Fontolva haladó

Ha én lapkiadó lennék, a print sajtó haláláról szóló, unásig mantrázott kinyilatkoztatások örvényében vajon hol érezném azt, hogy piaci rést tudok ütni, ugyanazon lendülettel pedig minden konkurenciával felmosni a padlót, és kitörölhetetlen diadalt aratni?

Alister McGrath (teljes nevén Alister Edgar McGrath) 56 éves brit teológus, egyúttal molekuláris biofizika doktora, az utóbbi időkig pedig a University of Oxford teológiatörténet professzora. Belfasti származásával elvileg katolikus hitet örökölhetett volna, mégis az anglikán egyház tagja. Írói munkássága igen termékeny (itthon talán az Osirisnél megjelent teológiai műve a legismertebb), idejének legnagyobb részét pedig ateista tudóstársaival vívott küzdelme teszi ki; például ha filozófiában Scruton, akkor teológiai és természettudományos téren McGrath számít Richard Dawkins első számú kritikusának. (Többször leírta róla pl., hogy „zavarba ejtően tájékozatlan a keresztény teológiában", következtetései pedig gyenge lábakon állnak. Mindezt The Dawkins Delusion? c. könyvében foglalta össze. A címválasztás replika Dawkins The God Delusion címadására.) Alább tárgyalt, Az ateizmus alkonya (The Twilight of Atheism) című könyve 2004-ben jelent meg (magyarul pedig a Szent István Társulat gondozásában).

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban? Erre a kérdésre keresi a választ Allister McGrath Az ateizmus alkonya (A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban) című könyvében.

A szerző magát is példaként hozza fel, hogyan lesz egy ateistából hívő. Belfastban, Észak-Írországban nőtt fel abban a korban, amikor az emberek mindennapjait megkeserítette a protestánsok és katolikusok véres harca, így joggal alkothatott a vallásról negatív képet önmagában, mivel az ott és akkor a társadalmi feszültség legfőbb forrása volt. Úgy gondolta, hogy a vallás megszűnését békés felvirágozás követné, mivel - mint az emberek többsége - ő is békére vágyott. Az ateizmus nem az Isten nélküli világgal való kecsegtetés miatt volt számára fontos: sokkal inkább azért, mert ki akarta irtani a vallást, mivel (akkori gondolatmenete szerint) a vallástalan jövő egy jobb jövő reményét adta. Oxfordba kerülve azonban éppen a természettudományok alaposabb megismerése ébresztette rá, hogy mennyire színes és komplikált az a világ, amit addig elutasított és emellett mennyire unalmas, elcsépelt és fantáziátlan az ateizmus, amely a lecsupaszított racionalizmussal kívánja magyarázni a világ egyes (leginkább a csoda szóval leírható) jelenségeit.

Persze van tovább is >>>>>>

Vajon gátőrként a Jobbik melyik platformjához csatlakoznék?

Megint Koreától izzik a sajtó: bombakísérlet, kölcsönös fenyegetések, nemzetközi szankciók, töm.pusz.fegy. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) világunk egyik legundorítóbb (mármint a vezetés) és leginkább kiszámíthatatlan zárványa, globális hangulatfelelős. Innen nézve baromi távoli problémának tűnik, de téved, ha azt hiszi valaki, hogy Korea beláthatatlan messzeségbe vész; például a dél-koreai cégek Magyarországon is tekintélyes befektetésekkel vannak jelen (most éppen csak a Hankook-os abroncsot gurító Kóka János jut eszünkbe).

Mi is van Észak-Koreában? Rossz-e, ha nekik is összejön az atombomba? Hol tanulnak az első komcsi dinasztia fiai?

