Fontolva haladó

Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.

A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.

Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)

Persze van tovább is >>>>>>

Ökológiai katasztrófával súlyosbított polgárháborús tűzfészek - most Haitin élni nagyjából olyan érzés lehet, mint 48 órán keresztül végtelenítve hallgatni Nile nevű death metal zenekar Sacrifice Unto Sebek c. számát. Tehát valami nagyon durva.

A január tizenkettedikei földrengés óta Magyarországon sem telik el híradó sem tévében, sem rádióban Haitiről szóló hír nélkül. Az alábbiakban először megfogalmazunk három tételmondatot, majd ezek kifejtésével a magunk részéről igyekszünk salaktalanítani néhány, éppen elterjedőben lévő közhelyet.

1. Az élelmiszer- és gyógyszersegélyen túl minden egyes Haiti újjáépítésére juttatott dollár (jelen feltételek mellett) emberi szenvedést és tarthatatlan rendszert konzerváló, kidobott pénz.

2. A Haitin aktuálisan létező társadalmi és ökológiai viszonyok is egyaránt torzulás eredményei: öt évszázada még egyetlen fekete bőrű ember sem élt az ország területén, egykor területének több mint 70 százalékát borította erdő, ma ez a mutató 2 százalék.

3. Haiti sorsának rendezése döntő részben a Dominikai Köztársaság erejétől és egyensúlyától függ, de külső, ha kell agresszív erő (leginkább az USA) beavatkozása (pl. közszolgáltatások exportja) nélkül elképzelhetetlen.

Kolumbusztól Torkosborzig

A közhelyek legyőzését egy szemantikai megjegyzéssel érdemes kezdeni. A hírekben állandó szókapcsolatként „Haiti szigete" szerepel, pedig „Haiti" alatt nem egy szigetet, hanem egy országot (köztársaságot) értünk, mivel a Dominikai Köztársasággal ketten osztoznak a Hispaniola sziget területén. A Dominikai Köztársaság is fejlődő országnak számít, de az egy főre jutó jövedelem legalább ötször annyi, mint Haiti esetében, és vannak normálisabb bevételi lehetőségként bányáik is (hogy a konzumproli oldalamról szóljak: a '93-as Jurassic Park elején is dominikai ásatáson mutogatják a borostyánba rekedt moszkitót - na, az is egy bánya).

Haiti és a Dominikai Köztársaság történetét legutóbb talán Jared Diamond evolúcióbiológus dolgozta fel, az Összeomlás (Tanulságok a társadalmak továbbéléséhez) c. könyvének egyik fejezetében (eredeti címmel Collapse: How Societies Choose to Fail or Succeed, magyarul amúgy a Typotex-nél jelent meg). Diamond azzal kezdi, hogy Haiti jelene leginkább történelmében érthető meg. Hispaniolát Kolumbusz Kristóf fedezte fel. 1492-es megérkezésekor a szigetet már 5000 éve amerikai indiánok lakták. Balszerencséjükre persze volt aranyuk, amit a hódítók elvettek, cserébe rabszolgasort, eurázsiai betegségeket és népirtást adtak - így mintegy száz év alatt az őslakosság kihalt (kisebb része elmenekült, vagy beolvadt az európai hódítók közé). Helyükre a környéken sohasem élt fekete rabszolgákat hurcoltak a spanyolok. Nemsokára a francia gyarmatosítók is beszálltak a buliba, megtelepedtek a szigeten, és Spanyolország dominanciájának megszűnése után a körülmények uraiként már ők fölözték le a betelepített cukorültetvények jövedelmeit. Hispaniola az egyik leggazdagabb gyarmat lett. A sziget végül 1804-re több súlyos rabszolgafelkelés árán függetlenedett (Haiti „az első szabad fekete állam"). A fehér telepeseket megölték, az ültetvények infrastruktúráját lerombolták, a termőterületeket spontán földosztással szétaprózták.

