Fontolva haladó

A nap kérdése

Az IGEN 2009/5-6-os számának témája a Katolikus Püspöki Konferencia az újpogányság és a fantasztikus múltig látó magyar történelemszemlélet veszélyeire felhívó körlevele körül kialakult vita. Az ügyről szóló ötletelés közben ugrott be, hogy annak idején egy gimnáziumi előadáson hallottam egy figuráról, aki ázsiai kutatóútjain a fehér hunok származását és sorsát tanulmányozta, és később publikált a sztyeppei népek és a magyar ethnosz kapcsolatáról - és mivel nem könnyű a témában tapasztalható ellentétek/sértettségek miatt rálátással bíró, ugyanakkor "objektív" interjúalanyt találni, Csáji László Koppány jó választásnak tűnt. Az alábbi interjúnak terjedelmi okokból csak rövidített változata került az IGEN-be. (A szöveg a Konzervatóriumon is megjelent, ezúton is köszönet érte.)

Az utóbbi időben a csapból is az őstörténettel, újpogánysággal kapcsolatos vagdalkozás folyik. Mit gondol: inkább hasznos az ügynek ez a nagy nyilvánosság, vagy csak a katyvaszt hizlalja?

Azt semmiképpen sem mondanám, hogy haszontalan, hiszen ha valamilyen ügyet nagy társadalmi érdeklődés kísér, akkor az a kutatást is inspirálja, önreflexióra sarkall. Anyagi szempontból is lehet haszna: inkább adnak az ilyen témákra pályázati pénzeket, például az Országos Tudományos Kutatási Alapból, szponzort is könnyebb találni. Persze van másik oldal: óriási kérdés ugyanis, hogy maga a társadalom mennyire tudja ellenőrizni a könyvpiacról és médiapiacról felé ömlő információkat. Most éppen az látszik: alig tudja kontrollálni. Ez tűnik ki az őstörténeti bulvársajtó és -könyvkiadás sikersorozatain (amelyekről gyakran kiderül, hogy a szerző saját pénzén kiadott tukmálmányok). Minél nagyobb érdekességet, fantasztikumot mond valaki, annál vonzóbb, annál jobban megmarad az emberek fejében: ez a bulvársajtó módszertana.

Az „őstörténeti bulvár" éppen azt mondja, hogy az akadémiai szinten titkolnak, elhallgatnak - vérmérséklettől függően - finnugrász, Habsburg, vagy zsidó hátterű motiváció miatt, és valakinek ki kell mondani az igazságot. Mitől van ilyen elképesztő harag az akadémiai szint és az alternatívok között?

Bár hibát nyilvánvalóan mindenki elkövet, ez emberi tulajdonság, az alternatívoknál nagyon nagy baj, hogy sokszor nem lehet velük vitatkozni, mert a hiányzó adatokat egyszerűen saját fantáziájukkal pótolják. A logikai elveket és a hivatkozási rendet sem tartják be általában (tisztelet a kivételnek). A legjobb példa erre, hogy kering náluk egy anekdota, miszerint Trefort Ágoston 1877-es döntése óta csak az jelenhet meg akadémiai szinten, aki európai rokonságot ad a magyarságnak, tehát - mondják - finnugor származással egyetértő véleményt publikál. Gyanús volt, hogy ilyen „határozott tudománypolitika" csak a kommunizmus időszakát jellemezte, ezért aztán megpróbált utánajárni Veres Péter barátom, az MTA Néprajzi Kutatóintézet munkatársa és - egymástól függetlenül - Erdélyi István régész-történész is, hogy mikor bukkan fel ez a gondolat: nos, úgy tűnik, csak fél évszázad múltán, a XX. század első évtizedeiben jelentkezik először - azelőtt ilyenre senki sem hivatkozott. Ezt valaki kitalálta, és azóta folklór jelleggel terjed. Hivatkoznak a hivatkozás hivatkozására, és már senki sem tudja, igaz-e vagy sem, ellenőrzés nélkül átveszik az adatot, hisz „mindenki" szajkózza. Ha beágyazzuk tudománytörténeti háttérrel ezt a vélt treforti kijelentést, mindjárt kiderül, hogy az ő korában a finnugor elméletet valló Hunfalvy Pál is azt mondta, hogy az ősmagyarság és az obi ugorok is Nyugat-Szibériából származnak; vagyis ő is „ázsiai rokonságot" vallotta. Továbbá nagy baja az alternatívoknak, hogy a finnugor kutatások és kutatók valódi ismerete nélkül vizionálnak finnugrász diktatúrát. Pedig ha megnéznék, látnák, hogy ma a finnugor népek nyelvészeti, néprajzi, zenetörténeti, régészeti kutatását egyáltalán nem, vagy nagyon kevés pályázati pénzzel támogatják; más tudományterületet ennél azért többel - nem merek konkrét példát mondani, nehogy még az ő támogatottságuk is csökkenjen, hiszen számszerűleg még ez is nagyon kevés.

