Fontolva haladó

A Kommentár aktuális számában Schlett István politológus, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara Politikatudományi Intézetének egyetemi tanára a választások után kialakult politikai helyzetet elemzi.

Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy maga a rendszerváltozás folyamata óriási feladatok elé állította az eddigi kormányokat. Ne felejtsük, a döntésekre kényszerülő politikusnak nem áll rendelkezésére az „utólagos éleslátás csodafegyvere” (Hobsbawm), döntéseit elkerülhetetlenül információhiányos helyzetben kell meghoznia, hiszen azok a jövőre vonatkoznak, amiről biztos, ellenőrzött tudása sem neki, sem másnak (beleértve a tudósok, szakértők légióit is), senkinek nem lehet. A tennivalóknak – a mai politikai szlengben elkerülhetetlen és/vagy szükségszerű lépéseknek ne vezik ezeket – sincs valamiféle felsőbb hatalmak által elő írt szigorú rendje; aki ilyenek ről beszél, az vagy magát képzeli omnikompetensnek, vagy a saját elképzeléseit, „kedvenc eszméit” – ahogy ezt a jó öreg 19. század ban mondták – téveszti össze az isteni akarattal vagy a társadalom, a gazdaság állítólagos vastörvényeivel. A politikus nem játszhat kottából, mert ilyen nem létezik. A normál helyzetekre érvényes, az intézményi logikára, tapasztalatokra, eljárási rendre alapozott rutinte vékenységen túl igen gyakran – és leginkább váratlan, de nagyjelentőségű pillanatokban – improvizálnia kell, képességeire, ismere teire, technikai tudására, de nem ritkán csupán intuíciójára támasz kod va. Nem ró hat juk fel bű né ül, ha né ha mel lé fog, csu pán azt, ha sem má sok, sem a maga kárán nem tanul, ha nem képes önkorrekcióra, ha hiányzik belőle a felelősségérzet, ha nincs valóság érzéke, ha nem tud különb séget tenni a jó és a rossz, a hasznos és a káros, a lehetséges és a lehetetlen, a köz- és magánérdek között.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a közeget sem, amely a kormányzás terhét magára vállaló személyeket körülveszi. Ha valami, úgy a kormányzás bizonyosan olyan te vé keny ség, amelyet egyedül még egy lángész sem végezhet el. Különösen nem a liberális demokrácia elveire épülő parlamentáris rendszerben.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/1-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

Magyarázkodhatnánk azzal, hogy ugye nyáron senki se' internetezik, ezért az sem feltűnő, ha a Fontolva Haladó mozdulatlan, de inkább törekszünk szeptemberig folyamatosan visszaépíteni magunkat, és lépést tartani a bennünket körülvevő világgal. Rajongóink türelmét kérjük.

Most pedig hallgassuk meg a Lámpagyár c. számot.

Ajánljuk rajongóink figyelmébe szeretettel az alábbi programot, melyen a Fontolva Haladó blog is odateszi magát, két szerzőjével is.

Kerekasztal-beszélgetés a PPKE BTK-n a blogvilág 2010-es kampányban betöltött szerepéről

2010. május 12-én, szerdán 16 órától várunk minden érdeklődőt a MAKÚSZ Online újságírás szekciójának első szakmai fórumára. Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, Egyetem utca 1., Kommunikáció és Média Intézet, Iustineum, földszint 3-as előadó.

Témák és előadók

• Megújult a PPKE BTK kari weblapja - Új design, új tartalmak, új szerkesztőségi rendszer
  Dabis Balázs Silvius, főszerkesztő
• Címadás a magyarországi weboldalakon
  Nemesi Attila László, adjunktus, PPKE BTK Kommunikáció és Média Intézet
• A hazai politikai blogok és a választási kampány - Mennyire hiteles hírforrások a blogok és a mikroblogok?
  Balogh Ákos Gergely, a Mandiner blog főszerkesztője, Szilvay Gergely (Mandiner, Konzervatórium), Panyi Szabolcs (Véleményvezér, Konzervatórium), Borbás Barnabás (Fontolva Haladó, IGEN)

A témákat 10 perces vitaindító előadásokkal, felvezetésekkel kezdjük, utána a résztvevők kérdéseket tehetnek fel és természetesen hozzá is szólhatnak az aktuális témához.

