak, miközben radikális baloldaliakkal (...) csak filmklubokban és fesztiválokon találkozhatunk."

A cikk többek közt Konok Péter történésszel, Bozóki András volt kulturális miniszterrel, néhány Munkáspárt-drukkerrel és névtelen internetes aktivistával boncolgatja a témát - a szöveg végére érve (meg az ajánlott linkek böngészése után) legvalószínűbbnek a Jobbik- Munkáspárt konspiráció tűnik.

Persze van tovább is >>>>>>

Miután nem kellett fél év megtanulni, hogy az idei év hazai híradóinak kötelező felépítése az első hír-kormányválság, második hír-gazd.válság (esetleg: harmadik hír-időjárás/katasztrófa/melegrekord), időnként érdemes megállni, és számot is vetni az eddigiekről. Például, hogy a piacok legnagyobb szereplői, a nemzetközi vállalkozások (valamint Bogár Lászlóval élve, a szupranacionális globalitás nálunk lokális lerakatai) milyen mutatókat produkálnak a krízis közepette. Fogtuk hát a 2008-as pénzügyi év elmúlt hónapokban szivárgott adatait, és tallóztunk az érdekesebb számok között.

2008: akik szívtak

A Ford Motor Co., az USA második legnagyobb autógyártója 2008-ban 105 éves története legrosszabb évét zárta: 14,6 milliárd dolláros mínuszban zárta az elmúlt évet, és újabb 5,5 milliárd dollárnyi készpénztartalékát használta el. Ugyanakkor a társaság 12,5 millióról 11,5-12,5 millióra csökkentette az idei amerikai autóeladásokra adott előrejelzését, ami rossz előjel.

A világ vezető nyugdíjalapjai 5 ezermilliárd dollárt buktak eddig a gazdasági válságon, és nem csupán a részvény-, de kötvénypiacokon is veszítettek a csökkenő hozamok miatt. Az alapok befektetéseinek 42 százaléka van részvényekben a korábbi 51 helyett.

A Sony japán szórakoztatóelektronikai cég 14 év után először zárja mínuszban pénzügyi évét, az üzemi veszteség 260 milliárd jen (1 jen= 2,4 Ft körül) lehet, ami a legnagyobb a vállalat történetében.

Persze van tovább is >>>>>>

Ünnep közeleg. Harminchárom húsvétjára gondolunk - vagy nem gondolunk, mindenesetre tény, hogy akinek saját életéből az év legtöbb napján (szándékosan, vagy rohanásiból) kimarad a keresztény eszme, nagypéntek és húsvét vasárnap közt mégis könnyebben környékezi meg pár percnyi merengésre, esetleg tapasztal valamit a krisztusi jelentőségből is - mert lehetünk bár pragmatikusak, netén racionalisták, JK állandó jelenlétét vitatni nem érdemes, elvégre csak az időszámításunkat igazítjuk hozzá.

Ilyenkor kérdések merülhetnek fel bennünk, melyek olyan egyszerűek, hogy kimondani talán nem is merjük őket. Nézzük is mindjárt: Mi a húsvét? Nincs-e káosz az emberi fejekben, ha a szót meghallják, a tucatnyi asszociáció torlódása miatt? Miért lehet egy időben az, hogy a boltok tele vannak színes, mosolygós nyúllal, ami a plakáton tojást tojik (majd fest), hogy aztán az esti híradóban díszbe öltözött ősz atyák ugyanekkor feltámadásról beszélnek, vagy a kereszténység legnagyobb ünnepét emlegetik, az ovisoknak kiscsibéről és bárányról szóló meséket mesélnek, aztán csokit kerestetnek velük az udvaron, egyik reggel pedig lányokat kergetnek szódásszifonnal, mert locsolás is van (fater viszont jobban lelkesedik a sonkáért, melynek szezonja jön). Ez mind húsvét? Ki igazodik el a szimbólumok, magyarázatok zűrzavarában?

Nyilvánvaló, hogy a helyükön kezelt értelmezések közül több is megfér egymás mellett. Ám az, hogy a karácsonyból a téli fény, a húsvétból a nyúl és a tavasz ünnepe lesz, nem csak jelentésváltozás; veszteség is. Lélek és hit tűnik el az ünnepeinkből.