Túszul ejtett filmrendezők, színes betűk

Ha igazán hiteles forrást keresünk az észak-koreai helyzetről, ne érjük be kevesebbel, mint az Amerika Kommandó: Világrendőrség (Team America, 2004.); a Parker-Stone rendezőpáros (ld. még: South Park) darabja ízléstelen, politikailag teljesen inkorrekt, de éppen gátlástalansága miatt elmésen szókimondó marionett bábú-filmje olyan mélyre vágja az iróniamétert az abnormális diktatúra rendszerébe, hogy az önmagában elég lenne egy elméretezett koreai válaszcsapáshoz. Bár igaz, a valóság sokszor bicskanyitogatóbb, mint a paródiája. Az állandó, mániákus fegyverkezés és az elszigeteltség miatt éhező tömegek felett uralkodó kommunista rendszert például két éve iPod- és konyak-embargóval szorongatta meg az USA, mert köztudomású az egypártrendszer vezetőinek konyakért táplált rajongása.

Az se semmi, hogy a diktátor Kim Dzsong Il, mint a mozifilmek nagy fanatikusa, annyira szerette Sang-ok Shin dél-koreai rendezőt, hogy még a nyolcvanas években elraboltatta, majd éveken át udvari megrendelések teljesítésére kényszerítette; ennek terméke többek közt a Godzilla észak-koreai változata, a Pulgasari (1985), mely egy óriásgyíkról szól, aki az ideológiai iránynak megfelelően a parasztsággal összefogva gonosz feudális urak ellen harcol. (Komolyan mondom, ez a néhány perces részlet kötelező darab!)

Amúgy KNDK lakóinak viszonyait jól tükrözi, hogy kb. bő egy évtizede, a Dél-Korea felől némi lázítás és felvilágosítás céljából, repülőről indított röplapozás azért vallott kudarcot, mert a lakosság nem bírt napirendre térni a színesen nyomott feliratok felett - nem tudták ugyanis, hogy a fekete-fehéren túl ilyen is van.

Persze van tovább is >>>>>>

Múlt héten 0, ehéten félüzemmel haladt csupán a think tank. Rajongóinktól elnézést kérünk. Nyáron ennél csak rosszabb lesz. Engesztelésnek a művészet és a matematika határterületét hívtuk segítségül.

1. A fasisztázás kontraproduktív.

2. Orbán Viktor lesz miniszterelnök.

3. Az LMP lufi.

4. Az MSZP középpárt.

5.  A közvéleménykutatók nem értenek hozzá.

*a szerző tanú, gátőr

Mink ilyen hülye országban élünk. Itt illetlenségnek számít a volt kommunista párt volt vezetőit lekommunistázni, a Móricz környékén tíz után nem adnak sört, aki pedig a közéletben nemzeti húrokat penget, az vagy kurucult giccskényszerbe fut, vagy nem, de akkor is kokettálónak könyvelik, netán egy hozzánk közel eső, kifli alakú ország idiótái nyúlnak magukhoz ijedtükben.

Mondok konkrétabbat. "Az európai parlamenti választáson eldől, hogy a Kárpát-medencei magyarságot hányan képviselhetik Brüsszelben..." kezdetű Orbán Viktor-mondaton rugózik május huszonharmadika óta a szlovák politikai elit. Olyannyira alátett nekik a „Kárpát-medencei magyarság" összetétel, hogy a Ján Slota név alatt futó házi hangulatfelelősük immár második napja azon póverkedik, hogy (figyelem!) határerősítés lesz, mert Magyarországon kilencmillió szlavofób fasiszta ujja viszket a ravaszon, és csak a rajtjelre vár, hogy meginduljon északnak. (Említett J.S.-nak egyhetes, Dósa Istvánnal közös hévízi nyaralást javaslunk, az „Előremutató-e, ha ostoba uszító vagyok?" kérdéskör kutatására.)

20.06.04

És erre virradt ma, június negyedike is. Szlovákiában felcsapják a magyar-kártyát, a sávosok Batman filmzenére hirdetik (vö. itt és itt) menetüket, a kormányzó párt a 89 évvel ezelőtt aláírt békediktátummal példálózik a jobboldal ellen. Nagy itt még a káosz. A szlovák esetből, a folyamatos konfliktusokból is látszik, hogy Trianon lappangó utóérzetét bármikor ki lehet használni, vagy képes az magától felszínre törni, hogy fájdalmat okozzon. Abban is biztos vagyok, hogy magyartól magyarig kell, hogy érjen a tudat, hogy nemzetben, így Kárpát-medencében kell gondolkoznunk. Kárpát-Európában, ha tetszik. Itt élünk, azért. Pozsonyban is, Zentán is, Szolyván is.