Persze van tovább is >>>>>>

Előzmények:
Svéd modell: független, de alacsonyabb nyugdíj (nol.hu, 2010. január 9.)
MSZP: nyugdíjkatasztrófát jelentene a svéd modell (Hírszerző, 2010. január 20.)

Éppen csak melegít a hazai belpolitika a választási kampányra, de máris forró a helyzet nyugdíjfronton: az MSZP nyugdíjkatasztrófától félti az országot, a Fidesz garanciákat igér az idős szavazóknak (ajánlott bejegyzés a kampányról és visszhangjáról a Mandíneren). A Fontolva Haladónál is mérlegre tettük az ún. "svéd modell" bevezetésének lehetőségét. Javaslatunk szerint a különböző lehetőségek közül csupán az alábbi svéd modelleknek van jövőjük Magyarországon:

Persze van tovább is >>>>>>

Nagyjából lejártuk már az évértékelők szezonját, viszont blogunk jan.22-ig csak félgőzzel üzemel, így egyfajta pótléknak kitaláltam még egy óévi összefoglalót. Az alábbi képek szinte mindegyike az általam gyakran szemlézett Wall Street Journal fotóblogon jelent meg. Az év során különösebb válogatás, vagy gondolkodás nélkül gyűjtöttem az érdekesebb, a világban zajló eseményeket dokumentáló felvételeket, az alábbi összeállítás ezekből készült.

Az Atlantis űrhajósai Hubble űrobszervatórium távcsöveit szerelik, háttérben a Föld, 2009. május.

Évtizedek óta nem tapasztalt eső, árvíz Kína keleti partjainál, autójukat menteni próbáló civilekkel, 2009. június.

Persze van tovább is >>>>>>

Írta: Szilvay Gergely

Isten hangját sokan vélik hallani. - Az isteni hangokat hallókat néha hülyének nézzük (néha egyértelműen bolondok is), máskor viszont irigykedünk rájuk, hogy ők ennyire fogékonyak az égi jelekre, amelyeket mi, földi halandók nem veszünk észre, vagy puszta véletleneknek tartunk. Nem is beszélve azokról, akik szerint Isten csak emberi fantazmagória, imigyen hangja sem lehet. Az egyház évezredes hagyománya viszont számon tart pár kritériumot, ami alapján könnyen felismerhetőek a „hamis próféták", és amelyek segítenek felismernünk Isten hangját a zajos káoszban.

"Isten hangja" helyett természetesen mondhatnánk egyszerűen azt is, hogy a szellemek és lelkek megkülönböztetésének tudománya egyszerűen a jó döntés tudománya, és máris nem kell a Szentlelket hajkurászó karizmatikusnak, de még csak vallásosnak sem lennünk ahhoz, hogy magunkévá tegyük mindezt. Sőt akár cinikus vállalatmenedzserek és tőzsdecápák is lehetünk, régóta halogatott döntések előtt állva, nagy dilemmák közepette - habár vállalati döntések meghozatalához inkább Kiss Ulrich jezsuita szerzetes Management by Jesus szemináriumait ajánljuk, az itt ismertetett pár szempont elsősorban „hétköznapiember-specifikus".

A szellemek megkülönböztetésének szempontjai, azaz a jó döntés kritériumai első hallásra persze talán banálisak és magától értetődnek, esetleg üres frázisok, ráadásul ellentmondanak egymásnak, talán még önmaguknak is, azonban jobban belegondolva mégis fontosak és hasznosak. A szabályok együtt és összességükben érvényesek - ha látszólag ellent is mondanak, inkább kiegyensúlyozzák és kiegészítik egymást. Részemről maradnék az Isten hangja-verziónál, azonban felmutatván toleranciámat inkább a konszenzusosabb és pécébb megoldást választván, fogalmazzunk mégis úgy, hogy:

A jó döntés

1. Mindig visszavezethető a Szentírás valamely igéjére, Jézus életére vagy rendelkezésére. Megfordítva: ami ellentmond ennek, az nem Isten akarata, nem vezet jó döntésre. Akármennyire is magyarázza valaki, hogy az eutanázia humánus és az emberi méltóság kiteljesedése, nem az. Akármennyire is úgy gondolja valaki, hogy a Magasságos megáldja házasságtörő kapcsolatát, mivel „a lényeg, hogy szeretjük egymást", nem jó döntés másvalakiért otthagyni a családot, Jézus szavai, élete mindezt kifejezetten ellenzik.

