Fontolva haladó

A nap kérdése

Vallásos körökben viszonylag sok szó esik a felekezeti iskolák működéséről, az ideális légkörről, tanítási módszerről, szellemiségről. Azonban ezek a disputák a legritkább esetben térnek ki arra, hogy milyen mozgástere, feladata, küldetése lehet a keresztény pedagógusnak „állami vonalon", önkormányzati vagy állami fenntartású iskolában.

S talán nem is a téma érdektelensége, inkább az érintett tanárok (gyakran jogos) egzisztenciális félelmei válnak a párbeszéd gátjává.

Egyházi iskolákban ugyanis a kérdés nem vetődik fel, ott ideális esetben természetes része az oktatásnak a keresztény értékrend átadása, s a pedagógus számára az ebben való részvétel. Állami iskolában azonban a világnézeti (vallási, politikai) semlegesség uralkodik, aminek betartására általában kényesen ügyelnek az igazgatók. A gyakorlat azonban mást mutat: ha nincs központilag támogatott eszmeiség, a tanárok saját szájízük, gondolkodásmódjuk szerint töltik meg az ideológiai űrt.

Persze van tovább is >>>>>>

Előzmény: A civilizációk összecsapása és a restauráció szükségessége (Európa és a muzulmánok) - I. rész

Háromféle alapvető vélekedést lehet elkülöníteni az európai bevándorlás, azon belül is a muzulmánokhoz való hozzáállással kapcsolatban. Az európai vezetők a klasszikus, politikailag korrekt liberalizmus jegyében és Francis Fukuyama A történelem vége című könyvének megfelelően azt gondolják, a liberális demokráciákkal kiteljesedett a történelem. A liberális demokráciák fontos alapjuknak tekintik a szekularizációt és a nyitottságot, ideáljuk pedig Karl Popper nyitott társadalma - a bevándorlók, köztük a muszlimok jelentős része pedig épp a volt gyarmatokról érkezik, egy jobb élet reményében.

Az ilyen liberálisok azzal keltenek lelkiismeretfurdalást: kötelességünk kompenzálni a volt gyarmatok népeit azzal is, hogy nem akadályozzuk idejöveletüket. (Mintha a gyarmatosításoknak nem lettek volna pozitív következményei is. Mit adtak nekünk a Rómaiak? Vízvezetéket! Demagóg!) Emellett úgy gondolják, hogy a nemzeti identitás és állampolgári hűség szerződésen alapuló dolgok. Pedig Roger Scruton, az angol konzervatívok egyik nagy öregje A nemzetek szükségességéről, valamint A nyugat és a többi: a globalizáció és a terrorveszély című tanulmányaiban már figyelmeztetett, hogy lojalitást nem lehet szerződésre alapozni, és a bevándorlóknak problémájuk akad a befogadó államok értékrendjéhez való alkalmazkodással. Ezt támasztja alá, hogy a fundamentalista vallási eszmékre fogékony európai muzulmánok jellemzően nem első, hanem másod-vagy épp harmadgenerációsok. (Tegyük hozzá: Svédországban már felvetették, hogy ők a saria alapján szeretnének törvénykezni. Az angol canterbury érsek pedig ennek lehetőségét fura módon maga is említette.)

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: világ, iszlám, vallás

Írta: Szilvay Gergely

Európa megtagadta keresztény gyökerét, amely által felemelkedett, és amely erőt adott neki, hogy visszaverje a muszlim hódítást - ma azonban egyre inkább az iszlám térnyerésének vagyunk tanúi a magas bevándorlási aránynak és a születések magas számának köszönhetően. - „Ma a harc már spirituális fegyverekkel folyik, amelynek Európa híján van, míg a muszlimok tökéletesen felfegyverzettek” - vélekedik Miloslav Vlk prágai bíboros. Ő úgy látja, Európa magas árat fizet azért, hogy elfordult spirituális gyökereitől. - „Most még van esélyünk tenni valamit, de az időnk már nem mérhető évtizedekben. Az iszlám térnyerése elsősorban az európaiak individualista életmódjának köszönhető: az emberek nem képesek és nem is akarnak áldozatokat hozni” - fogalmazott a prágai érsek. A főpásztor elmondta: sem a szabadpiac, sem a felelősség nélküli szabadság nem elég erős ahhoz, hogy egy társadalom alapját adja. Önmagában még a demokrácia sem csodaszer, ha nem Istenben gyökerezik. Az emberek nem élhetnek sokáig alapvető lelki értékek nélkül.

