Fontolva haladó

Gőzerővel gördül előre a jobbikos kampányhenger Budapesten, az egyébként mutatós szórólapot ma fogtuk el. Úgy tudtuk eddig, hogy liberális szemmel nézve a helyesírással való bűvészkedés népnemzeti, mélykonzervatív és ultradogmatista jobber csököttség. A mellékelt példa azonban azt mutatja, hogy a Vona-tanoncok (vonancok) Nádasdyt megszégyenítő módon lazítják fel az ortográfia avítt talaját. Szerencsére halhatatlan költőként (itt meg itt) a helyesíráshoz is konyítok, így rendbe tettem a kampányanyagot, a korrektori díjat pedig kiszámláztam nekik.

Mióta a Jobbik a "20 évet a 20 évért!" szlogennel tapétáz Budapesten, egyre jobban aggódunk a Jobbik országos listájának második helyét elfoglaló Balczó Zoltánért, aki 1998 és 2002 között a MIÉP országgyűlési képviselőjeként bindzsizett a parlamentben. Arányaiban tehát mintegy 20%-ban felelős azért is, hogy itt tart ez az ország.

Kérlelhetetlen kommunistaellenességével Balczó a 2002-es önkormányzati választásokon tűnt ki igazán: Horváth Csaba, az MSZP jelöltje 71 szavazattal nyerte meg a polgármester-választást a Fideszes Bencze B. György előtt, miközben Balczó mintegy 3000 szavazatot vitt el jobbról.

Mondhatna-e erre bármi mást VonaG, minthogy 4 évet a 4 évért?!

Az MDF egyik friss plakátjában egy korai Jobbik-zsenge újrahasznosítását fedeztük fel.

Már több internetes fórumon, számosan nem értették, hogy a Barikád magazin aktuális címlapján mégis milyen alapon tart Szent Gellért katolikus püspök oly' fenyegetően menórát a róla elnevezett hegyen. Tisztességes klerikál-reakciósként és a közszolgálat elkötelezett híveként bár kötelességünknek érezzük itt is felhívni a figyelmet a barikádos címlap ócskaságára, egyre inkább úgy vagyunk vele, hogy a jobbik és médiája olyan matatérben létezik, amihez nekünk nem adtak kulcsot; így érdemben kommentálni is képtelenek vagyunk. Tanácstalanságunkban akcióra szántuk magunkat, mely egyben blogtörténeti lépés is: a kép értelmezéséhez segítségül hívtuk Csodatevő Nikolát a szomszédos giccsblogról, aki volt olyan cukorfalat, és pár perc alatt kanyarított nekünk egy szakvéleményt.

A Pápanyalóka blog szakvéleménye
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Szent Gellért kezében lévő kereszt menórával történő pótlása a képen végrehajtott legszigorúbb fotosop-művelet. Persze ez nincs így. Ha alaposabban szemlélődünk, láthatjuk, hogy a kép háttere két részre osztható: az egyik a téli, szürke Budapest, a másik pedig a szikrázó napsütésben tündöklő méretes felhőpamacs. Az aránytalan felhőméret és a furcsamód különböző megvilágítás hatalmas fotosop-gyanút ébreszt, főleg, ha e technikai trükköt párhuzamba állítjuk az alkotó feltételezett szándékával, a város felé nyújtott menóra hangsúlyozásával. Tehát a kép grafikai megoldásait elemezve, és az általa megfogalmazott üzenetet (Szent Zsellért?) nézve is csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a giccs egy nagyon speciális, antiszemita típusával állunk szemben.

Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a barikádos címlap egyben jelentős öngól is, ha csak azt nézzük, hogy a Jobbik korábban előszeretettel tűntette fel magát a nemzeti jelképek harcos védőjeként: Szent Gellért szobra (bronz, Jankovits Gyulától, 1904.) ugyanis amellett, hogy a kereszténység fontos lokális jelképe, a budapesti városképpel és hagyománnyal összenőtt magyar szimbólum. És mint ilyen, a lokálpatrióta magyarok bizony nem nagyon szeretik ha csak úgy cserélgetve vannak a kezében a dolgok.