Persze van tovább is >>>>>>

Kedden (szept.22.) ismét CM. Az alábbi interjút idén április 19-én, a legutóbbi hivatalos felvonulás után készítettem az IgenHír magazinba. Bár egy ideje résztvevőként nem közösködöm velük, mert az én bringámat évekkel ezelőtt ellopták, mégis minden tiszteletem az övék, még akkor is, ha valóban igaz, hogy sokan közülük képtelenek normálisan közlekedni. A főszervezőről, Kürti Gáborról azt kell tudni, hogy ünnepelt népvezérség helyett évek óta a háttérből tereli a bringások megmozdulásait, hétköznapjait pedig a Hajtás Pajtás Futárszolgálat ügyvezetésével tölti. Mindemellett az LMP-s listán való szereplése megbocsátható.

- Kritikus már a tömeg?
Még nem, de hihetetlenül sokan vannak, immár ütőképes a tömeg. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy nincs szükség sokra, szerintem a csatát kb. tavaly ősszel nyertük meg. Bár azóta is folyamatosan rakunk és rakunk rá, érezni a városban, hogy működik a dolog, terjed a bringázás - ehhez mi már csak hozzátenni tudunk.

- Hogyan értékeled, miben volt más ez a mostani?
Nem volt más. Az utóbbi időben nem nagyon változik. Inkább a közös vonás a lényeg: ez a sok ember egymásért jön el, rég nem önmagában a CM sikeréért, vagy azért, mert elhitt nekünk valamit. Legtöbbüket valószínűleg a padtársa, vagy a munkatársa hívott, és neki hitte el, hogy érdemes. Mert látja, hogy aki bringával megy, gyorsabban van a munkahelyén, és nem nyomorog a buszon, vagy a dugóban.

- Kétségtelen: önjárónak tűnik a dolog.
Igen, a Critical Mass rég kicsúszott a kezünkből. Érezni lehet, hogy olyan emberek kerekeznek szerte a városban, akiket távolról sem mi ültettünk bringára. Biztos, hogy ez már nem egy szubkultúra szokása: kőművestől a menedzserig rengeteg fajta figurát látsz két keréken.

- Emellett azért vannak állandó, időről időre pedig valamilyen témához kapcsolódó követeléseitek. Mégis mi a CM: társadalmi, politikai tett, vagy hangulatos, egynapos felfordulás?
Először az volt a taktikánk, mint minden civil szervezetnek: odafordultunk a politikusok felé, és megmondtuk, hogy akarunk valamit. Ők pedig azonnal megígértek mindent, mert látták, hogy állnak mögöttünk. Telt az idő, és a sok ígéretnek persze a tízede sem teljesült. Rájöttünk, hogy nem fogunk ezzel szórakozni, mert túl sok energiát visz el, és ha belefolyunk a politikai egyensúlyozásba, az minket is kikészít. Így most a politikának háttal, a bringások felé figyelünk, és csak a tömegre koncentrálunk. Mert bár úgyis tudsz tüzet rakni, hogy a rönköt gyújtogatod gyufával, de sokkal jobban megy, ha felöntöd benzinnel, aztán belobbantod.

- Kemény hasonlat egy biciklistától.
Igen, de így működik, mert ha már azt látod, hogy az utca a hétköznapokon tele van bringákkal, akkor vissza lehet fordulni a politika felé: mert már nem a mi, vagy egy felvonulás dolga, hanem társadalmi igény lesz belőle. Demszky Gábor korábban széttárta kezét, és azt mondta: minek építsünk biciklis utakat, amikor üresek? Néhány évvel ezelőtt talán mondhatta is. Manapság tele vannak a bringatárolók, főleg egyetemek környékén szabad kerítésekhez is láncolják a cuccot, annyira nincs hely.

- Multik, vagy a piac más szereplői nem környékeznek meg?
Folyamatosan, és egyre többen. Volt már olyan cég, aki több 10 millió forintot adott volna, ha kapcsolhatja a nevét a CM-hez. Mi viszont mondtuk, hogy nem fogadjuk el, mert az az ügy elárulása lenne. Ezt a marketingigazgató addig nem hitte el, amíg le nem írtuk levélben is. Pedig ebben a dologban ilyen módon semmi pénz nem mozoghat, mert azonnal hiteltelenné tenné.

A Font. Hal. blog

A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>

Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)

Ráadás: Fontolva Twítelő

Mit keresel?

Keres

Twitter

Olvassuk

Nincsenek linkek

Cimkék

ökoharcos (3), életvezetés (2), évforduló (6), ünnep (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (30), budapest (6), Caritas in Veritate (3), critical mass (2), FHstreetart (3), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), fontolva nyaralo (5), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (8), kampány (15), karácsony (2), képek (2), külügy (3), külpol (8), kommentár (8), kommunizmus (2), lmp (2), másság (2), magyarellenesség (3), magyar koratörténet (3), magyarság (10), marx (2), média (6), mdf (6), művészet (4), monte grappa (2), mszp (5), munkáspárt (2), nácik (2), nyaralo (6), olasz (2), orosz (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), történelem (16), trianon (3), ukrajna (2), választás (3), választás2010 (4), válság (5), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), világháború (5), web (2), zöld pardon (2)

Cimkefelhő

IGEN Cikkgyűjtő

Bejelentkezés

Felhasználó:

Jelszó:

Belépés Regisztráció

Komáljuk

  • igen.hu – radikálisan mérsékelt
  • IgenHír.hu
  • Mandiner
  • Ne találjuk ki Magyarországot!
  • Csodaszarvas folyóirat
  • Kommentár.info
  • Monarchista

© 2008-2017, IGEN