(Az utolsó blokk kb. 17.30 és 18.00 közt kezdődik. A szekció Facebook-os oldala itt található. Egyúttal - ha már az említett blogok így előkerültek - szeretnénk jelezni, hogy egy ideje személyi-szerzői átfedés lelhető fel a Mandiner és a Fontolva Haladó között. We think this is the beginning of a beautiful friendship.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk

Nem mondhatnánk, hogy nagyon összeszedtük magunkat, ám azért késve is van pár keresetlen szavunk az országgyűlési választások második fordulója előtt. (Első rész itt.)

„megyek Angyalföldre”
DSZG

Egyszer volt kutyán Budavásár, vagy fordítva, szóval a második fordulóra igazából kisebb izgalmak maradtak, de ünneplésre mindig van ok. "Magyarország olyan ország, amely kétfordulós választással bünteti magát" - írta valaki Amerikában. Hát, ezt ellensúlyozni kell, és akkor hétfőn reggel is mosottrongyként megyünk dolgozni. Részemről masszívan drukkolok a kétharmadnak, sokak által sokszor kifejtett okokból. (Habár a Hende Csaba hadügyminiszteri kinevezéséről szóló hírek talán szkepticizmusra intenek.) Mindenesetre izgulnivaló maradt, Szanyi Tiborra és Angyalföldre például soha, senki sem volt annyira kíváncsi, mint most, akárcsak Kazincbarcikára meg Ózdra, Csepelre. Rájuk figyel annyi ember, mint az egész országra két hete, szóval ez kihagyhatatlan promóciós időszak nekik. Aztán restauráció, meg ellenforradalom, klerikális és nacionalista kurzus, meg középosztály-fétis várható, legalábbis egyes baller publicisták szerint. Legyen igazuk. (Ha Szanyi veszít, esküszöm, elmegyek berúgni Angyalföldre.)

„cáfolat, ellencáfolat”
Lajos Marsall

Akkor most tegye fel a kezét az, aki kéthete meglepődött.
Az is tegye fel a kezét, aki meg fog lepődni a következő egy-két év állítás, cáfolat, ellencáfolat, információ, dezinformáció, illetve az ezek lineáris kombinációjából születő, a gyurcsányi PR jegyében sok példányban kiadott "Greatest Hits of MSZP - Mi sosem loptunk, vagy csak kényszerből" című válogatás DVD-jén.
Most pedig elhatárolódom önmagamtól.

„Viktatúra”
Csodatevő Nikola

A választás második fordulója lefutott. A kétharmad megvan, az MSZP egyetlen evk-t sem tud majd megnyerni. Szanyinak odacsapnak a Kubatov-szavazók és az LMP-s voksturisták, de még Tóth József is el fogja bukni Angyalföldet. Legalbbis pont akkora esély van erre, minthogy bármelyik másik körzet az MSZP felé billenjen. Itt az idő, hogy a KDNP-s henger bekapcsolja a turbót, és jöjjön a Viktatúra!

Őszintén tegye fel magának mindenki a kérdést: történhet-e jobb dolog egy választás első fordulójában annál, mint hogy Havas Henrik mindkét szavazata elvész?
Ugye, hogy nem! Én ezt várom a második körtől is.

Merjük mondani, hogy április 22. nem csak azért a Föld napja, hogy az alsó tagozatban legyen még egy ráadás környezetóra, vagy hogy újabb apropót találjon néhány hippi, hogy beszívjon a Gödör klubnál. A következő évtizedek legnagyobb leckéje arról szól majd, túlfejlettségünkben is tudunk-e együtt élni a Földdel. Vulkánostul.

Péntek éjféltől kampánycsend, így megragadjuk az utolsó pillanatokat arra, hogy szóljunk. A Fontolva Haladó többé-kevésbé világhírű szerzői és szakértői következnek. (A cikket Donald kacsás képekkel illusztráltuk.)