Öklöt rázni, fenyegetőzni most nem kell. Jelenleg fedezet nélküli az ilyen. Inkább meg kell nézni, honnan bugázzák maguknak az öntudatot mások. A szlovákok mondjuk az eurójukból. A románok a Cannes-i sikereikből. Na.

A nemzeti önképek visszahatnak és adaptációs módokként működnek. Ha azt építjük be erősen, hogy legyőzött, utolsó alakok vagyunk, akkor az önbeteljesítő jóslattá válik. Ha azt, hogy a történelem igazságtalan csapásaiból is felemelkedni, majd újra nemzetté válni képes közösség, más a helyzet. Trianonnak emlékmű kell: a fejekben, az emlékezés oszlopai tereinken. Aztán továbblépni, fejlődni, hogy tényleg helyet kérhessünk magunknak a nap alatt.

Évek óta rendszeresen akkor támad fel a bennünk szunnyadó szociális érzékenység, amikor szembejön velünk egy Hummer Budapest utcáin. 2,5 tonnás vasban, sötétített üveg mögött, 6000 ccm-es motorral szállítja magát a szentem, nyilván minimálbérből. Bár negyedakkorában is elférne, parkolni alig tud vele, a napi benzinfogyasztásából pedig egy hétig közlekedik egy kisebb magyar család, ő akkor is odateszi magát az ormótlan tankban, lássa csak a sok paraszt.

Aztán tegnapig még magunknak sem mertük bevallani, hogy nem tudjuk, mi a franc értelme van ennek az egész gazdasági krízisnek, de este villámként csapott be a felismerés: ha a döglött piac tényleg tönkrevágja a Hummert és vele az egész SUV-os szubkultúrát, akkor nem volt hiába! (SUV: a divatterepjárók neve mozaikszóval, feloldása support utility vehicle, vagyis sportcélú haszonjármű, bár rossz nyelvek szerint super useless vehicle is lehet.)

Dömping a tegnapi hírekben: „Csődvédelmet kért a General Motors", „A csőd elől leépít a General Motors", „Veszélyben a Pontiac és a Hummer". Lényeg, hogy a GM a bedőlés elől menekülve becsukhatja a pazarló luxusautókért felelős üzletágat.

Persze van tovább is >>>>>>

Sólyom László pénteken az olaszországi Doberdo Del Lagóhoz tartozó Visintini faluban, ökumenikus szertartás keretében avatott kápolnát az isonzói csatákban (volt vagy tizenkettő) elhunyt magyar katonák tiszteletére. Szép pillanat volt ez, bár nem kapott akkora médiafelületet, amekkorát megérdemelt volna, ezekben a kampánytól és esőtől elmosott vágtáktól borús napokban.

Isonzó és Doberdó az első világháborús lövészárokharc, az évekig húzódó és felőrlő állóháború etalonpéldái. Óvodás, vagy alsó tagozatos, öntudatlan-szandálzoknis korszakában mindenkinek kötelező katonadal (ill. Bartók Béla osztályzásában: C típusú, népies dal) a Kimegyek a doberdói harctérre; végül vagy megtanulja, vagy nem, de talán felnőttként sem gondol bele, hogy milyen tartalom van olyan sorai mögött, mint pl. „kilenc fontos ágyúgolyó főbe talál", vagy „Hol fog az én piros vérem kifolyni" vagy „Puskagolyó lőtte el a szivemet". A műdalköltészet tudott durvábbat írni, de hitelesen vérfagyasztóbbat nem.