Időszerű kérdések

Mi a húsvét? A keresztény válasz, hogy a húsvét misztérium. Annak misztériuma, hogy 2000 évvel ezelőtt valakit megfeszítettek, majd feltámadt. És a megváltás misztériuma. Ez a gondolat, és ennek átélése hitben és elmélkedésekben sokkal nehezebb, mint a tojást tojó nyúl - bár valljuk be, biológiai értelemben az is misztérium.

A misztérium a teológia körébe tartozik. Arról, hogy mennyire nehéz dolog ez, egy ironikus kérdés-választ idézünk. „Mi a filozófia? Három néger egy koromsötét szobában üldöz egy fekete macskát. És mi a teológia? Közben az kiabálják, hogy: Megtaláltuk!" (Persze a történet kulcsa, hogy a dolog a nem hiábavaló, mert van mit üldözni.)

Persze van tovább is >>>>>>

Kétségtelen: nehéz a nagy sietségtől egyre szűkebb látószögön kívül eső lényegre, a bennünket megtartó értékekre figyelni. A hétköznapok beszédét más tölti ki, médiafelületeinket más foglalja le - például fajsúlyos közéleti kérdések. Jóllehet csak néhány óráig fajsúlyosak, mert utána elsodorja a pörgés (jönnek újabbak), meg a tény, hogy általában párperc-emberek alakítják őket. Kétségtelen tehát: ebben a baromi csatazajban nehéz meghallani, ha valami tényleg fontos enyészik csendben, méltatlanul.

Ám amint még egyszer hagyjuk Puskás Ferenc alakját és emlékét közönybe fulladni, alkalmassá válunk minden, régen még felelőtlen, önostorozó képzelgésként felmerült ítéletre.

Emlékezetvesztés?

Jelen sorok írója nem focirajongó; az viszont minden kétséget kizáróan rá nézve is szégyen, hogy a március 12-én, az egész világ által ismert magyar klasszisról bemutatott Puskás Hungary c. dokumentumfilmről ott ordít a hír a legnagyobb hírportálokon: Rosszul indult a Puskás-film, hogy "1944 fizetett nézővel csak a 16. helyre került az indítóhétvégén, a nézettségi listán". (Jennifer Aniston új filmjét ugyaneddig 18 000-en látták.) De ne álljunk meg itt.

Tegnap, április elsején lett volna 82 éves minden idők tízese, ebből az alkalomból misét és jótékonysági koncertet tartottak a Szent István Bazilikában. Későesti híradó-fogyasztónként vártam volna néhány szót. Egy vágóképet. - Lement a sportszerkesztőség stáblistája is egy hang nélkül. A közszolgálatin is, kereskedelmin is.

Ne álltassuk magunkat, több van ezekben az apró jelekben, mint elsőre hinnénk. Benne az, hogy nincs ma miért valódi focirajongónak lenni Magyarországon, és az is, hogy nem nagyon tudunk felemelkedni a padlószintről, hogy bármit is kezdjünk a hőseinkkel.

Persze van tovább is >>>>>>

Már a sokadik év 2009, hogy egy magyar nemzeti ünnep környékén az ukrán ultranacionalista blokk kárpátaljai leágazása a Vereckei-hágó honfoglalási emlékművét találja magának, mint a felesleges energiák levezetésének eszközét. Most éppen március 15. előtt. [hír]

Tavaly ilyenkor éppen Sólyom László avatta volna a megújuló „magyar torzót", de diplomáciai feszültség miatt az elmaradt, és szerencsétlen építmény kapott akkortájt is rendesen festéket, meg pajszernyomot. (Mindez már csak azért is érdekes, mert aki járt arra tudja, hogy nem is olyan könnyű feljutni a hágóra, a hazai szkinhedektől pedig azt szoktuk meg, hogy még egy kiadós kukagyújtogatásért sem mennének messzebbre a belvárosnál, nemhogy felmenni a hegyre hidegben, hóban.)