„permanens kihalás, váteszi erőfeszítések”
Constantinovits Milán

Némi, húsvétról maradt, magas oktánszámú ital felett elmerengve a következő, atombiztosnak tetsző prognózist rögzíthetjük. A voksolás biztos győztese egyértelműen a Fidesz lesz, meglátásunk szerint jelöltjei majdnem az összes egyéni választókörzetben győzelmet vagy legalább első helyet érnek el. A leadott szavazatok 58-61 százalékát fogja begyűjteni a Viktor vezette narancskonzervatív mamutpárt. Vagyis nem lesz kétharmad, ám ezért nem az álláspontunk szerint sürgősen pártjelvényragasztó-kisiparossá lefokozandó Kubatov Dzsí a felelős, hanem az utóbbi hetekben megerősödő zöldhullám. (Erről később.) Második helyre a radikálpopulista Gyorsvona száguldhat be, jóslatunk szerint 15-18 százalékkal. Egyéni körzeteket tekintve Borsodban és Hevesben akár az élen is végezhetnek a jobbikosok, ami muníciót adhat a két forduló közötti Fidesszel való (előre borítékoltan sikertelen) egyezkedésekhez. A dobogó harmadik lépcsőjére az utolsókat rúgó, morálisan megszopkodott, majd kiköpetett szocialistákat prognosztizáljuk, 14-17%-kos "eredménnyel". Esetleg a battonyai (Karsai Búzatüzelő József) vagy az angyalföldi (Tóth Jóska) körzetekkel vigasztalódhatnak, bár ezeken a helyeken is csak az első fordulóban kerülhetnek az élre. Praktikussági okokból kedvező lesz az alacsony mandátumarány számukra, hiszen a különféle büntetőjogi eljárások és a permanens kihalás miatt így is épphogy feltölthetik a rendelkezésre álló helyeket. Negyedik bejutóként számolunk az LMP-vel: a tényszerű program helyett ordító vákuummal bíró (szinesztézia!), trendien alter handabanda 5-7%-ot jelenthet nekik. Az MDF néven futó adminisztratív képződményt 2-4 százalékra valószínűsítjük; egy biztos: nem Retkesnek majd örömükben... A Civil Mozgalom nem ér el számottevő eredményt. Prognózisunk királyi (nem az andrási!) többes számát Horváth Adolf okozza, aki Török Gábor szellemeként reinkarnálódva segítette váteszi erőfeszítéseim.

„állatkerti várakozások”
Pelikán József

Édespofák ezek a kollégák, hogy csütörtök este rángatnak fel a gáton, hogy „te Józsi, ha nem akarod lemosogatni a kampánycsend-sértésért járó bírságot, akkor mostan somjál még oda". Legyen. Már most a legnagyobb izgit az okozza, hogy biz a Jobbiknak köszönhetően a Jóisten állatkertjének egy igen válogatott része fog általesni az országgyűlés szimbolikus bejáratán (no nem az összes olyan, de mondjuk a szkinhed Zagyva Gyula minket pl. zavar, Novák Előd is inkább foglalkozhatna azzal, hogy diplomázzon, nem is beszélve Szegedi Csanádról, aki egy átlag lakossági fórumon úgy fest, mint egy bajor élelmezési tiszt, aki megszedte magát a háborúban). Ez nem katasztrófa persze, meg hát választói akaratból történik, de úgy látjuk, hogy amint elmúlik az Jobbik újdonságértéke, és marad az a buta japánkodás meg póverkedés, meg az iszonyat gáz médiájuk ilyen címlapokkal (ha én pártelnök lennék, és kardot fotosopolnának a kezembe, leverném a szerk. kezét, az hótzicsi), bizony kiábrándító lesz. Persze nem akarunk úgy tűnni, mintha a Jobbik lenne a legnagyobb problémánk, ezért most nagy nyilvánosság előtt publikáljuk, milyen hangot fogunk kiadni az első percben, amitől kezdve az SZDSZ nincs a parlamentben.

Tehát akkor videó arról, milyen hangot fog kiadni Pelikán az első SZDSZ mentes parlamenti napon:

*a szerző tanú, gátőr

„mink tehát bízunk”
Borbás Barnabás

„ha a választások után sikerül új légkört teremteni, az energiákat szabadíthat fel." - ezt Sólyom László mondta egyik utolsó 2009-es interjújában. És jól mondja az öreg, mint rendesen. A közélet néha bepállott, néha odakozmált légköre oroszlánrészben a most takarodni készülő kurzusnak, abban is döntően Gyurcs. vibráló, akarnok technokrata személyiségének köszönhető. Mink tehát bízunk, ha már ezek végre húznak el.
Rock the vote.