A Cappella Ungheresét, a magyar kápolnát az I. világháború idején, 1918-ban magyar katonák kezdték építeni, de az épület befejezetlen maradt. A felújítási és továbbépítési munkálatokat tavaly ősszel kezdték meg. Az újjáépítés finanszírozását a Széchenyi Tudományos Társaság vállalta magára az Újfehértó Városért Alapítvány segítségével, amely ezzel is tisztelgett a város 27 doberdói hősi halottja előtt.

Lazán kapcsolódó megjegyzés. Azt hiszem, hogy a Kimegyek a doberdói harctérre c. darabnak, mint népies katonadalnak a kortárs nemzetközi színtéren (a szöveg durvaságát, a mondanivalót és a háborúhoz való hozzáállást illetően) megvan a paralel megfelelője: a Metallica One c. tétele, az And justice for all albumról. Szöveg összehasonlításra lehetőség itt és itt, a hangulatot a klipből tessék leszűrni.

Csíksomlyó borzalmasan messze van. Viszont nehéz nem észrevenni, hogy fontos, ami a napokban Erdélyben történt: több egy vidéki búcsúnál, és több a Hargita megyei magyarok összejövetelénél. Figyelmet, megbecsülést érdemel.

Vagy kínosan kellene érezni magunkat, mert számtalan hívő, magyarországi és környéki igazhitű mellett sok sznob is felvonul, csupán azért, mert látta a kedvezményes buszos kirándulást a Demokratában? Annak is igaza van, aki a búcsúgagyira mutogat, hogy lám, hát mennyi ócskaságot árulnak ezek a becsületes székelyek, az ő szent ünnepükön.

Csíksomlyó az övék is (a Marlborós szalmakalap pedig igenis alkalmas egynyári simléder). A sokezres tömeg, aki évről évre zarándokcipőt húz, nem csak önmagát, de minden magyart képvisel. Ugyanis történjék velünk bármi rossz, széthúzástól a ránk szakadó különböző válságokig, ami ilyekor Csíksomlyón zajlik, még mindig az egyik legfontosabb nemzeti létakarat-nyilvánítás.

A hely szelleme pedig eleven. A 2003-as István, a király somlyói felvételén is hallatszik.

Sokáig úgy tűnt, hogy Magyarországon pártot csak párt tud alapítani. (Ellenzék kell? Veszek magamnak!) Mégis, minket nagyon régóta a parlamenten kívüli élet érdekel igazán. Azon belül is minden, ami zöld. Egyre többen mondják, hogy ott most tényleg megmozdult valami; rendszerkritika, tabudöntögető civil mozgolódás, majd ezekből kinövő új pártok.

Létezik tehát egy rendszerkritikus értelmiség. Pártot, árnyékkormányt szervez. Bár emezt több platformon teszi, közös tulajdonsága, hogy zöld, a parlamenti pártokat egyformán utálja és szeret biciklizni. Hogy erősödne ez a rendszerkritikus értelmiség, a pártpreferenciás mérések egyelőre csak halványan igazolják. Viszont jelenleg is ott van az összes választókorú körében kb. 50 százalék, aki nemszavazna/bizonytalan, belőlük egy komolyabb szikrával leszakítható akár nagyobb tömeg is, ha látszik az új, hótiszta politikai erő.

Elkezdtük hát listázni a friss és zöld (ill. zöldes), rendszerkritikus, alulról szerveződő pártokat. Megdöbbenésünk őszinte: ha túl sokat mantrázták az "árnyékparlamentet", akkor azért, ha a történelem szemétségéből térünk vissza önmagunkba, akkor azért, de a parlamenti patkó összes szereplője leképeződik az országházon kívül.

A helyzet olyan szép, hogy ábrázolható. Lássuk a rendszer működtetőit, és a rendszer sokkolóit, egymás mellett.

SZDSZ-LMP
A két szavazás óta kampányait következetesen kizárólag zsidók, füvesek buzik és a Jobbik köré szervező SZDSZ-nek komoly fejfájást okozhat a Lehet Más a Politika előretörése; a kampányfilmek tanulsága szerint az LMP nem csak a liberális értelmiségi holdudvarra jár rá (Hajós András, Settenkedő...), de a közeljövőben stoppolhatja az egykori mainstream szadi témákat is (jogvédelem, alternatív kultúra stb.). Az LMP egyelőre minden alkalommal hevesen tiltakozik, amikor felmerül, hogy SZDSZ-epigonok lennének, de tippünk szerint a Humanista Párttal alkotott párosuk akkor is a legtöbb szavazót a liberális párttól fogja elszívni.

