Fontolva haladó

Balogh Viktor cikke

Elzárt gázcsapok, a MOL felzabálásáról suttogó külügyi szakértők - Putyingrádban úgy tűnik, mindig adnak okot a káeurópai aggodalomra. Vendégszerzőnket arra kértük, segítsen közelebb kerülni az orosz birodalmi gondolkodás megfejtéséhez.

Három dolgot nem lehet tenni Oroszországgal: legyőzni, leírni és manipulálni. Mindhárom oka ugyanaz a tény: nincs az a roppant torok, amelybe Oroszország beleférne.

- Apáink lusták voltak melegebb, déli országokat hódítani, ez meg itt volt, nem kellett a kutyának se... - vélekedik az orosz ember. Szibéria területének kétharmada érintetlen őserdő: tajga és láp. Négyzetkilométerek százezrein medvén, farkason, meg hüvelykujjnyi szúnyogokon kívül soha senki nem járt.

1

Kijevben, a kollégiumban, a szomszéd szobában szibériai srácok laktak. Amikor megérkeztek a vakációról, háromliteres dunsztos-üvegekben pakolták ki a piros kaviárt, literesekben meg a feketét. Mi időnként besétáltunk és evőkanállal merítettünk belőle a vajaskenyérre. Egyikük egyszer kiment az apjával valami erdei kalyibába két-három hétre fát vágni. Süket csend honolt a fák közt, a ködös ingovány felett furcsa szag terjengett. Nem sokat foglalkoztak vele, elszívták a cigarettát, a csikket maguk mögé hajították, majd előrebuktak a hátukba vágó forróságtól. Több hektár erdő gyulladt fel, mert a talajból lobbanékony gőz és gáz szivárgott, ki tudja, mióta...

Persze van tovább is >>>>>>

Szüleikkel együtt a proletár gyerekek először érezték magukat saját hazájukban szabadnak. Jellemző, hogy a dolgozó gyerekek sokasága a 133 nap alatt látta meg először a Balatont, amikor is tömegesen levitték őket oda nyaralni. - olvashattuk a Magyar Kommunista Munkáspárt visszaemlékezését, 2009. március 21-én. A Kommentár folyóiratban pedig (a teljes valóság megismertetésének igényéhez némileg jobban ragaszkodva) K. Németh András, a paksi Városi Múzeum főmuzeológusa tárgyalja 1919 eseményeit, Ellenforradalom és vörösterror c. tanulmányában. A szerző Tolna vármegye tamási járásának székhelyét, az ott történt eseményeket vizsgálja. Alábbi egy részlet, mely a forradalmi törvényszékek, rögtönítélő bíróságok működésébe enged betekintést.

"A tamási megmozdulás idején már - az április közepéig kirobbant megmozdulásokkal ellentétben - nem a helyi forradalmi törvényszékek, hanem rögtönítélő bíróságok jártak el. Az ítélet meghozatalában rögtönítélő bíróságként Aranyos György vezetésével a Szekszárdi Forradalmi Törvényszék tagjai (Laufer Béla lapkiadó, Mautner Gyula villanyszerelő és Tánczos Vendel ügyvéd) és egy Veszprém megyei kormánybiztos mellett egyes források szerint a tamási direktórium név szerint nem ismert tagjai is részt vettek. Állítólag a székesfehérvári Fabik-csoport parancsnoka, Oswald Károly is a gyilkosságok elrendelői között volt.

Az ítélethozatal során a korábban érkezett, de területileg nem illetékes Veszprém megyei kormányzótanácsi biztos, Szabó Gáspár majdnem tettlegességig összeveszett a Tolna megyei forradalmi törvényszék néhány órával később érkezett tagjaival az ítélkezés jogán.

Váry Albert szerint a halálos ítéletekhez a budapesti kormányzótanács vagy a népbiztosság is hozzájárult. A dombóvári szakasz tagjai szerint a telefon- és távírókapcsolatot felügyelő két dombóvári katona - Reich Béla távírász és Molecz Géza - a tamási eseményekről és a halálos ítéletekről tájékoztatta a fővárost, amire „Kun Béla állítólag azt táviratozta vissza, hogy tartózkodjanak mindenféle erőszakoskodástól, ne forduljanak a terrorhoz". A visszaemlékezések szerint Reich Béláék a táviratot - nem értve egyet a tartalmával - megsemmisítették. A szakasz tagjai közül állítólag többen is hibáztatták társaik önkényes döntését. A vérengzéseknek több forrás szerint is az vetett véget, hogy egy repülőgép jelent meg a község felett és a vérontás befejezésére felszólító parancsot dobott le.