Az ukrajnai magyarellenes front az a fajta, amelyik állami szintről is kapja nagykanállal a tápot. Ott van például a magyar nyelvhasználat súlyos korlátozása az oktatásban és az érettségin, de az imént említett diplomáciai deficitek is. Utóbbi a KEH szerint azért alakult így, mert az ukrán fél nem vállalta a korábban egyeztetett valamennyi program megvalósulását. (A népnyelv ezt úgy mondja: segget csináltak a szájukból.)

Miközben körbenézünk, és szinte az egykori összes kisantant tagnál sejtjük, hogy mi és miért táplálja az ellenünk dúló indulatot, a 603 700 négyzetkilométeres Ukrajna szélén, a 12 800 négyzetkilométeres Kárpátalján csupa kérdőjel az össze-vissza gyalázott vereckei emlékmű.

Persze van tovább is >>>>>>

Miközben azt már mindenki tudja, hogy az új politikai erő nem a Fidesz és nem is az MSZP vonzáskörzetéből fog kikerülni, azt már kevesebben sejthették, hogy az LMP is csak erőtlen kezdeményezés ahhoz a konspirációhoz képest, amely az internet segítségével bontogatja szárnyait. Egyelőre annyit tudunk róla, hogy Soproni sör biztos benne van, mert ők kezdték nacionalistának annyira nem, giccsesnek inkább mondható TV-s reklámjukkal, amire szinte azonnal megjelent az az altenatív változat, melyről az egyszeri marketingszakember is levágja, hogy többszörösen csavart gerillakampány, az eredeti erősítése végett, és amiről utóbb kiderült, egy új hatalom alapjait kívánja letenni. Nézzük a felvételeket, és mindjárt világos lesz, miről van szó.

Persze van tovább is >>>>>>

Válságos időkben szólni kell; jó dolog ilyenkor figyelni a híreket, mert szezonját éljük a rejtett okosok előbújásának. Az a típus is hallat magáról ilyenkor, akit a hétköznapi közéletben sosem látnánk. A háttérőből előrelépő, majd gyorsan eltűnő titokzatos bölcs. Ködlovag. (Bár ha jól emlékszem, ezt a pozíciót Pozsonyi Ádám szokta betölteni.)

Egy ilyen pofát sikerült begyűjtenie az Indexnek is: március hatodikán Rátkai László, a Bundeswehr magyarországi stratégája adott szinte olvashatatlanul terjengős interjút a lapnak. Mit interjú: kinyilatkoztatás. Látnoki erejű, súlyosabbnál súlyosabb állítások követik egymást.

Nem titkolom, először bennem is motoszkált, hogy mi a búbánatos rosseb köze van a Budeswehrnek a magyar belpolitikához, aztán mielőtt a hihetetlen kinyilatkoztatástól blokkoltan majdnem elpárolgott ez a kellemetlen érzés, azért mégiscsak szólnék, hogy a BW a saját portáján sepregessen elébb, mert nincs év, hogy ne olvastam volna a fejükre növő botrányról. Mindjárt ott van a tavalyi, legfelsőbb körökig érő líbiai kiképzési botrány, vagy az ominózus 2006-os képek, amikor a Bundeswehr tagjai kikapart koponyákkal pózoltak Afganisztánban, de az a mozzanat is a kevésbé emberarcú negyvenes éveket idézte, amikor 2004-ben valami alacsonyabb pozíciójú beosztottakat áramütéssel kínoztak feletteseik, mert így szimuláltak az albán gerillák elleni bevetésre. (Linkelni nem tudok, a 2004. decemberi újságok külpol rovata rendesen tele volt a témával.)

Az biztos, hogy Európa egyik legnagyobb hadserege méreteiből és jelentőségéből adódóan is, meg a kevésbé népszerű elődei indokán is bizonyítana, hogy ők aztán szélsőségektől mentes, határozott, de kulturált hadsereg, többszintű diplomáciával, elől-hátul stratégákkal. Erre utal az is, amikor nagy dobra verik, hogy ők bizony már SAP for Defense & Security rendszert használnak a mobil működés támogatására, hogy ők már kiderháborús egységgel is rendelkeznek, meg az olyan villantások is, mint ennek a bizonyos Rátkainak az előhúzása, aki nyilván nem szabadidős tevékenyégként osztotta az észt az indexnek.