„radikális posztkommundemokrata liberálnáci monarchiális nagyhercegség”
Lajos Marsall

Ez lesz, nem más. És én ezt már '97-ben megmondom, ha valaki megkérdezi. Április 11-én a szavazóurnákban mindenki ráhelyezi a megfelelő X-et a megfelelő karikára. A nemzeti ötödölő végén lehull a lepel, a lapok összesítésekor az X-eket kivágva a három párt teljes frakciója némi vodkanarancs társaságában kirakja Göncz Árpád fényképét. A háttérben Vona Gábor és Kóka János pókereznek, a tét a Lánchíd dekorációja: rózsaszín tüll-lampionok, vagy árpádsáv. Navrasics Tibor és Gyurcsány Ferenc (könnyed táncot lejtve) Baló György moderátori felügyelete mellett felváltva szavalja a Nemzeti dalt, míg Orbán Viktor Morvai Krisztina csillogó tekintetétől övezve egy sarokban csendben gyakorolja a komoly fejjel való szónoklást. Másnap a Strabag és a BKV társfinanszírozásában létrejött új magyar médiakonszern, a Magyar Népszabadság különrovata főoldalon hozza le az N-párti nagykoalíció megalakulását (Török Gábor és Mérő László elmélete szerint N tetszőlegesen nagy pozitív egész szám). A radikális posztkommundemokrata liberálcári monarchiális nagyhercegség kikáltására szerdán kerül majd sor. Szűrös Mátyás szeretné elhappolni a nagy lehetőséget, de ő már egyszer kiáltott, a szerencsés nyertes Fekete Pákó (Grétsy László féléves munkája van benne). Sólyom László éppen zöldet ültet a Tubesen, így nem lehet jelen, utódja Dévényi Tibor, aki egy csapásra jó hangulatot teremt határainkon innen, és túl. A politikai korrektség jegyében a mértékadó lapok emberei újragondolják eddigi munkásságukat, így az immáron LajcsyMarcsy-ként aposztrofált néhai bölcs megmondó leteszi a lantot, és civil szakmájának megfelelően Nemcsák Károly informatikai miniszter új projektjén, a digitális-kakaó biztos intelligens papírrepülőn dolgozik majd.

„csak a KDNP”
Csodatevő Nikola

Hiába a kampánycsend, létezenk a kampányolásnál sokkal rafináltabb módszerek is a szavazók zavarba eljtésére. Ilyen például a szavazóhelység bejáratánál sokkoló információs plakát, melyen gagyin megrajzolt figurák segítségével szemléltetik, hogy X mellett + jellel is lehet érvényesen szavazni. Na de milyen már kiskereszttel áthúzni egy kört? Mennyire életidegen mozdulat az, hogy egy kört nem iksz-szel választunk ki? (vö. tippelős dolgozat vagy zh, amőba stb.) Az idei szavazás számomra más lesz, mint az eddigiek: kereszttel fogok szavazni. Természetesen a KDNP-re. (No, nem a Semjén miatt, csak azért, mert tudom, hogy ők fognak győzni nagyon.)

Írta: Papp Zoltán Miklós, Borbás Barnabás

Pedig nem fűlik a fogunk egyetérteni Helmeczy Lászlóval vagy az elempés hadakkal, mégis a választás célvonala előtt nem sokkal ehelyütt is fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet arra a nyilvánvaló tényre, hogy a kopogtatócédulás jelöltállítási rendszer nem csak bonyolult, nehézkes és merev, de kódolja visszaélések és csalások sorozatát. Nem kevesebb, mint öt választási időszak tanulsága ez, a hatodiknak pedig éppen napjait éljük.