2. Ésszerű - nem feltétlenül evilági oksági-logikai értelemben, de: nem értelemellenes. Irracionális eszmék, gondolati játszadozások (álmodozások), amiknek semmi közük a valósághoz, a lélektelenség jelei. Aki teljességgel irracionális ötlettel áll elő és Isten megfellebbezhetetlen szavára hivatkozik, az hamis próféta.

Persze van tovább is >>>>>>

Az alábbi videót a Reakción láttuk. A filozófiája is érdekes, de minket csak nyelvi szempontból fogott meg.

"elmúlt hónapokba"

"3 hónapja és 18 napja, de összesen 3 hónapja és 9 napja"

"nem egyedül, team-ekkel, szakértőkkel"

"Mit kell ehhez tenni? Amit meg kellett tenni, azt megtettük."

"Augusztus 27. óta számos alkalommal volt lehetőségünk arról, hogy ezt a kiváló előterjesztést..."

"Dolgaink így mentek 2000. január 1-től 2010. január 1-ig." (A kétezres évek tartalmából)

Kiszakítjuk a részünket az újévi értékelőhullámból - persze nem érdemes alábbadni egy évtizedértékelőnél, mivel megadatott nekünk, hogy az aktuális óévvel nem csak egy átlagos naptári év, de a teljes kétezres évek időszaka (nagyjából egy évtized, dekád, latin-retrosoknak decennium) múlik ki. Az ilyen értékelő zsákutcaveszélyes műfaj, mert például idedömperezhetném „az évtized legjobb filmjei", vagy a „10 év legjobb lemezei" című listákat, de sok értelme, érdeklődésre számot tartó jelentősége nem lenne. A még személyesebb, interneten közzétett múltba révedések pedig kifejezetten felháborítóak. (Ha ilyet kellene írni, kb. kimerülne abban, hogy az elmúlt tíz évben a legjobb dolog, ami a világgal történhetett az az, hogy megajándékoztuk az IgenHír c., méltán hírnevet szerzett egyetemi lappal. És csak tűrjük a világ hálátlanságát.)

Úgyhogy marad a hagyományos közéleti szűrő. Igazságtalanság, de biztos, hogy az ilyen összeállításokból méltatlanul kimarad egy csomó jó könyv, meg felbukkant tehetség, amikről/akikről sokkalta inkább beszélni kellene, de az emberi memória lényeges események hosszabb távú tárolására is nehezen alkalmas, így inkább azokat a dolgokat veszem elő, amik egyébként is nagy durranásnak számítottak. (Emlékszik bárki arra, hogy 2000. augusztus 27-én tűzvész pusztított a moszkvai Osztankinói tévétoronyban? Na mert ez például tök lényegtelen.)

l. rész: ---------------

Az eseményeket pozitív-negatív (webkettes alkalmazásoktól fertőzött fejjel: like-dislike) felosztásban tárgyaljuk, elsőként pedig az árnyékos oldalt nézzük, hogy a legalább a végére jusson valami a jóból. Már az anyaggyűjtésnél látszott, hogy a kétezres években bizony előbbiből, vagyis elszomorító eseményből kapott többet az arcába a világ és benne Magyarország. A kilencvenes éveknél jóval pörgőbb, megrázóbb ez a tíz év: több-kevesebb pánikkal járó járványok, háborúk, gazdasági válság - ki sem látszanak az évtizedes összefoglalók a tragédiákból (kivételesen érződik, hogy ennek nem csak a botrányhajhász média az oka). Szerintem ebben az évtizedben két dolog van, ami visszavonhatatlanul rajta hagyta nyomát civilizált világ érzésvilágán: az egyik a terrorfélelem, a másik az online forradalom. Utóbbi persze (most úgy tűnik) inkább a like kategória (ld. alább), de azt ne felejtsük el, hogy masszívan a kétezres évek témája, hiszen az iwiw 2002, a magyar Wikipedia 2003, a Facebook 2004 előtt nem is létezett, és az első YouTube videót is 2004-ben (2005-ben, kösz O.D. - a szerk.) töltötték fel az internetre.