Fidesz-Élőlánc
Lányi Andrásnak feltehetően könyvmegjelenése és az Élőlánc honlapjának megújítása miatt nem jutott ideje indulni az aktuális választásokon, viszont a parlamenten kívül kétségtelenül ő és pártja képezik a Fidesz rendszerkritikus, zöld párját. Van itt nemzeti karakter (nemzeti zarándoklat), programegyezés (TB mentők). Feltehetően nekik is megvan a saját Kövér Lászlójuk, egyelőre még rejtegetik.

MSZP-Zöld Baloldal
Ha csak annyit mondunk, hogy a Zöld Baloldal Tamás Gáspár Miklós vezette EP-listája a Magyarországi Munkáspárt 2006, a Zöld Demokraták, a Fiatal Baloldali Unió és az Európai Feminista Kezdeményezés egy másmilyen Európáért nevű szervezet összefogásával alakult, már majdnem mindent tudunk. Programjuk igyekszik reális maradni: céljuk többek közt a NATO feloszlatása. Amiért mindemellett bátran mondjuk, hogy a Zöld Baloldal az MSZP parlamenten kívüli megfelelője, az egyrészt TGM ÉS-ben nyújtott, Fideszről szóló publicisztikai tevékenysége, másrészt a praktikus egyezés, miszerint mindkét párt az Internacionáléval zárja hivatalos eseményeit.

Az MDF-nek és a KDNP-nek bizony nem találtunk zöld megfelelőt, de nekik a bolhacirkuszban talán nem is lenne a többiekétől teljesen külön alternatívájuk. Ami azt illeti, az LMP a mindegyforma, és a se nem bal, se nem jobb érvelések mentén az MDF-et is rövid úton csődbe viheti, ráadásul (ahogy a belvárosi kampánybódékon látszik) immáron a zöld színen is ketten osztoznak.

Zöld árnyékparlament, íme.

A cikk ötletét Puzsér Róbert ezen intejújából loptuk.

*a szerző tanú, gátőr

Szerdától életbe lép Újbudán az éjszakai alkoholárusítást korlátozó önkormányzati szigorúság. A kocsmáknak, bároknak kötelező 22 órakor bezárni, az éjjel-nappali boltoknak pedig hajnali ötig szüneteltetni a szeszesital-árusítást. A radikális rendelet nem érinti a nagyipari vendéglátás két központját, a Cafe Riót és Zöld Pardont. A kiskereskedők petíciót írnak.

Írta mindezt az index ma reggel, bár a fogalmazásmódból csengő szenzáció nem valami indokolt, hiszen éjszakai szesztilalom van már Budapest majd' összes kerületében (részletekről az alábbi videóban).

Aki nem ismeri Zöld Pardon, és a Rio korrupciós bortányait (lemaradóknak: ez a cikk és videó, ill. ez), talán fenti hír második fele mellett is szó nélkül elmenne. Bár a saturészegre bombázó, majd a Magyar Tudósok körútja két oldalán hajnalig héderező koszos (ál)punkoknál kevés idegesítőbb látványosságot képes produkálni Budapest festőibb része, a XI. kerület valamiért mégsem tartja fontosnak mindenkire kiterjeszteni az éjszakai szesztilalmat.

Bárki, aki látott már tizennégy éves újbudai gyereket közelről, pontosan tudja, hogy a ZP-ben és a Rióban minden hétköznap is megtartott koncertek és rendezvények fűtik a kerület többi részének hangulatát is, mert akinek nem telik duna-parti koktélra (a többségnek nem), az bizony a Feneketlen-tónál, a körtérnél és az ELTE TTK épületei között fog alapozni, sörösdobozait, elszívott ganjáit és egyéb szemetét a felvilágosult szabad szellem jegyében szétterítve maga után.