Nemrég lezárult a 2010-es választások egyik legfontosabb előkészítő szakaszát jelentő ajánlószelvény-gyűjtés; termékeny időszak volt, gyors internetes számolással harmincnál több országos vagy lokális botrányt számoltunk össze, melyek egyúttal szép keresztmetszetét adják mind a hatályos BTK előfordulható részeinek, mind a teológiai értelemben vett (fő)bűnöknek (incl. lopás, vesztegetés, hamisítás, hazugság/megtévesztés, üzérkedés, visszaélés - paráznaságra ugyan még nem láttunk kopogtatócédulás variációt, de már nagyon várjuk). Ha bárkinek elkerülte volna a figyelmét akár egy hír is, emlékeztetőül, ill. szemléltetésnek íme 14 eset:

♥ Pénzért szerzett ajánlószelvényeket a soproni MDF-jelölt? [MNO]

♥ A Jobbiknak dolgoznak a pécsi álfideszesek? [FN]

♥ Budaházynak nincs 750 érvényes ajánlószelvénye [FN]

♥ Csalással vádolják az LMP-s Schiffer Andrást [Index]

♥ Ajánlószelvény étkezési utalványokért? [Mr1]

♥ Lebuktak az álfideszes ajánlószelvény-gyűjtők [MNO]

♥ LMP-s feljelentéssorozat kopogtatócédula-ügyben [FN]

♥ Lopják az MSZP és az MDF kopogtatócéduláit Fejérben [Hírszerő]

♥ Tömegesen éltek vissza a Fidesz nevével [Hírszerző]

♥ Cigány párt adott át kopogtatócédulákat Seres Máriának? [Mandiner]

♥ Több mint 20 érvénytelent találtak Szabadai Viktor kopogtatócédulái között [HírTv]

♥ Munkaidőben, munkahelyen gyűjtött ajánlószelvényeket Debreczeni József [origo]

♥ Postaládákat törtek föl a belvárosban [jozsefvaros.hu]

♥ Lefoglalták egy MDF-es képviselő kopogtatócéduláit [Index]

Az ajánlószelvényes rendszer legfőbb aggályai

1. Adatokkal való visszaélés.
A legjobban hangoztatott kérdés, amelyre az adatvédelmi biztosnak is volt egy-két szava. A pártoknak elvileg kötelező megsemmisíteni a begyűjtött cédulákat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ez meg is történik, azok adatait belső használatra még tárolják, ami - valljuk be - igazi aranybánya a politikai marketingeseknek és kampánystratégáknak: egy jól képzett közvélemény kutató sem tudná ilyen pengeélesen belőni egy párt potenciális szavazóbázisát. Az ajánlószelvényen pedig a legfőbb demográfiai adatok egytől egyig szerepelnek.

2. Szenvedő kis/új pártok.
Sokan, sok helyen elmondták már, hogy a jelenlegi választási rendszer a nagy pártoknak kedvez. Másképpen megfogalmazva erősen szelektálja a kisebb támogatottságú politikai tömörüléseket. Noha ízlés dolga, hogy jobban szeretnénk-e a kétpárti vagy pl. öt- hatpárti parlamenti üléseket látni, mi úgy vagyunk vele, hogy mindenképpen szerencsésebb állapotú társadalmat jelez egy többpárti, és a politikai törésvonalakat jobban tükröző parlament. Márpedig jelöltenként 750 szelvényt összegyűjteni kisebb (netán új) pártnak baromi nehéz, nem is beszélve arról, hogy ez milyen költségessé is válhat, már csak azért is mert a szelvények gyűjtése is anyagi forrásokhoz kötött. És arról se feledkezzünk meg, hogy nem csak a kis pártok, de a regionális (és tegyük fel: erős) pártok politikai érvényesülését is erősen korlátozza ez a rendszer.

3. Hamisítás.
Ősi törvény, hogy ami írva, vagy nyomtatva van, azt hamisítani is lehet, és fogják is. Jobb tehát minimalizálni a csalás lehetőségét. Nem egyedi eset, hogy a gyűjtés operatív vezetője azt ajánlja, hogy lopják ki a postaládákból az ajánlószelvényeket, amiket majd kitöltenek a szorgos kezek. Az igazsághoz hozzátarozik, hogy bajban volt, aki idén kopogtatócédulák előállítására adta a fejét, ugyanis legalább 2-3 féle biztonsági jellel látták el, amin már a jó öreg fotosop sem segít.

