Fontolva haladó

Zseniből mindig akad a padláson.

A legjobb az egészben, hogy tavasszal elköltöttük a kazalnyi pénzt kampányra meg választásra, hogy kiküldhessük legjobbjainkat (többek közt Deutsch Tamást, Gurmai Zitát és Bokros Lajost) a valódi súllyal köztudottan nem rendelkező, viszont kádertemetőnek kiválóan alkalmas EU parlamentbe vitatkozni, most pedig egy itt-ott kommentált MTI hírnél nagyobb hullámot nem vet, hogy kit is delegál az ország a szövetség végrehajtó testületébe (Európai Bizottság). Múlt hét vége óta tudni lehet: az illetőt Andor Lászlónak hívják. Persze itt az a normális, hogyha jelzett név az égvilágon semmit sem mond a tisztelt nagyérdeműnek, pedig néhány percre mégis érdemes közelebbről megnézni a figurát és az ő gondolatait.

Egy László jön, egy László megy

Eddigi uniós szereplésünkben humánerő szempontjából nem vagyunk a csúcson; hogy mást ne mondjunk, az éppen lejáró magyar EU-biztosi mandátum a volt MSZP-elnök Kovács Lászlóé, aki amellett, hogy objektíve khm kedves, szimpatikus teremtés, köztudomásúan nem a legélesebb kés a fiókban (energiaügyi biztosnak alkalmatlan, adóügyi biztosnak befér - emlékszünk még?), leköszönése ürügyén pedig az Economist minden más bizottsági tagot is értékelő cikke szerint „semmilyen nyomot nem hagy maga után".

Így elvileg azt is mondhatnánk, hogy ugyan, Szellemi Sasmadár László után alacsonyan van a léc, hogy ezután kit küldünk az EU-s végrehajtó szervbe egyetlen magyarként - tökmindegy. A mi igényeink azonban határtalanok.

Világ közgazdászai [...]

Andor László amellett, hogy 43 éves közgazdász, nyugati egyetemeket is megjárt, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) igazgatótanácsának tagja és elvileg a Közgázon is tanít, erősen marxista. Ezt onnan lehet tudni, hogy (mint azt már sokan elmondták) az Eszmélet c. neomarxista folyóirat főszerkesztője, melyben olyan nagyságok publikálnak, mint Krausz Tamás XX. századdal foglalkozó történész, aki persze a kommunizmussal nem gyengén elfogult (pl. a rossz időjárásnak tudja be több millió ukrán tudatos halálra éheztetését). Idézet az Eszmélet küldetésnyilatkozatából: „ez a lap szeretné megmutatni, hogy a marxizmus alapjain mozgó gondolkodás ma is mozgósítani képes a szak¬tudományokat, és hogy mindennek ideológiai és politikai je¬lentősége van és lesz a jövőben is." Andor eszmeiségét továbbá illusztrálja, hogy 2004 áprilisában (amúgy az akkor még miniszterelnök Gy.F.-hez hasonlóan) felszólalt a vörös csillag védelmében, és még cikket is írt a Népszavába, hogy nehogy már a horogkereszt és a kommunista jelkép egy elbírálás alá essen.

A baloldali-marxista bankár-közgazdászok világa olyasmi metatér, amihez az egyszeri fontolva haladónak nem adtak kulcsot. Márpedig Andor László ilyen. Marxista. Bankár. Pelikán et. éppen ezen a fórumon már egyszer nagy nyilvánosság előtt nem értette, hogy Felcsuti Péter hogyan lehet bankszövetségi elnök munkásőr múlttal és marxista álmokkal - ehhez most a baloldalról szóló mindenféle előképzettség mellet is muszáj csatlakozni.

Szerencsére webes archívumokból könnyen előtúrható Andor jónéhány cikke, hogy megnézhessük közelebbről, mit javasolnak korunk haladó marxistái. Figyeljünk ezek közül egyre, az Élet és Irodalomban megjelent 2008. október 10-én megjelent darabra, mely a gazdasági válságról szól. Idézünk.

„Válságon leggyakrabban gazdasági vagy pénzügyi válságot értünk. Első a GDP stagnálását vagy visszaesését, utóbbi pedig a valuta gyors értékvesztését vagy pedig a pénzügyi rendszer megbénulását jelentheti. Ha ezeket a standard fogalmakat alkalmazzuk, akkor kijelenthető: Magyarországon sem gazdasági, sem pénzügyi válság nincs. Gazdasági válság azért nincs, mert a magyar gazdaság 1993 óta nem volt recesszióban, bár az 1995-ös kiigazítás idején ehhez közel került (egyes vélemények szerint benne is volt)."