Rend és fegyelem; tapasztalatok a VI. kerületből

Ha már hagyták bomlani a közrendet, ha már hozzászoktatták az arra fogékony fiatalságot a mindennapi szétivás és csapatás lehetőségéhez, akkor baromi nehéz utólag észbe kapni, rácsodálkozni a lépten-nyomon tornyosuló szemétkupacokra, az estéről estére jelentkező közterületi rendetlenségre, és így megoldást is találni. A szesztilalom például rossz megoldás. Tapasztaltuk máshonnan. Erről szól az alábbi videó.

(Az oknyomozó felvételt az egykori igenhir.hu számára készítettük, 2007 november elején, a VI. kerületben. Aktualitása örök.)

"Az Angyalok és démonok van olyan unalmas, mint a da Vinci-kód, de legalább a katolikusok jók benne." - írta az index a Brown-Howard páros aktuálisan moziba került tudományos-misztikus álcirkuszáról, és tényleg, mintha már a szinopszisból és más leírásokból is olvastuk volna: nesztek, begyepesedett hitbuzgók, ebben a filmben (könyvben) ti vagytok az áldozatok, nem kell tiltakozni, keresztet rázni.

Biztos csak az értelmezési keretekkel lehet baj. Mégis: ha az Angyalok és démonokban a katolikusok a jók, akkor kik a rosszak? Vagy ha az Angyalok és démonok szerint ilyenek a jó katolikusok, akkor milyenek a rosszak? Hétvégén rászántam magam a filmre, mely bár sokkal kevésbé pofátlan, mint a da Vinci-kód, vitára azért érdemes. Mérsékelten radikális kritika következik, telis-tele spoilerekkel.

Persze van tovább is >>>>>>

Hetvenkét órára megszállták utcánkat. Nem mozdultak se este, se reggel: egy pillanatra sem hagyták magukra az egyre nagyobb lomhalmokat. Autóm csomagtartójában már egy hete ott pihent a kidobásra ítélt, alumínium-keretes kempingágy. Tíz méterre parkoltam a szemétkupactól, de nem jutottam el odáig: félúton segítőkészen átvették tőlem az ágyat. Még hogy a cigányok nem dolgoznak...

Balogh Viktor cikke

Elzárt gázcsapok, a MOL felzabálásáról suttogó külügyi szakértők - Putyingrádban úgy tűnik, mindig adnak okot a káeurópai aggodalomra. Vendégszerzőnket arra kértük, segítsen közelebb kerülni az orosz birodalmi gondolkodás megfejtéséhez.

Három dolgot nem lehet tenni Oroszországgal: legyőzni, leírni és manipulálni. Mindhárom oka ugyanaz a tény: nincs az a roppant torok, amelybe Oroszország beleférne.

- Apáink lusták voltak melegebb, déli országokat hódítani, ez meg itt volt, nem kellett a kutyának se... - vélekedik az orosz ember. Szibéria területének kétharmada érintetlen őserdő: tajga és láp. Négyzetkilométerek százezrein medvén, farkason, meg hüvelykujjnyi szúnyogokon kívül soha senki nem járt.

1

Kijevben, a kollégiumban, a szomszéd szobában szibériai srácok laktak. Amikor megérkeztek a vakációról, háromliteres dunsztos-üvegekben pakolták ki a piros kaviárt, literesekben meg a feketét. Mi időnként besétáltunk és evőkanállal merítettünk belőle a vajaskenyérre. Egyikük egyszer kiment az apjával valami erdei kalyibába két-három hétre fát vágni. Süket csend honolt a fák közt, a ködös ingovány felett furcsa szag terjengett. Nem sokat foglalkoztak vele, elszívták a cigarettát, a csikket maguk mögé hajították, majd előrebuktak a hátukba vágó forróságtól. Több hektár erdő gyulladt fel, mert a talajból lobbanékony gőz és gáz szivárgott, ki tudja, mióta...

Persze van tovább is >>>>>>