De nézzük, hogy mihez ért egy stratéga.

Persze van tovább is >>>>>>

Eljött az idő. Pálcát törünk.
A Fontolva Haladó és a homoszexualitás.

Mindenekelőtt (vagy továbbra is) szeretnénk leszögezni, hogy blogunk nem kíván az ügyben megszokott, tapicskolós közéleti műviták padlószintjén maradni. Nem azért jöttünk annak idején Európába, hogy 2008-ban tojással és vassal dobálva fejezzük ki, ha nem tetszik valaki az utcán, ám fenntartjuk jogunkat, hogy bármikor sugárban okádhatunk egymást simogató férfiak láttán, és természetesen hülyének nevezhetünk bárkit, aki eme jogunkat - homofóbiát kiáltva - elvitatja. Mérhetetlen felvilágosodottsággal azt is elfogadjuk, hogy más elbírálás alá esik két lány csókja, mint két hímneműé. (Ez amolyan innováció.)

Bár talán akihez nem kötik be a kereskedelmi tévéket, és nincs internet előfizetése, úgy szállhat koporsóba, hogy nem is tudja, mi az, hogy „buzi", azért ma akár olyan helyzet is előállhat, hogy valakinek hetero vonzalmát kell magyaráznia. Az egyszeri ember pedig először akkor jöhet zavarba, amikor felcsapja mentális betegségek nagy kódexét, de a homoszexualitást nem találja a sorban. Tény: 1975-ben az Amerikai Pszichológiai Egyesület (APA) kezdeményezésére a homoszexualitást kivették a pszichológiai betegségeket felsoroló "Betegségek nemzetközi osztályozása" című könyvből. Az alábbiakban kontár módon arra keressük a választ, hogy emez megfelelő lépés volt-e.

Persze van tovább is >>>>>>

Járőrszolgálat, persze. Térfigyelő rendszer, naná. - Ha a Zöld Pardon konszolidációs terve megvalósul, spontán félkatonai diktatúra kerekedik a Goldmann György tér környékén.

[Előzmény]

"Mióta a Zöld Pardon és a Rio nyár után télen sem üríti ki területéről ellátó egységeit, a híd két oldalán lévő 6000-6500 négyzetméteres közpark gyakorlatilag őrző-védő kft.-k fennhatósága alá került." - írta az Index múlt hét végén, tényfeltáró cikkében.

Ha zenei ízlésünk és vérünk alkoholtartalma úgy diktál, nagyritkán mi is látogatjuk a Petőfi híd budai hídfőjénél tanyázó szórakozó grundot - bár a szabadság mámorában és koszolt műmedencében fürdőző hülyegyerekek, az eldugított vécé és a pofátlan italárak rendszeresen és erősen rontják a morált.

Volt már szerencsénk találkozni a BME "menza" terén össze-vissza vert magatehetetlen tinédzser suhanccal, akit valamelyik lebuj biztonsági őrei rugdostak meg, mert azt hitte, attól jó fej lesz, ha a bejáratnál hangosan énekel és táncol. Esete jó példája azoknak, akik járulékos áldozatai a lokális őrző-védő tevékenységnek - akadnak ám igazi tettesek is, akik üvegeket dobálnak a rakpartra, autókat karcolnak szét a kulcsukkal, vagy épp a villamosmegállót törik össze. Ám őket az esetek többségében nem kapják el, hiszen cselekvésük kívül esik a Zöld Pardon és a Rio szögesdrótján.

Azonban ha hihetünk a szemünknek, hamarosan minden megváltozik. Cselekvési terv született.

A rohamtempóban összedobott és múlt héten napvilágot látott Zöld a zöldért (Zöld Pardon Újbudáért) programmal csak az a baj, hogy bruttó diktatúra. Aszongya: "A Zöld Pardon (...) saját költségén polgárőrséget szervez. (...) Ennek az intézkedésnek következtében a környéki utcák biztonságosabbak lesznek, mint valaha."

Te figyi, figyi! Hát nekem ez ismerős! Saját költségen magán polgárőrséget szervezni, és - "olyat, mint valaha" - szebb jövőt ígérni?! Most úgy rémlik a definíció passzol az utóbbi idők közéleti ügyeinek egy-két bandájára.