Annak ellenére, hogy én egészen mostanáig úgy tudtam, hogy válság van, ill. volt 2008. október 10-én is, most nagyon kicsinek érzem magam ekkora szakértelem súlya alatt. Ám Andor László lehet bármilyen okos, a végső elkeseredésben megkérdezett Google a „válság van" összetételre 50 300 találatot hoz, a „nincs válság"-ra viszont csak 6 630-at. Most akkor mi van? Folytassuk még egy idézettel, ugyanabból a cikkből:

„A pénzügyi válság vészesen fenyegető közelsége miatt Magyarországon két évvel ezelőtt (a szerző 2006-ra gondol - a szerk.) preventív stabilizáció vette kezdetét. A gazdaságpolitika zsűrijeként működő „piacok" tulajdonképpen meglepődtek azon, hogy 2006 nyarán a magyar kormány radikális kiigazításba fogott, és a közelmúltbeli pénzpiaci megnyugvás és a forinterősödés arra utal: a piacok nem várnak el a kormánytól sem további reformkísérleteket, sem további szigorú megszorítást. A már meghirdetett konvergenciaprogram végrehajtása többé-kevésbé elegendő a stabilitás fenntartásához."

A guglis viccet félretéve, ez már elképesztőbb. Ismételjünk: 2008-ban Andor szerint „a piacok nem várnak el a kormánytól sem további reformkísérleteket, sem további szigorú megszorítást". Már csak azért is furcsa, mert ezen mondatok publikálása után néhány héttel kerültek elő az első hírek arról, hogy Magyarország IMF hitelhez folyamodik. Hogy Andor miért is nyom az őszödi beszéd utáni gyurcsányi korszakra ilyen védőbeszédet az elsőszámú balos értelmiségi lapban, az egyszerűen levezethető onnan, hogy ő maga tagja volt Gyurcsány Ferenc gazdaságpolitikai tanácsadó testületének - így nyilván saját művét is védi. Tallózzunk még a cikkben egy mondat erejéig.

„...valamelyest gyorsulhat a növekedés, amely azonban a lehető legszerencsésebb pályán sem érheti el a gyakran mintául állított hat-hét százalékos szintet. Higgadtabb elemzők szerint hosszú távon három-négy százalék közé állhat be a GDP-növekedés; ennél sokkal többet megcélozni nem érdemes. (...)Az eurót csak sokára tudjuk majd bevezetni, de ez nem baj; elképzelhető, hogy a csehekkel és a lengyelekkel egyidejűleg lesz majd magyar euró."

Na itt beindult a turbó. Ez a brokkoli azt mondja 2008-ban, hogy ugyan ne égjen az arcunk, ha csak 3-4 százalék (!!! és vehemens szmájlizás) közt áll be a gazdasági növekedés, és ebben a retorikában már a késői euró sem baj. Kemény állítások ezek.

Mindehhez a korrektség miatt hozzá kell tenni, hogy a cikkből kiderül az is, hogy Andor László szerint van ugyan válság Magyarországon, viszont ő a modellválság szót használja és azt mondja, hogy egyetlen káros motívum fedezhető fel, a „teljesítményhiány", melynek intézményi okai vannak. Ez meg tipikus neomarxista marhaság. Miután a baloldal paradox módon a kapitalizmus és a privatizáció híve lett, kiderült, hogy már nem is a magántulajdonban és a munkában kell keresni a bajok forrását, hanem kultúrában és a hagyományos intézményrendszerekben. Bármi probléma van, az említett kettőből tuti levezethető. - Látható, hogy a marxizmus „neo" változatban sem egy kreatív valami.

Lassan összegezni kellene, mit tudunk az új magyar biztosunkról. Ugyanis ha minden reakciós érzelmet félretéve még a vörös csillag szeretetét is elnézzük neki, akkor is tény, hogy Magyarország olyan embert küld az Európai Bizottságba aki képzettsége ellenére is valami félelmetesen hibás diagnózist adott egy évvel ezelőtt a gazdasági válságról - másik lehetőség, hogy a realitásokat látta ugyan, akkor meg a gátlástalan szekértolót lehet észrevenni személyében, aki a gyurcsányi tanácsadó testületben végzett munkáját igyekszik igazolni.

Egyik lehetőség sem valami fényes. Végezetül hallgassuk meg az internacionálét.