Előzmény:
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia nem tud azonosulni a Jobbik keresztállításával. (Magyar Hírlap)
Hitgyülis zsarolásra zsidó bíboros határolódik el a kereszttől a katolikusok nevében (kuruc)

Abban, hogy az utóbbi időben karácsony közeledtével a mi fejünkben is gyakran túlnyomás keletkezik, és olykor igen komoly penitenciáért megváltható kifejezések hagyják el szánkat, bizony komoly szerepe van az agresszív télapós és kellemeskarácsonyos kampányokkal minél több, az életünk folytatásához amúgy teljesen felesleges használati tárgyat eladni akaró multicégeknek, valamint az általuk butává tett vásárlóknak. Egyetértünk azokkal, akik szerint ez a karácsony dolog valahol nagyon kisiklott az emberek fejében (nem, nem a téli fény ünnepe, és nem is a szeretet ünnepe, mert az különben is a majális, de ezt a vonalat hagyjuk), és ennek megváltoztatásáért tenni kell. Kicsit kikalapálni tragikus butasággörbét, ami a karácsonynál kialakult. Vagyis ütni kell. Például kereszttel. A kérdés már csak az, hogy a kereszt ebben a formában alkalmas-e erre.

Azzal kezdjük, hogy elhatárolódunk magunktól, mivel néhány évvel ezelőtt még kemény bólogatásokkal kísértük a köztéri keresztállítást, mert úgy tűnt, hogy tényleg felhívja a figyelmet arra, hogy a karácsony nem csak arról szól, hogy stresszes plázakörök alatt alibi-ajándék gyanánt ötletszegény félgiccseket vadászunk az év többi részén alig látott másodunokatesónak, halott fát állítunk a szobába, ájultra pezsgőzünk huszonnegyedikén, aztán „köszönt és minden jót kíván" jeligére szilveszterig donaldkacsázunk a fűtött szobában. - Minden kezdeményezés hátszelet és támogatást érdemel, ami ennél értékesebb magatartásra, gondolkodásra ösztökél. Egy ideig úgy tűnt, a köztéri keresztekkel működik. Itt van ez a Jobbik, tele csupa izgága, amúgy meg jóravaló gyerekkel (jó, mondanak hülyeségeket, de majd csak kinövik), aktívkodnak pár hetet a köztéri keresztekkel karácsony környékén, végülis szép ez, végre valami, ami nem üzlet-, vagy kampányszagú.

Aztán valami változott: szerintünk nagyjából az, hogy a közcélú üzenetközvetítésből öncélú cirkusz lett. Hogy miért, az az alábbi képeken nagyon szépen látszik.

(a képek a jobbikos webes sajtóvilágból származnak, a legutóbbi vidéki keresztállításokat dokumentálják)

Talán nem is véletlen, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia eddig nem nagyon foglalkozott a témával, most viszont fontosnak tartotta, hogy elhatárolódjon - ld. az előzményeknél. Nézem, és alig értem a koncepciót, de tényleg úgy áll ott az a néhány bobi azzal a jobbikos transzparenssel, mintha egyenesen Novák Elődnek gyűjtené a kerületi kopogtatócédulát. Az első képen pedig harci zászlóval, bakanccsal kívánják érthetővé tenni a karácsony üzenetét. Úgy tán jobban érti a proli is, gondolom azért.

Lehet, hogy én nem vagyok kerek, de nekem a rohamosztagos sorfallal, pártzászlóval demonstrált kereszt advent idején nem gyengén zavaros. (Ha mondjuk köztéri kalodát avatnak így, az oké.) Mi több, az a benyomásom, hogy ezek ott hasonló mértékben buták, mint plázázó társaik, csak másként.

Mióta elszaladt a ló a Jobbikkal, képtelenek a legalapvetőbb megnyilvánulásaikat agresszivitás, túllihegés nélkül megoldani (ebbe a sorba tartozik Elnök Úr kényszeres "Adjon az Isten jóreggelt"-ezése).

De azért titokban nagyon várjuk húsvétkor a szent sírt, gázmaszkos gárdaőrizettel.

*a szerző tanú, gátőr

"Felesleges a Jobbikon rugózni", "Megint a jobbikot ekézitek, böeeee.", "Már megin' a jobbik, szánalmas."
(Arctalan, névtelen fórumozók a magyar világháló tetszőleges zugából)

Figyelem, időközben hihetetlen összefüggéseket találtunk, részletek legalul!!!

Bár bent mélyen erős meggyőződésünk, hogy a Jobbik nevű párt nemsoká 10 százalék körüli parlamenti párt lesz, mégsem vagyunk képesek komoly mikroelemzésekkel tűzdelt közéleti publicisztikát írni róluk, és ennek csak egyik oka, hogy nem vagyunk főállású náciorrontók, és nem csúsztatnak étkezési jegyet a Demos Magyarország Alapítványtól.

