Fontolva haladó

Ritkán olvasunk olyan webes cikket mostanság, amin magunkban is hangosan, a környezetünkben lévő bútordarabokba kapaszkodva, olykor a fulladás szélén tudunk nevetgélni. Ám az a helyzet, hogy mivel lemaradtunk a pénteki Charta-konferenciáról, ahol a Reakció megfogalmazása szerint az utóbbi idők legnagyobb közéleti árokásó-dzsemborijára került sor (figyelem: Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Bauer Tamás!), muszáj volt szombat délután valami beszámolót keresni, így rövid úton nyugtáztuk, hogy az index jó érzékkel az egész magyar internet két legnagyobb oltógépét és nihilista véleménygengszterét küldte a helyszínre, Bede Mártont és Szily Lászlót. Persze Debreczeni-Vásárhelyi-Bauer kombóval rendezvényt szervezni akkora magaslabda, amit nehéz nem lecsapni, de az index párosa tényleg a lehető legjobbat hozta ki a műsorból, így ajánljuk a teljes cikket, de kigyűjtöttük a legjobb mondatokat az örökkévalóság számára.

"A rendezvény olyan kérdésekre kereste a választ, mint például: hogyan fogja Orbán Viktor elevenen felfalni minden baloldali választópolgár agyvelejét? Mit jelent az országnak, ha jövő tavasszal győz a Fidesz? Mire lehet számítani a demokratikus rendszer, a jogállam, a sajtó és a gazdaság területén? Nem akarjuk előre lelőni a poént, de ha lehet hinni az itt elhangzottaknak, a 2010-es választások utáni eseményekre ki kell majd találni egy kifejezőbb szót a genocídiumnál."

Persze van tovább is >>>>>>

Mivel a médiaegyensúly szívügyünk, alább közlünk egy képet a felöltözött Liptai Claudiáról.

Egyik rajongónk, N küldte az alábbi képet Barcelonából. Persze napok óta tódulnak is a francoisták és a katalán szeparatisták is nálunk keresik Pannon-kapcsolataikat, nem is szólva az FC Barcelona- és a José Carreras-drukkerekről.

Köszönet érte!

Untam a gátat, ezért bejöttem pár dologért a városba, és a papír-írószerben kibe botlottam a pénztárnál? Moldova Györgybe, aki személyesen tisztelt meg azzal, hogy pont előttem fizetett néhány kis vonalas füzetért meg még valami csomagolt cuccért, amiről bár kiesett a szemem, de nem tudtam meg, hogy micsoda. Persze az idősödő pénztárosnő rögtön kiszúrta az öreg kommunistát, és őszinte külsős örömömre váltottak is pár szót.

- Jaj, hogy van Moldova úr? Egészsége? És mit ír?
- Áh, most pihenek, de hát az idei könyvem eddig 30 000 példányban ment el, meg lett is nagy kavar körülötte.
- Tényleg? Nem maga írt a Puskásról?
- Nem, ez Miskolcról lett. De most, hogy mondja, lehet, hogy a Puskásról is fogok valamit.

Nem mintha szétvetne a kiváncsiság, hogy mivel foglalkozik MGY, de a 30 000 az mégis kemény szám, de könyörgöm, Puskást Ferencet hagyjuk moldovátlanul inkább, ha lehet.

Celebfeljelentőnket olvashatták.

Partnerünk, az IgenHír magazin híres kommunistaszakértőt keresett, ezért felkért az alábbi cikk megírására. Nyomtatott formában tehát a lap októberi számában olvasható.

A rendszerváltás húsz éves évfordulóján, október 23-hoz közeledve ismét élénkül a vita az elmúlt rendszer megítéléséről és nosztalgiájáról. Vajon milyen megjelenési formái vannak kommunizmus életérzésének és eszméinek a Kádár-rendszert meg nem élt fiatal magyar egyetemista közegben?

A divat kritikusai szerint a retró többszörösen emésztett és kommerszbe fulladt, ellentmondása pedig tetten érhető bármely felkapott retró kocsmában, ahol bár a lepattant körülmények szocreál trendként kínálhatók, az árak már semmiféleképpen sem mondhatók retrónak. Mellékhatásként a hatvanas, hetvenes évek divatja „öregesen friss", fiatalos, színes formában tükrözi vissza saját korszakát, az államszocializmus diktatúráját feledtetve, vagy kinevetve. Vajon mennyire kedvez a különféle fiatal, baloldali mozgalmaknak a reróhullám?

Modern baloldaliak vs. hagyományőrző kommunisták

Táboruk a gyakorlatban sehogyan sem fér össze, láthatatlan kapocs köztük egyedül a rendíthetetlen antifasizmus lehet - röviden így lehet leírni a baloldali érzelmeket valló magyar fiatalok (alcímünkben említett) két jól megfogható rétegének egymáshoz való viszonyát. Fontos különbség, hogy míg a „hagyományőrzőknél" kritérium, addig a moderneknél csak elszórt jelenség a retrokommunista életérzés táplálása, legyen szó öltözködésről, vagy szellemi alapokról. A hagyományőrző kommunista fiatalok rétege egyértelmű: szoros értelmében kommunista, marxista, a rendszerkritikán túlmenő, rendszerellenes fiatalokról van szó, akik éles kirohanásokat intéznek modern társaikkal szemben.