Zöld Pardon-bandériumok masíroznak Újbuda utcáin és pofánverik a szemtelen részegeket - ez ám a megoldás!

Még lehetünk az egymillió biztonságiőr országa.

Valahol azt olvastam, hogy csak azok fújnak a múlt héten megszavazott gyűlölettörvényre, akiknek félnivalójuk van tőle. Tévedés. Ez a javaslat, mely "gyalázkodás néven egy új, büntethető büntetőjogi kategóriát hoz létre" nem félelmetes, hanem közröhej.

Messzemenőkig belátom annak igazságát, hogy eldurvult a közbeszéd Magyarországon. Elég belehallgatni a közügyeket tárgyaló kocsmai beszélgetésekbe, olvasgatni a vonatkozó internetes fórumokat, látni hogy milyen feliratokat írnak kormányellenes tüntetések alkalmával különböző transzparensekre: ki és hogy dögöljön meg, mivel foglalkozzon a mamája és mennyire menjen messzire. Ebben a helyzetben lép fel a törvényhozó, hogy - lévén mégis tarthatatlan, ami itt folyik - betömje a mindenkori arrogáns gyalázkodók száját.

Gyűlölet homokozóban

A dolog banalitását parallel példával érzékeltetjük. Képzeletbeli óvoda délutános foglalkozásán a kis Andriska sót szór Gergőke tejbegrízébe. Gergőke nem kapcsol időben, és cifra fosást kap. Másnap így fordul Andriskához: "dögölj meg, te faszláda!" Andriska sírva rohan az óvó nénihez, mert ilyen csúnyát még nem mondtak rá. Az óvó néni döbbenten hallja, hogy Gergőke micsoda vad dolgokat mond. Az óvoda etikai rögtönítélő bizottsága kimondja: aki csúnyát mond, ezután sarokba lesz állítva két órára, és egy hétre megfosztják a dömperezéstől is. Andriska magyarázkodik, de sószórós tette emellett feledésbe merül, és büntetlen marad. A csúnya, durva, trágár megjegyzést viszont mindenki megjegyzi.

Egy ország méreteire levetítve (és a példa szempontjából persze sántító viszonyrendszereket félretéve) arról lehet szó, hogy sorozatos tévedések áldozata a verbális és tettleges agresszió ügyében kormányunk. Annak például, hogy 2006-ban párezer ember széttörte a tévészékházat, nem a ´44-es nyilas rendszer az oka (mint azt borult elméjű értelmiségiek megállapították több ízben), hanem egyszerűen az, hogy a Gyurcs nem mondott le. Akkor nincs ostrom, nincs kossuthterezés, nincs ultimátum, nincs Molotov-koktél - mert a probléma eredője szűnt volna meg.

Persze van tovább is >>>>>>

Baromi érdekes külügyi megfigyelésünk van.

Házi feladat megfigyelni, hogy ha amerikai érdekeltséggel is sújtott válsággócban hirtelen borul a bili (népharaggal, utcai zavargással, tömegzúzással), akkor mi az, ami garantáltan elsőként fog lángolni. Nos? Mert a követség, a NATO központ, a határbódé mindig csak a második - de menetrend szerint első a McDonald's. Friss tapasztalat, híradós vágóképek: Koszovóból, Mitrovicából. Emlékszem 2001. októberében az isztambuli, afganisztáni háború ellen tartott és elvadult tüntetésen is darabokra tört és lehúgyozott McDonald's-ot mutattak elsőként a hírekben. Apró jelkép, amiben sűrűsödik minden, amit lehet utálni a kék csillagos világrendőrségben. Béke idején tűrt, konfliktuskor vudu babának használva benne szimbolikusan is eltaposható az amerikai gazdaság és kultúrfölény. Ha már test test ellen nekik esni nem lehet - az kicsit olyan lenne, mint cigányfúróval nekimenni a nemzetközi űrállomásnak - akkor nem lehet mást tenni, a békés expanzió (oximoron!) jegyében telepített helytartóságokat ütjük.

Aztán kajálunk. Gyrost.