Fontolva haladó

XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikája értelmezéséhez tett javaslat kiegészítése

Szerző: Novitzky Péter
(a Prágai Károly Egyetem
Katolikus Teológiai Karának Teológiai Etika Tanszékén
doktorandusz)

2009. június 29-én jelent meg többszörös dátummódosítás után XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű szociális kérdéseket tárgyaló körlevele. A címzettek között hagyományosan nemcsak az Egyház püspökei, papjai, diakónusai és hívei szerepelnek, hanem jelen enciklika minden jóakaratú emberhez szól¹. Eredetileg - szintén a hagyománynak megfelelően - egy korábbi körlevél, VI. Pál Populorum Progressio 1967. március 26-án megjelent körlevelének negyvenedik évfordulójára várták az új enciklika publikálását, ez azonban elmaradt. Így a nyilván többször átdolgozott és pontosított munka végül a közelmúlt említett napján megjelent. Ennek eredményeképpen nyugodtan elismerhetjük, hogy naprakész írást vehetünk a kezünkbe, hiszen nem véletlen, hogy a jelen gazdasági válság közepette épp a nyolc legfejlettebb gazdaság találkozójának alkalmával hozta nyilvánosságra XVI. Benedek.

Persze van tovább is >>>>>>

Szerző: Szalai Ákos
közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója

XVI. Benedek szociális kérdésről megjelent enciklikája mintha más nyelven beszélne, mint amit a katolikusok eddigi társadalmi-politikai megnyilvánulásaik során alkalmaztak. (Bevallom: magam egy kicsit mindig viszolyogtam tőle...) A társadalmi kérdések tárgyalásakor eddig mintha a kizárólagos cél az igazságosság, az igazságos társadalom megteremtése lett volna. Igazságosságon pedig azt értettük, amit napjaink embere azon ért, vagyis azt, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket, a társadalmat mindig a legszegényebbek helyzete alapján ítéljük meg, mindig forduljunk feléjük. A társadalmi igazságosság baloldali fogalma uralta a katolikusok beszédét is.

Persze van tovább is >>>>>>

Mike Károly és Szalai Ákos írása
(A szerzők közgazdászok, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatói)

Az Egyház társadalmi tanítása erkölcsi tanítás, nem politikai-gazdasági programadás. A célja nem „technikai javaslatok" megfogalmazása, hanem hogy a tudományos kutatás által feltárt és a közvéleményt foglalkoztató jelenségeket a keresztény hit fényében erkölcsi szempontból értelmezze. Elsősorban a (katolikus) keresztény hívekhez szól, és őket hívja fel arra, hogy élethelyzetüknek megfelelően igyekezzenek ezeket az elveket a társadalomban a gyakorlatba átültetni. Az erkölcsi útmutatás természetesen nem lehetséges a morális kihívásokat jelentő jelenségek azonosítása nélkül. Mivel pedig ez az azonosítás nagymértékben a különböző társadalomtudományokra hagyatkozik, a pápai tanítás e téren korántsem tekinti magát tévedhetetlennek. Az enciklika kifejezetten felszólít arra, hogy mindenki a legjobb tudása szerint alkalmazza a benne megfogalmazott erkölcsi elveket. Ennek szellemében kell értelmezni azokat az „ötleteket", megfontolásra érdemes javaslatokat is, amelyeket az enciklika az általános érvényes erkölcsi elvek alkalmazásaként bemutat.

Persze van tovább is >>>>>>