A fő ok az, hogy valahányszor elmerülünk a webről elérhető jobbikos médiabirodalomban, pár perc után számunkra is meglepő módon a bulvár által már sokszor kiváltott élettani jelenségeket vesszük észre magunkon; halmozott, erős felszólító igék és szokatlan szórendű tőmondatok által kiváltott bizsergetés, a buta képszerkesztés, ill. easy és advanced szint közti photoshopból olykor létrejövő félgiccs illusztrációk miatt keltett retinaingerencia - mindez átitatva átlag jobboldaliakat sértő mértékű jobboldalisággal. Ezért a jobbikos észrevételeinket a Pelikán szív Jobbik c. ismeretterjesztő/szórakoztató sorozatba tömörítjük.

Webes tallózónkban most Vona Gábor elnöki honlapját nézzük meg kicsit közelebbről. Le kell szögezni, hogy rég volt ilyen üdítő élményünk politikussal kapcsolatban, annyi apró humoros részlet és rejtett cukiság található a vonagabor.hu alatt. Kiemelten az „érdekességek" c. alpontot ajánljuk a „személyes" c. rovat alatt. A kedvenc ételek között máris leleplezhető a kis sunyi álnemzeti, mert milyen magyar radijobbos vezér az, aki echte szlovák juhtúrós sztrapacskával építi a führerkultuszt:

Építőleg tesszük hozzá, hogy a kedvenc márkánál a "minden magyar termék" elég gyenge, mert mi például ilyen keretek közt sem vállalnánk pl. a Kőbányai Sört. A kedvenc zenéknél ajánljuk Elnök Úr figyelméba a Come on death c. kevésbé ismert Nirvana számot. Néhány sor a szövegből:

Deaaaaaaaath, deaaaaaath, deaaaaaaaaath, deaaaaaaaaaaath
Come on death, come on death, come on death, come on death
Surly, surly, surly, surly

Végezetül hozzátesszük, hogy a "főzni is tudok" kategóriában a "görög saláta" paradoxon, a táncra vonatkozó kitétel melletti szmájlizás cukin trendi, az óvodai jelmezekkel kapcsolatban pedig ezúton szólítjuk fel Magyarország összes tényfeltáró újságíróját, hogy repüljön rá a témára, mert igen magas összeget vagyunk hajlandók szánni a négyéves, gombának öltözött Vona Gábort ábárzoló fotó előkerítéséért. (Ugyanez érvényes a csillagháborús hősös variációra is.)

Újabb fejlemény:

A Vona-Boss-sejtés
Szórakozott gátőrként addig fúrt ez a dolog Vona Gáborral és a Hugo Boss divatcéggel, hogy csak belebotlottam az angol wikipedián a cég történetébe, mely minden 168Óra/Stop.hu publicisztika álma: Hugo Ferdinand Boss (1885 - 1948) azóta világhíressé lett német cége volt ugyanis az a becses vállalat, mely 1933-tól a Harmadik Birodalom elsőszámú egyenruha-szállítója lett. Bizony, tőlük származott az SS, az SA, a Hitlerjugend és az összes többi számottevő náci szervezet ruházata. Sőt, maga Hugo Boss már 1931-től a Náci Párt tagja volt. (Mindez angolul itt elolvasható.) Vona helyében én óvatos lennék ezzel a Boss-os dologgal, egyúttal innen üzenem minden zsidó származású yuppie-nak, aki Hugo Boss termékekben feszít, hogy legközelebb legalább ne a fekete inget válassza.

Vajon gátőrként a Jobbik melyik platformjához csatlakoznék?

Egyre nehezebb balosnak és szélbalosnak lenni Magyarországon, amikor az ember azt látja, hogy a gazdaságtan marxista tippjeit jobbról előzve terítik, hogy Thürmer Gyulát jószerével már csak a HírTv nyomja, és hogy minket kivéve minden tisztességes európai országban klasszik szakadt pólós punkok kidobósoznak kővel és utcai szeméttel a balhék alkalmával, nem ám fasisztoid szkinhedek.

Ezen kesereg (ok, legyünk tényszerűek: mereng) a hvg.hu címlapsztorija is: „A hazai szélsőjobb rendezvényei, figurái, szóhasználata nap mint nap beszédtémát szolgáltatnak, miközben radikális baloldaliakkal (...) csak filmklubokban és fesztiválokon találkozhatunk."

A cikk többek közt Konok Péter történésszel, Bozóki András volt kulturális miniszterrel, néhány Munkáspárt-drukkerrel és névtelen internetes aktivistával boncolgatja a témát - a szöveg végére érve (meg az ajánlott linkek böngészése után) legvalószínűbbnek a Jobbik- Munkáspárt konspiráció tűnik.

Persze van tovább is >>>>>>