Lélekszámban az erő

Az európai kontinensen összesen 53 millió muzulmán él (beleértve az őshonosokat is: bosnyákok, valamint Albánia és Koszovó, Macedónia [ezekben az országokban főleg az albánok] továbbá Oroszország egyes népcsoportjai, nem beszélve Törökország kis európai területéről), ebből 16 millió az EU-ban. Az újkori bevándorlás következtében ide érkező muszlimok főleg városi területeken telepednek le. A nemrégen muszlim főpolgármestert választó Rotterdam 25 százaléka, Amszterdam 20 százaléka, Marseille 17 százaléka, Brüsszel 16 százaléka, Párizsnak, Londonnak és Koppenhágának pedig a 10 százaléka muzulmán. Emlékezetesek azok a zavargások, amelyek Párizs főleg (nem csak muszlim) bevándorlók lakta külvárosaiban törtek ki pár éve. Egyes jelentések szerint a 2005-ös európai demográfiai növekedés 85 százalékban a bevándorlóknak köszönhető. 2015-re a nem muszlim európai lakosság 3,5 százalékkal növekszik majd, azonban a muszlimok száma meg fog duplázódni a magasabb születési rátáknak köszönhetően. Ugyanakkor mások arra figyelmeztetnek, hogy az európai életmódot megkedvelő muzulmánok körében is csökken a születések száma.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: világ, iszlám, vallás

Írta: Szilvay Gergely

Isten hangját sokan vélik hallani. - Az isteni hangokat hallókat néha hülyének nézzük (néha egyértelműen bolondok is), máskor viszont irigykedünk rájuk, hogy ők ennyire fogékonyak az égi jelekre, amelyeket mi, földi halandók nem veszünk észre, vagy puszta véletleneknek tartunk. Nem is beszélve azokról, akik szerint Isten csak emberi fantazmagória, imigyen hangja sem lehet. Az egyház évezredes hagyománya viszont számon tart pár kritériumot, ami alapján könnyen felismerhetőek a „hamis próféták", és amelyek segítenek felismernünk Isten hangját a zajos káoszban.

"Isten hangja" helyett természetesen mondhatnánk egyszerűen azt is, hogy a szellemek és lelkek megkülönböztetésének tudománya egyszerűen a jó döntés tudománya, és máris nem kell a Szentlelket hajkurászó karizmatikusnak, de még csak vallásosnak sem lennünk ahhoz, hogy magunkévá tegyük mindezt. Sőt akár cinikus vállalatmenedzserek és tőzsdecápák is lehetünk, régóta halogatott döntések előtt állva, nagy dilemmák közepette - habár vállalati döntések meghozatalához inkább Kiss Ulrich jezsuita szerzetes Management by Jesus szemináriumait ajánljuk, az itt ismertetett pár szempont elsősorban „hétköznapiember-specifikus".

A szellemek megkülönböztetésének szempontjai, azaz a jó döntés kritériumai első hallásra persze talán banálisak és magától értetődnek, esetleg üres frázisok, ráadásul ellentmondanak egymásnak, talán még önmaguknak is, azonban jobban belegondolva mégis fontosak és hasznosak. A szabályok együtt és összességükben érvényesek - ha látszólag ellent is mondanak, inkább kiegyensúlyozzák és kiegészítik egymást. Részemről maradnék az Isten hangja-verziónál, azonban felmutatván toleranciámat inkább a konszenzusosabb és pécébb megoldást választván, fogalmazzunk mégis úgy, hogy:

A jó döntés

1. Mindig visszavezethető a Szentírás valamely igéjére, Jézus életére vagy rendelkezésére. Megfordítva: ami ellentmond ennek, az nem Isten akarata, nem vezet jó döntésre. Akármennyire is magyarázza valaki, hogy az eutanázia humánus és az emberi méltóság kiteljesedése, nem az. Akármennyire is úgy gondolja valaki, hogy a Magasságos megáldja házasságtörő kapcsolatát, mivel „a lényeg, hogy szeretjük egymást", nem jó döntés másvalakiért otthagyni a családot, Jézus szavai, élete mindezt kifejezetten ellenzik.