Persze van tovább is >>>>>>

Gondolkodás és mentális egészség - Korunk kultúrája és társadalmi következményei címmel jelent meg cikk a tavalyi utolsó Embertársban Török Péter szociológus, a SOTE Mentálhigiéné Intézet igazgatójának tollából. Alább az írás egy rövidebb kivonata olvasható. [A teljes cikk az Embertársban, részletek itt.]

Szociológiai megfontolások korunk kultúrájáról

Az amerikai kultúrkritikus és kommunikációelemző Neil Postman (1930-2003) Technopoly c. könyvének alapgondolata kifejezetten szociológiai megállapítás. Postman a kultúra három típusát különíti el: a szerszám-, vagy eszközhasználó kultúrákat felváltja a technokrácia, amelyből kifejlődhet, és már ki is fejlődött a technopoly.

A szerszámhasználó kultúrában a szerszám, az eszköz alapvetően két funkciót tölt be: az élet fizikai jellegű problémáinak gyors megoldását, valamint a művészet, a politika, mítosz, rituálé, és vallás szimbolikus világának szolgálatát. A technokráciában viszont már igen fontos a szerszámok fejlődése. A társadalmi élet és a szimbolikus világ is egyre jobban ennek a fejlődésnek lesz alárendelve. A hagyományoknak, a politikai normáknak, mítoszoknak, vallásoknak és rítusoknak küzdeniük kell a fennmaradásért.

Persze van tovább is >>>>>>

Papp Zoltán Miklós írása

Sokan azt jósolták a közelmúltban, hogy a liberális gazdasági modell eddigi második legnagyobb öngólja után a gazdaságpolitikai gondolkodást Marx szelleme fogja belebegni, ezt pedig olyan tényekkel próbálták alátámasztani, mint a Marx művek iránti kereslet megugrása. Lehet, hogy nem ennek jegyében, de vitathatatlan aktualitást hordozva érkezett Budapestre egy Mark Károly kötetekkel alaposan felvértezett német társulat. A budapesti tavaszi fesztivál egyik legfigyelemreméltóbb produkciójának lehettek szem és fültanúi azok, akik ellátogattak a Nemzeti Színházba: a Düsseldorfer Schauspielhaus és a Rimini Protokoll vendégjátékában a Karl Marx a Tőke első kötetét tálalták elénk.

A 2-es villamosról leszállva, bevallom kicsit tartottam az elkövetkezendő bő két órától, mert bár nagyon felületesen, de ismerem Marx egyik fő művét, a Tőkét, és tudom, hogy ezt a klasszikust mindennel lehet vádolni csak azzal nem, hogy szórakoztató lenne. Ráadásul színpadra vinni a Tőkét kb. olyan, mint szonettet írni a kvantummechanikáról, vagy 50 Centtel elénekeltetni a Rigolettót, tehát nem kis fába vágta a fejszéjét Helgard Haug és Daniel Wetzel a Rimini Protokoll mögött álló alkotói mag.

Persze van tovább is >>>>>>

"A politikai vitáink állandó visszatérő témája, hogy van-e még Baloldal, és főleg, van-e Baloldal Magyarországon? Van, aki szerint van, s ez a volt koalíció, mert az Emberi Haladást szolgálják pártjai, míg velük szemben állnak a fasiszták. Van, aki szerint van, de az maga az ellenzék, mert ellenzi az egészségügyi reformot, etatista. Van, aki szerint tulajdonképpen minden nagy parlamenti irányzat baloldali, mivel jóléti állam fenntartását ígérik, és a jóléti ígéretekkel versengenek egymással. És van, aki szerint tulajdonképpen minden parlamenti irányzat jobboldali, mivel a magántulajdon és a kapitalizmis támogatói, és a Baloldal csak a parlamenten kívüli kis csoportoknál található meg. Az igazáság kevesekhez menekült.

Marxista-e még a bal? Az biztos, hogy valami megváltozott."

A cikk teljes terjedelmében a Kommentár 2009/1-es számában, illetve honlapjukon olvasható.

Bethlenfalvy Gábor cikke

Tamás Amerikában végzett el egy jónevű egyetemet. Gyermekkorától a tengerentúlon élt, szülei ott kaptak munkát. A diploma megszerzése után fejébe vette, hogy hazatér a szülőföldjére. Egy évet húzott le egy természettudományt oktató tanszéken. Most pedig készül vissza, Amerikába.