A terrorizmussal kapcsolatos félelem abban a formájában, ahogy 2001 óta megjelent, még sosem volt jelen a történelemben. Emlékszem, 2001. szeptember 11-én a leges legelső, Breaking News szalagcímen ez állt: Megtámadták Amerikát. Ez a közel-keleti háborúsorozatot, teljes biztonságpolitikai átrendeződést (és nem mellesleg: újramelegített, igénytelen füves-hippis písz-mozgalmakat) kiváltó sokk a maga utórezgéseivel még Magyarországon is erős nyomokat hagyott. Ott van abban, amikor már egy körömreszelőt sem vihetsz magaddal a repülőgépre, és abban is, amikor mai napig jönnek a hírek arról, hogy újabb magyar katona sebesült/halt meg a közel-keleten. 2001. szeptember 11. elképesztő tanulság. Az egekig emelte a George W. Bush-t (ne feledjük, még úgy léptünk be az évtizedbe, hogy [2001. január 20-ig] Bill Clintonnak hívták USA elnökét), hozzásegítette egy második elnökséghez (2004. november 2.), aztán olyan mélyre süllyesztette, ahonnan még Barack Hussein Obama hátsója is valami világító pontnak tetszhet.

Sok alternatív fórumon a mai napig azon rugóznak, hogy nem lehet tisztán látni szeptember tizeneggyel és az azt követő háborúkkal kapcsolatban: összeesküvés-elmélet összeesküvés-elmélet hátán. Szerintem most marhára nem számítanak a részletek. Tíz év alatt a legfontosabb mondat, amit erről elmondtak, 2007 szeptemberéhez kötődik: „Ideje bevallani azt a politikailag kényelmetlen tényt, hogy az iraki háború nagyrészt az olaj miatt tört ki." Ezt Alan Greenspan találta mondani, az amerikai jegybank (FED) volt elnöke, kő republikánus, bennfentes. Gyakorlatilag mindent tudunk.

A nagyvilág nagy dolgai mellett nagyrészt a magyar politikai csillagok háborúja keltette idehaza a hangulatot, melyben természetesen leginkább az MSZP-SZDSZ koalíció tette oda magát. Amellett, hogy reformdühtől nem is látva sáskajárást idéztek elő állami cégek és bizottságaik környékén (ld. végkielégítések), és politikai életet leheltek olyan figurákba, mint például Kóka János, gyakorlatilag egyetlen pozitívum hozható fel az oldalukon. Mégpedig az, hogy 2006 környékén néhány estére összehozták a fradi-újpest szurkolói koalíciót (akik persze a közös nyelvet Baló György autójának alaktalanra verésében, meg némi rendőrbunyóban találták meg). Kultúrkincsünk a „tévéostrom" kifejezéssel is gazdagodott. Néhány év távlatából visszatekintve szinte félelmetes, hogy minden erőlködés, erőszak, hisztéria megelőzhető lett volna, ha abban a kegyelmi pillanatban, amikor a balatonőszödi beszéd kiszivárog, Gyurcs egyúttal benyújtja a lemondását (és az első közrendőrnél feladja magát, haha). Ez az ember első miniszterelnökként eltöltött napjától kezdve (2004. szeptember 29.) valami nagyon nehezen tolerálható vibrálást hozott a közéletbe, azév decemberi népszavazás ügyében mutatott magatartásával (kettős á.) kiírta magát a vállalható politikusok sorából, 2006. szeptember 17-től pedig röppályája meredeken ívelt lefelé, és már tényleg egyre kevésbé lehetett róla normális vágóképeket tenni a hírösszefoglalókba.