Persze van tovább is >>>>>>

A Fontolva Haladó twitterre fogékony része ezzel a pillanatképpel búcsúzik az egykori rendszerváltó párttól:

(a pillanatfelvétel a párt twittercsatornájáról készült szerdán 23:43-kor)

Lányok és fiúk, ez van. Kb. annyira vagytok magatehetetlenek, mint egy kólába áztatott sóskifli. Az utolsó majd kapcsolja le a villanyt.

Aki nem érti, vagy lemaradt volna, az előzmények:
Nem lesz fővárosi listája az MDF-nek!
Csapody képviselőjelölt sem lesz

A Kommentár aktuális számában Balázs Zoltán politológus-közgazdász a négy, valamilyen formában kormányváltást óhajtó és valamilyen politikai alternatívát kínáló erőt teszi elemzés tárgyává.

A közmeggyőződéssel szemben a Jobbik politikai eszméi heterogének, azaz nem alkotnak egységes, koherens politikai világnézetet. A Jobbik nemzeti liberális, amennyiben genezise a szabadságélmény, a jogtipró hatalommal szembeni fölkelés (2006), sőt az emberi jogok védelme; a lázadás mint szervező attitűd; a magyar és a nemzetközi establishmenttel, nagytőkével, Amerikával, kommunistákkal, liberálisokkal, zsidókkal stb. szembeni fölkelés („hív a haza”) érzelme; a magyar politikai hagyományból kitörölhetetlen függetlenségi elem. Ugyanakkor konzervatív is, amennyiben rendet, tekintélyt, vallásosságot, az „élősködés” megszüntetését, biztonságot, csendőrséget, nemzeti gárdát, földvédelmet akar és favorizál. Végül szocialista is, amennyiben masszív állami beavatkozást, a tőke öncélú korlátozását, nacionalizálást kíván. Ez a heterogenitás okozza, hogy a Jobbik sokak számára nem más, mint a jobbik Fidesz, vagy a Fidesz jobbik fele, hiszen emiatt az eszmei pluralizmus miatt végsősoron sokak szemében a két párt közötti különbség világnézeti-eszmei értelemben kifejezhetetlen, marad a fentebbi generációs- morális eltérés. Hadd utaljak itt arra is, hogy két éve a Fidesz elnöke is kacérkodott a „plebejus” jelzővel, ami ma inkább a Jobbikra illik; de a „plebejus” minősítést Orbán Viktor máig nem utasította el végérvényesen (tőle amúgy is szokatlan volna az efféle ideológiai elhatárolódás). Amennyiben tehát a Jobbik az erkölcsi szempontból elfogadhatatlan fajelméleti kilengéseket és szellemileg bornírt nemzeti mitológiát kordában tudja tartani, azaz semmilyen hivatalos megnyilatkozásába nem engedi be, egy Fidesz- kormánynak nem kell rosszul éreznie magát attól, hogy egyes politikai döntéseitesetleg a Jobbik is támogatni fogja. A fenti eltérés kiemelése azonban a Jobbik számára vélhetően nagyon fontos lesz.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/2-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

A Gondolatkísérlet blog megoldási lehetőségei a hétvégi tűzgömbre itt olvashatók.

Előzmény: A civilizációk összecsapása és a restauráció szükségessége (Európa és a muzulmánok) - I. rész

Háromféle alapvető vélekedést lehet elkülöníteni az európai bevándorlás, azon belül is a muzulmánokhoz való hozzáállással kapcsolatban. Az európai vezetők a klasszikus, politikailag korrekt liberalizmus jegyében és Francis Fukuyama A történelem vége című könyvének megfelelően azt gondolják, a liberális demokráciákkal kiteljesedett a történelem. A liberális demokráciák fontos alapjuknak tekintik a szekularizációt és a nyitottságot, ideáljuk pedig Karl Popper nyitott társadalma - a bevándorlók, köztük a muszlimok jelentős része pedig épp a volt gyarmatokról érkezik, egy jobb élet reményében.