Persze van tovább is >>>>>>

Először is két dolog van, amiben még bízunk. Az egyik, hogy a világháló egészen értelmes diskurzusra párbeszédre is használható. A másik, hogy az internetes közéleti kritika műfaja nem csupán újrahasznosított instant vélemények és összeguglizott blődségek felületes szellemiségű tuttifruttija.

A köz, a szolgálat, a fontolt járás, a valódi nemzeti, meg a mérsékeltbe oltott radikális - ezekért vagyunk a nagy közös játszótéren. A saját szótárban viszont kevés helyet szorítunk olyan fogalmaknak, mint: véletlen, függetlenség, egyenlőség, politikai korrektség.

Haladjunk már, mit akar?

- Ha válság van, ahhoz nem értek. A politika pocsék himmi-hummi ("mindenki hazudik"), a gazdaságot nem látom át ("annyi mindent mondanak"), az ökokrízis nem az én dolgom (gyűjtsön szelektíven más), ha nekünk csak egy arany durran az olimpián: indifferens, ha a téren előttem szemetel a sudribunkó: magánügy. A drogvitát messziről nézem, a romaügyet még messzebbről, és ha több a hajléktalan, ahhoz nekem meg mi közöm... -

Nem mások ügyei. Ahogy a személyes teljesítmény, az egyéni erőfeszítés, úgy az olimpia, a környezet, a klímaügy, a korrupció sem mások ügyei. Mesekönyv (vagy futurológiai tanszék) dolga, ha azt hisszük: az állam, az EU, a szofokrácia, az "enyéim" (politikusok) vagy bárki magától, és helyettünk tesz.

Diktatúrában könnyű, mert megmondják és megteszik mások (legfeljebb némi forgács is repül). A demokrácia nehéz, mert képben kell lenni. Márpedig ha ezt akarjuk, ha cél, hogy legalább nagyjában érezzük, hogy a kezünkben vannak dolgok, az bizony meló.

Ideje a közgondolkodásnak röppályák, spirálok és domború görbék helyett használhatóbb ívet adni.

A "fontolva haladó", az meg valami importmiez, Tibikém?
[Jelezve ugyanakkor, hogy jelen oldal nem eszmetörténeti blog, továbbá nem tartja megváltónak a paletta egyik izmusát sem. logónkban szereplő piros pedig véletlenül sem bolsevik.]

"Fontolva haladó: az 1830-as évek végén megjelent újkonzervatív irányzat. Legjelentősebb képviselőjük a fiatalon elhunyt Dessewffy Aurél. Szakítottak a reformok merev elutasításával, sőt, mérsékelt reformokat is javasoltak [...]"
(Tananyag)

"...haladásunk ösvényén a historiai básison s a törvényes formák mellett élénken mozogva de veszély és bukás nélkül fognánk haladhatni. Mert ezen taktika a hazafiság, a becsület, a józan okosság taktikája; vagyis inkább nem taktika: hanem maga a hazafiság, a becsület, a józan okosság."
(gr. Dessewffy Aurél, a fontolva haladók zászlóvivőjének gondolatai)

"...hogy az írott sorok közt láthatatlan betűkkel áll más valami, amit sok becsületes ember érez, de csak kevesen tudnak önmaguknak megmagyarázni."
(ugyanő)

"A koncepció dialektikájának pólusai tehát ebben a vonatkozásban: a 'józan megfontolás' és a 'divatos tévtanok'."
(Részlet Dombóvári Ádám tanulmányából - a fontolva haladás elméletéről)

"Kodály eljárása fontolva haladó módszer; ahogyan mind tökéletesebb megoldásokra törekedve alakította-korrigálta a már bemutatott, sőt kiadott műveit is, néha csupán az előadási utasításokon változtatva, máskor rövidítésekkel, vagy éppen betoldásokkal tökéletesítve kompozícióját."
(Breuer János: Kodály és kora - őt is szeretjük)

Indulás előtt fontos:

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Ut enim ad minim veniam, quis nostrud exercitation ullamco laboris nisi ut aliquip ex ea commodo consequat. Duis aute irure dolor in reprehenderit in voluptate velit esse cillum dolore eu fugiat nulla pariatur. Excepteur sint occaecat cupidatat non proident, sunt in culpa qui officia deserunt mollit anim id est laborum.

Valamint:

The quick brown fox jumps over the lazy dog.

[A Fontolva Haladó blog 2009. március végén indult; a korábbi írások a szerzők IgenHír.hu-n megjelent publicisztikáinak szerkesztett változatai.]