2. Ésszerű - nem feltétlenül evilági oksági-logikai értelemben, de: nem értelemellenes. Irracionális eszmék, gondolati játszadozások (álmodozások), amiknek semmi közük a valósághoz, a lélektelenség jelei. Aki teljességgel irracionális ötlettel áll elő és Isten megfellebbezhetetlen szavára hivatkozik, az hamis próféta.

Persze van tovább is >>>>>>

Az ateizmus alkonya [+]

2009. június 23. 11:22 / Pandula Ádám

Alister McGrath (teljes nevén Alister Edgar McGrath) 56 éves brit teológus, egyúttal molekuláris biofizika doktora, az utóbbi időkig pedig a University of Oxford teológiatörténet professzora. Belfasti származásával elvileg katolikus hitet örökölhetett volna, mégis az anglikán egyház tagja. Írói munkássága igen termékeny (itthon talán az Osirisnél megjelent teológiai műve a legismertebb), idejének legnagyobb részét pedig ateista tudóstársaival vívott küzdelme teszi ki; például ha filozófiában Scruton, akkor teológiai és természettudományos téren McGrath számít Richard Dawkins első számú kritikusának. (Többször leírta róla pl., hogy „zavarba ejtően tájékozatlan a keresztény teológiában", következtetései pedig gyenge lábakon állnak. Mindezt The Dawkins Delusion? c. könyvében foglalta össze. A címválasztás replika Dawkins The God Delusion címadására.) Alább tárgyalt, Az ateizmus alkonya (The Twilight of Atheism) című könyve 2004-ben jelent meg (magyarul pedig a Szent István Társulat gondozásában).

Sokan, nemegyszer megjósolták már a vallás végét, nem minden alap nélkül, de valahogy a 21. század elején is úgy tűnik, mintha nem akarna beigazolódni a jövendölés. Ellenkezőleg: a vallás jelentősége az utóbbi huszonöt évben - Európát leszámítva - lényegesen megnőtt. Mi lehet az oka annak, hogy a tudomány és technológia fejlődésével (mely a racionális világnézetet lenne hivatott erősíteni) a spiritualitás egyre erőteljesebben van jelen a világ társadalmaiban? Erre a kérdésre keresi a választ Allister McGrath Az ateizmus alkonya (A hitetlenség térhódítása és hanyatlása a modern világban) című könyvében.

A szerző magát is példaként hozza fel, hogyan lesz egy ateistából hívő. Belfastban, Észak-Írországban nőtt fel abban a korban, amikor az emberek mindennapjait megkeserítette a protestánsok és katolikusok véres harca, így joggal alkothatott a vallásról negatív képet önmagában, mivel az ott és akkor a társadalmi feszültség legfőbb forrása volt. Úgy gondolta, hogy a vallás megszűnését békés felvirágozás követné, mivel - mint az emberek többsége - ő is békére vágyott. Az ateizmus nem az Isten nélküli világgal való kecsegtetés miatt volt számára fontos: sokkal inkább azért, mert ki akarta irtani a vallást, mivel (akkori gondolatmenete szerint) a vallástalan jövő egy jobb jövő reményét adta. Oxfordba kerülve azonban éppen a természettudományok alaposabb megismerése ébresztette rá, hogy mennyire színes és komplikált az a világ, amit addig elutasított és emellett mennyire unalmas, elcsépelt és fantáziátlan az ateizmus, amely a lecsupaszított racionalizmussal kívánja magyarázni a világ egyes (leginkább a csoda szóval leírható) jelenségeit.

Persze van tovább is >>>>>>

Cimkék: ateizmus, vallás

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Utolsó hozzászólások

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2017, IGEN