Az ilyen liberálisok azzal keltenek lelkiismeretfurdalást: kötelességünk kompenzálni a volt gyarmatok népeit azzal is, hogy nem akadályozzuk idejöveletüket. (Mintha a gyarmatosításoknak nem lettek volna pozitív következményei is. Mit adtak nekünk a Rómaiak? Vízvezetéket! Demagóg!) Emellett úgy gondolják, hogy a nemzeti identitás és állampolgári hűség szerződésen alapuló dolgok. Pedig Roger Scruton, az angol konzervatívok egyik nagy öregje A nemzetek szükségességéről, valamint A nyugat és a többi: a globalizáció és a terrorveszély című tanulmányaiban már figyelmeztetett, hogy lojalitást nem lehet szerződésre alapozni, és a bevándorlóknak problémájuk akad a befogadó államok értékrendjéhez való alkalmazkodással. Ezt támasztja alá, hogy a fundamentalista vallási eszmékre fogékony európai muzulmánok jellemzően nem első, hanem másod-vagy épp harmadgenerációsok. (Tegyük hozzá: Svédországban már felvetették, hogy ők a saria alapján szeretnének törvénykezni. Az angol canterbury érsek pedig ennek lehetőségét fura módon maga is említette.)

Persze van tovább is >>>>>>

Február 25.: a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Az emberellenes rendszerek bűneiről memento kell az utókor számára; az egyik legutóbbi, egyben legfontosabb ilyen emlék a Andrzej Vajda Katyn c. filmje. Az emléknapon érdemes meghallgatni a lengyelek tragédiáját, és összevetni a magyarral. (Az alábbi részlet a 2007/51-52-es Heti Válaszban megjelent Vajda-interjúból származik.)

„A lengyel nép számára Katyn igenis népirtás volt. Persze nehéz csupán a számokról beszélni, amikor Sztálin húszmillió ember haláláért felelős. Sztálin azt vallotta, hogy egy ember halála probléma, százezrek halála statisztika. Ennek fényében lehetetlen közös kiindulópontot találni. Nem elhanyagolható szempont, hogy mi huszonkétezer értelmiségit veszítettünk el 1940 tavaszán. Ráadásul néhány év múlva jött a varsói felkelés, ami a végső döfés volt számunkra. Sztálin tudatosan kivárta, amíg elvérzik a város és romjai alá temetkezik a megmaradt értelmiség. Nekünk 1945-ben az építkezést lelki és szellemi szinten is az alapoktól kellett kezdeni. Nem véletlen, hogy aki a háború után tudott, rögtön tanítani vagy tanulni kezdett.”

(...)

„Sztláin a katyni vérengzés ellenére elért mindent, amit akart. Föl lehetne tenni a kérdést, hogy huszonkétezer értelmiségi sok-e vagy kevés. Sok, hiszen minden lengyel család érintett. Amióta bemutatták a filmet, folyamatosan jönnek hozzám idegenek, hogy elmondják, kit veszítettek el Katynban. Az áldozatok ma is jelen vannak. A sebek nem gyógyultak be.”

Az első kép Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács c. fotója. A rajzot Vashi Viktor karikaturista készítette.

Írta: Szilvay Gergely

Európa megtagadta keresztény gyökerét, amely által felemelkedett, és amely erőt adott neki, hogy visszaverje a muszlim hódítást - ma azonban egyre inkább az iszlám térnyerésének vagyunk tanúi a magas bevándorlási aránynak és a születések magas számának köszönhetően. - „Ma a harc már spirituális fegyverekkel folyik, amelynek Európa híján van, míg a muszlimok tökéletesen felfegyverzettek” - vélekedik Miloslav Vlk prágai bíboros. Ő úgy látja, Európa magas árat fizet azért, hogy elfordult spirituális gyökereitől. - „Most még van esélyünk tenni valamit, de az időnk már nem mérhető évtizedekben. Az iszlám térnyerése elsősorban az európaiak individualista életmódjának köszönhető: az emberek nem képesek és nem is akarnak áldozatokat hozni” - fogalmazott a prágai érsek. A főpásztor elmondta: sem a szabadpiac, sem a felelősség nélküli szabadság nem elég erős ahhoz, hogy egy társadalom alapját adja. Önmagában még a demokrácia sem csodaszer, ha nem Istenben gyökerezik. Az emberek nem élhetnek sokáig alapvető lelki értékek nélkül.