Kicsit emelkedve a hazai politikai padlószintről, a keresztény világ számára megkerülhetetlen a tragédiák sorában II. János Pál elvesztése (2005. április 2.). Persze egy idős ember életében a halál természetes, ám János Pál öröksége óriási, súlyos dolog. Jelentősen átlóg a pozitív részbe, hogy halála rég látott egységet kovácsolt a Szent Péter tértől kezdve az egész világon. Biztos vagyok benne, hogy ezt az embert még sokáig emlegetik majd hívők és nem hívők egyaránt.

2. rész: +++++++++++++++

Persze az ember nem azért kezdi berombolva az új évtizedet, mert háborúk és tragédiák sora nyomja a lelkét. Történt itt rengeteg vidámság is. Most itt kellene következnie annak, hogy megemlítünk egy csomó jó filmet és zenét, ami ebben az időszakban született - szerintem a legtöbb műfajra érvényes, hogy jobb, ill. jobb minőségű volt az évtized, mint a kilencvenes. Ide kapcsolható az is, ami már az elején előkerült, az internetes forradalom, mely persze ellentmondásos jelenség (soha nem létezett még forma, ami ekkora teret adott volna deviáns szubkultúrák ellenőrizetlen közösségépítésének - ide a gyerekpornótól kezdve sokminden sorolható - és a személyes adatokkal való visszaéléseknek), de jelenlegi arculatának kiépülése egyértelműen a kétezres évekhez köthető. A legtöbb dolog, ami ma meghatározza internetezési szokásainkat, 2000-ben (sőt: 2003-ban) nem is létezett, kezdve a YouTube-tól a Google képkeresőig és a közösségi alkalmazásokig. Ezek mind alapvetően változtatták meg a médiát az utóbbi időben - most úgy tűnik, az átlag felhasználó szempontjából inkább pozitív irányba. (Fogalmazzunk úgy: lehet mindezt jóra is használni.)

Közéleti téren szándékosan erre a részre hagytam Medgyessy Péter miniszterelnökségét, melyre (főként a későbbiek ismeretében) idilli, kedélyes időszakként emlékezhetünk. Csupán az, hogy Megyó nyelvi bénázásai, csetlés-botlásai, kiállást tekintve totális tehetségtelensége köteteket, a jobbos sajtóban egész rovatokat töltöttek meg, és hozzájárultak az élvezhető publicisztikák virágzásához, számos - ha a klasszikus értelemben vidámnak nem is mondható, de - szórakoztató pillanatot szerezhettek az erre fogékony közönségnek. (Ajánlott videók: felcserepedő, kontinens-kontingens.)

2005. augusztus 5-én választotta meg a parlament az ország új köztársasági elnökét, Sólyom Lászlót, akinek személye, egyénisége, tevékenysége szintén fénylő pont az évtizedes sötétségben. Lehet, hogy sokak számára irritáló az alkotmányhoz való görcsös ragaszkodása (melyet többek közt ő írt 20 évvel ezelőtt), és az, hogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról („az Elnök"), mégis az egyetlen államfő, aki világosan a kulturális nemzet egységében gondolkodik (pl. március 15-én ünnepi beszédét Kolozsvárról intézi a nemzethez), és olyan innovatív ötletekkel áll elő, mint egy, a még meg nem születettek érdekeit védő hivatal (jövő nemzedékek ombudsmanja).

További pozitívumot a kétezres évekkel kapcsolatban a lezárásban és a jövőképben találhatjuk meg. Mivel nemrég csomó mindenben (gazdaságban, utcai harcban) elértük a nullpontot, immár bizakodhatunk. (A nullpont kegyelme jó tapasztalat, mert biztos, hogy onnan már csak felfele van.)

Ennyit az elmúlt évtizedről. Idáig eljutott olvasóink kedvéért, ill. zárásnak tekintsünk meg egy cuki erdei állatot.

Update: természetesen a kétezres évek legnagyobb vicce a Kormányzati Tanácsadó Jósda!