Február 25.: a kommunizmus áldozatainak emléknapja.
Az emberellenes rendszerek bűneiről memento kell az utókor számára; az egyik legutóbbi, egyben legfontosabb ilyen emlék a Andrzej Vajda Katyn c. filmje. Az emléknapon érdemes meghallgatni a lengyelek tragédiáját, és összevetni a magyarral. (Az alábbi részlet a 2007/51-52-es Heti Válaszban megjelent Vajda-interjúból származik.)
„A lengyel nép számára Katyn igenis népirtás volt. Persze nehéz csupán a számokról beszélni, amikor Sztálin húszmillió ember haláláért felelős. Sztálin azt vallotta, hogy egy ember halála probléma, százezrek halála statisztika. Ennek fényében lehetetlen közös kiindulópontot találni. Nem elhanyagolható szempont, hogy mi huszonkétezer értelmiségit veszítettünk el 1940 tavaszán. Ráadásul néhány év múlva jött a varsói felkelés, ami a végső döfés volt számunkra. Sztálin tudatosan kivárta, amíg elvérzik a város és romjai alá temetkezik a megmaradt értelmiség. Nekünk 1945-ben az építkezést lelki és szellemi szinten is az alapoktól kellett kezdeni. Nem véletlen, hogy aki a háború után tudott, rögtön tanítani vagy tanulni kezdett.”
(...)
„Sztláin a katyni vérengzés ellenére elért mindent, amit akart. Föl lehetne tenni a kérdést, hogy huszonkétezer értelmiségi sok-e vagy kevés. Sok, hiszen minden lengyel család érintett. Amióta bemutatták a filmet, folyamatosan jönnek hozzám idegenek, hogy elmondják, kit veszítettek el Katynban. Az áldozatok ma is jelen vannak. A sebek nem gyógyultak be.”

Az első kép Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács c. fotója. A rajzot Vashi Viktor karikaturista készítette.
Cimkék: kommunizmus
Én nem ismerhettem meg Nagypapát, csak képről. A háborút megúszta, de 56-ot nem. Nem tudta megállni, hogy a tömeggel tartson Esztergomban a Sötétkapunál. A család évtizedekig nem beszélt róla. Már felnőttként tudtam meg, hogy a haslövést három napig szenvedte.Ennek csak annyi értelme volt, hogy egy ferences papnál meggyónhatott, és a megtorlást megúszta. Nagyanyám a sírjáról lélekszakadva tépkedte le a nemzeti színű szalagot november negyedikén attól tatva, hogy asírjából is kiforhatnák... Volt humora az Öregnek. Október huszonharmadikán a falusi iskola szentháromság képét (marx-engels-lenin) a budiba rakta ülepe felől. Nagyanyám haló porában is áldotta kezét, hogy nem törte össze. Hát, ennyit a mi családunkról....Az ehhez képest semmi, hogy másik Nagyapa önként lépett a tsz-be, miután összerogyott a féllábon állásban...
A magyar kulturális közvédelem, és az internacionális értékkommandó primer vészharangja. Ezt eddig nem értem, de tovább olvasok, hátha >>>
Weblog, mikroblog, issue-blog© a sokoldalú honért. Echte vengerszkij gondolatok. (Bátyánk az IGEN.)
Ráadás: Fontolva Twítelő
Caritas in Veritate (3), FHstreetart (3), bajnai (3), baloldal (8), belpol (29), budapest (6), critical mass (2), fidesz (3), film (2), folyóirat (9), fontolva cinikus (2), gazdaság (3), glossza (2), gyurcsány (2), igazság (2), igazságosság (2), interjú (2), iszlám (2), izland (4), jobbik (7), kampány (13), karácsony (2), kommentár (7), kommunizmus (2), képek (2), külpol (8), külügy (3), lmp (2), magyar koratörténet (2), magyarellenesség (3), magyarság (10), marx (2), mdf (6), mszp (5), munkáspárt (2), másság (2), média (6), művészet (4), nyaralo (6), nácik (2), pogányság (2), reklám (2), szdsz (4), szemle (5), szeretet (2), szlovák (7), szolg közl (7), trianon (3), történelem (12), ukrajna (2), vallás (5), vendégszöveg (2), viccö (17), viktor (4), világ (6), választás (3), választás2010 (4), válság (5), web (2), zöld pardon (2), életvezetés (2), évforduló (6), ökoharcos (3), ünnep (4)
© 2008-2010, IGEN