Így a hagyományőrzők és modernek közt politikai értelemben átjárás nyilván nincs, a szimbólumok terén viszont néhol tetten érhető valamiféle közös halmaz: a kubai forradalmár, Ernesto Che alakját a Baloldali Front (a Munkáspárt ifjúsági tagozata) folyamatosan futatja jelképei közt, de 2006-2007 környékén még a FIB (az MSZP akkori ifjúsági tagozata) is zászlajára tűzte (Che Magazin címmel rövid életű lapot is indítottak, Marsovszky Balázs FIB egykori prominens pedig némi képzavarral kifejtette, hogy a kormány neoliberális politikája szerinte hosszú távon egybeesik a kubai forradalmár céljaival). A főirányok és platformok ismeretében világos, hogy a valódi újgenerációs retrokommunistákat marxista egyetemi csoportosulások környékén kell keresnünk.

Ifjú vörösök Heves megyétől Pestig

Csupa érdekességet rejt a Thürmer Gyula vezette Magyar Kommunista Munkáspárt (MKMP) idei voksolásra összeállított EP-listája, mivel azon három egyetemi hallgatót és egy szakmunkás tanoncot is találunk (ekkora számban semelyik másik párt sem jelölt tanulókat): Szabó Tamás (szül.: 1987, listán a 4., Baloldali Front országos elnök is) az egri Eszterházy Károly Főiskola informatikus szakán, Juhász Norbert (1989, listán a 10.) az egri Szent Lőrinc Szakmunkásképzőben, Varga Szabolcs (1985, listán a 16.) a debreceni egyetem szociológiai szakán, valamint Kovács Balázs (1987, listán a 17.) az egri Eszterházy Károly Főiskola történelem szakán tanul.

kép forrása

Önéletrajzaik, írásaik szerint egytől egyig keményvonalasok. Juhász például „az országban a legtöbb Szabadság (a MKMP lapja - a szerk.) előfizetés összegyűjtésével vált ismertté" (figyelem, ezt az írást ill. ezt a netlogos oldalt NAGYON ajánljuk!), Kovács pedig az Agria Dialektika internetes marxista portál alapítója, személyes példaképei közt pedig Kádár Jánost is megjelöli.

A lista alapján látszik, hogy a felsőoktatási térben megfogható kommunizmus igen nagy részben Egerben koncentrálódik. (Szabó, Kovács és Juhász mellett egri Tőzsér Zoltán, a Baloldali Front országos vezetőségi tagja is.) A fiatal egyetemisták munkája aktivista jellegű. Idén nyáron például Füzesabonyban a piactérre szerveztek sajtótájékoztatóval egybekötött lakossági fórumot, ahová azonban a füzesabonyi VTV képsorai szerint senki sem ment el (az interneten látható felvételen a helyi tévéseken és két ifjú kommunista mozgalmáron kívül egy lélek sincs).

A marxizmussal szimpatizáló fiataloknak persze Pesten is vannak fórumaik. Az ELTE BTK-n időről időre előfordulnak a témában rendezett kerekasztal-beszélgetések; 2008 novemberében „Marx - a marxizmuson innen, a szocializmuson túl" című György Péter, Heller Ágnes és Kelemen János részvételével zajlott alkalmon például a beszélgetés résztvevőihez képest radikálisabb marxisták szólaltak fel a fiatal közönség soraiból. Szintén az ELTE BTK-hoz kapcsolódik, hogy az intézmény hallgatója Thürmer Marianna, a Munkáspárt elnökének lánya, akit „póttagként" feltüntettek a párt EP-listáján is.

Kereken húsz évvel a rendszerváltás után sanyarú napjait éli magyar kommunizmus: az EP választáson a Munkáspártra országosan a választók 0,96 százaléka voksolt (27 817 ember), a politizáló fiatalság pedig erős jobboldali többséget mutat. A „hagyományőrző" rertókommunisták éppen a konzervatívokat megszégyenítő múltidézésük miatt képtelenek bármiféle komoly bázis kialakítására. A fórumokon olvasható egymás elvtársazása még viccnek elmenne; de hogy miért futtatnak lejárt szavatossági idejű forradalmárokat, rejtély.

Ötvenhárom évvel ezelőtt október 23-án a magyar nép világtörténelmi jelentőségű cselekedetre szánta el magát, és forradalmat robbantott ki a rátelepedett, többszörös túlerőben lévő kommunista szovjet elnyomó hatalom ellen. Az esemény, melyet Quentin Tarantino amerikai filmrendező is a "legjobb el nem mesélt történet"-ként említett (mielőtt ötvenhetos dokumentumfilmhez adta a nevét) az egész világ figyemlét Magyarországra irányította és viszonyítási pont lett a történelemben.