Lélekszámban az erő

Az európai kontinensen összesen 53 millió muzulmán él (beleértve az őshonosokat is: bosnyákok, valamint Albánia és Koszovó, Macedónia [ezekben az országokban főleg az albánok] továbbá Oroszország egyes népcsoportjai, nem beszélve Törökország kis európai területéről), ebből 16 millió az EU-ban. Az újkori bevándorlás következtében ide érkező muszlimok főleg városi területeken telepednek le. A nemrégen muszlim főpolgármestert választó Rotterdam 25 százaléka, Amszterdam 20 százaléka, Marseille 17 százaléka, Brüsszel 16 százaléka, Párizsnak, Londonnak és Koppenhágának pedig a 10 százaléka muzulmán. Emlékezetesek azok a zavargások, amelyek Párizs főleg (nem csak muszlim) bevándorlók lakta külvárosaiban törtek ki pár éve. Egyes jelentések szerint a 2005-ös európai demográfiai növekedés 85 százalékban a bevándorlóknak köszönhető. 2015-re a nem muszlim európai lakosság 3,5 százalékkal növekszik majd, azonban a muszlimok száma meg fog duplázódni a magasabb születési rátáknak köszönhetően. Ugyanakkor mások arra figyelmeztetnek, hogy az európai életmódot megkedvelő muzulmánok körében is csökken a születések száma.

Persze van tovább is >>>>>>

A 2010-es év első Kommentárjában Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész (PPKE BTK oktató, Heti Válasz főmunkatárs) elemzi a választások előtti magyar politikai hangulatot, majd négy pontba foglalja a morális, politikai és gazdasági válság következményeit.

De miként juthattak idáig a balliberális erők a rendszerváltást követően? Válasszuk szét a szocialistákat és a liberálisokat – bár kétségtelen, hogy a legalább 16 éves együttélés következtében ez nehéz feladat. Ami a szocialistákat illeti, elég nyilvánvaló az ok: ők ugyanis mind a mai napig nem tudtak beletörődni abba, hogy elvesztették az ország fölötti hatalom monopóliumát, és továbbra is úgy gondolják, valamifajta kiváltságos joguk van erre a címre. Vagyis nem sikerült megszabadulniuk a pártállami örökségtől. Mivel – intézményrendszerük és választói-aktivista hátterük mellett – politikai kultúrájuk is nagyrészt a korábbi korszakból származik, ezért politikai cselekvésük, az alkotmányos intézményrendszerhez fűződő viszonyuk az állampárti beidegződések miatt nem kompatibilis a képviseleti demokráciával. Ennek a tételnek a legékesebb bizonyítéka maga Gyurcsány Ferenc, aki nemcsak az egypártrendszer politikai szocializációját hozza magával, hanem sikeres, úgynevezett üzletemberi életútja is a rendszerváltás kudarcának bizonyítéka. Gyurcsány ugyanis az információhoz és a döntéshozatali folyamathoz való kiváltságos, tehát demokratikusan indokolhatatlan hozzáférését kamatoztatva tudott a gazdasági életben odáig jutni, ahol ma áll.

Gyurcsány politikájának talán legriasztóbb szegmense azonban túl van a korrupción és a politikai befolyás gazdasági hatalomra való konvertálásának ismert technikáin. Az ő politikai jelenlétének a demokrácia szempontjából legveszélyesebb szegmense az a háttér-, kamarilla- és paktum-politika, amely egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy nemcsak az ellenzéket, hanem a magyar választókat sem tekinti partnernek, hanem tárgyként próbálja őket manipulálni.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/1-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

Előzmények:
Svéd modell: független, de alacsonyabb nyugdíj (nol.hu, 2010. január 9.)
MSZP: nyugdíjkatasztrófát jelentene a svéd modell (Hírszerző, 2010. január 20.)

Éppen csak melegít a hazai belpolitika a választási kampányra, de máris forró a helyzet nyugdíjfronton: az MSZP nyugdíjkatasztrófától félti az országot, a Fidesz garanciákat igér az idős szavazóknak (ajánlott bejegyzés a kampányról és visszhangjáról a Mandíneren). A Fontolva Haladónál is mérlegre tettük az ún. "svéd modell" bevezetésének lehetőségét. Javaslatunk szerint a különböző lehetőségek közül csupán az alábbi svéd modelleknek van jövőjük Magyarországon:

Persze van tovább is >>>>>>