Nekünk könnyebbb dolgunk van. Mi megkaptuk készen a szabadságot. A mi feladatunk más: őrizni kell a vérbe fojtott események áldozatainak emléként. Egyszerűen, tisztelettel.

Érdeklődéssel figyelem korunk marxistáit. Nem azokra gondolok, akik azért marxisták, mert azt gondolják, hogy a gazdasági világválságra a "kapitalizmus helyett szocializmust" a megfelelő válasz, hanem azokat, akik úgy gondolják, hogy Marxnak - valamiben - alapvetően igaza van. De úgy tűnik, hogy nem is olyan könnyű ma ortodoxnak lenni, mert mintha hagyományuk valóban gondot jelentene számukra. Az análmarxisták (analitikus marxisták) például azon töprengenek, hogy vajon megszabadítható-e a marxizmus a hitelét vesztett előfeltevésektől és módszerektől, és egy szilárdabb megalapozás (logika, matematika és modellalkotás) révén végre lehetséges lesz-e érthetően és világosan marxistán beszélni? - írja G. Fodor Gábor főszerkesztő az aktuális (októberi) Századvég ajánlójában.

A "Marxizmusok" alcímmel futó lapszámban Orthmayr Imre, Szalai Miklós és Gerald A. Cohen tanulmányai keresztül derül fény az analitikus marxizmus, a történeti materializmus és darwinizmus mibenlétére. A folyóirat digitális olvasásra teljes tartalmában, ingyenesen elérhető a Századvég honlapján.

Új műsor indul a Hír Tv-n. A címe Mentés Másként, Borbás Marcsi vezeti. Eddig nincs kérdés.

Az beharangozó szpot szerint az adás hungarikumokkal foglalkozik. A hungarikumok kétség kívül odafigyelésre és védelemre szorulnak, nagyobb nyilvánosságot érdemelnek és közérdek, hogy mindenki, aki a környkéken él, tájékozott legyen róluk. Kérdés továbbra sincs.

Helyből mi is nagyon sok hungarikumot fel tudunk sorolni: tokaji bor, puli, pumi, erdélyi kopó, szatmári szilvapálinka, kecskeméti barackpálinka, szegedi fűszerpaprika, szürkemarha, mangalica, makói vöröshagyma, szegedi téliszalámi, budapesti téliszalámi, a debreceni református templom, Bajnai Gordon mosolya, a halasi csipke, egy csomó tánc és ezerféle népzene/népdal.

Szóval van itt mivel foglalkozni.

Akkor most nézzük meg a képünket még egyszer.

BANÁN?!

Előzmény: Rio rendezheti a 2016-os olimpiát.

Állítólag a világ legboldogabb városa, 2006-ban égkékségversenyt (!) nyert, továbbá a világ egyik leghíresebb szobra is itt áll.

Ugyanakkor akár Tokióhoz, akár Madridhoz képest messze a legrosszabb közbiztonságú város, kötődik hozzá a közelmúltban rejtélyes repülőbaleset és 1023 év börtönbüntetés kiszabása két rendőrnek.

Az újkori olimpiák sorában a moszkvainál vagy a pekinginél nyilván kisebb globális jelentőségű, az athéninál pedig kevésbé tradicionális, viszont magasan a legjobb hangulatú lehet a 2016-os Rio de Janeiro-i. (Állítólag amikor a múlt hét végén kiderült, hogy a brazíliai város kapta a rendezési jogot, tömegek kérték négynapos szabadságolásukat, annyira kemény duhajkodás és teljes butulásig tartó kollektív piálás kezdődött.)

Van már nekik kisfilmjük is, két és fél percbe sűrítve a brazil életérzést. (Mondjuk a stompos megoldás kicsit lejárt, és a naplemente tűéles képen enyhén azért giccses, de az eufória miatt megbocsátható. Igazából szép.)

A klerikális reakció is kiemelten örömködhet Rio győzelmén, mégis csak a világ legnagyobb JK-szobrának árnyékában futják majd köreiket a világ futói az olimpiai stadionban. Csak marginális érdekességként jegyzem meg, hogy a szobor bár egyedi, világszinten nincs egyedül. Paul Landowski lengyel-francia szobrász műve ugyanis nem csak a városra néz harminc méterre kitárt karokkal. A Dél-Amerika széléről érkező ölelést Európa szélén (Cristo Rei, Lisszabon) egy másik fogadja: mérnöki pontossággal, egymás felé (Ő illetve Ő).

Na akkor ennek jegyében hajrá.

Három kínai, Bu, Chu es Fu Amerikába emigrálnak. Politikailag korrektek lévén elhatározzák, hogy nem szítanak puszta kinézetükön kívül etnikai ellentéteket és amerikanizálják neveiket. Bu Buck-ra változtatta a nevét. Chu Chuck-ra változtatta a nevét. Fu úgy döntött, hogy inkább hazautazik.