Fontolva haladó

Valahol azt olvastam, hogy csak azok fújnak a múlt héten megszavazott gyűlölettörvényre, akiknek félnivalójuk van tőle. Tévedés. Ez a javaslat, mely "gyalázkodás néven egy új, büntethető büntetőjogi kategóriát hoz létre" nem félelmetes, hanem közröhej.

Messzemenőkig belátom annak igazságát, hogy eldurvult a közbeszéd Magyarországon. Elég belehallgatni a közügyeket tárgyaló kocsmai beszélgetésekbe, olvasgatni a vonatkozó internetes fórumokat, látni hogy milyen feliratokat írnak kormányellenes tüntetések alkalmával különböző transzparensekre: ki és hogy dögöljön meg, mivel foglalkozzon a mamája és mennyire menjen messzire. Ebben a helyzetben lép fel a törvényhozó, hogy - lévén mégis tarthatatlan, ami itt folyik - betömje a mindenkori arrogáns gyalázkodók száját.

Gyűlölet homokozóban

A dolog banalitását parallel példával érzékeltetjük. Képzeletbeli óvoda délutános foglalkozásán a kis Andriska sót szór Gergőke tejbegrízébe. Gergőke nem kapcsol időben, és cifra fosást kap. Másnap így fordul Andriskához: "dögölj meg, te faszláda!" Andriska sírva rohan az óvó nénihez, mert ilyen csúnyát még nem mondtak rá. Az óvó néni döbbenten hallja, hogy Gergőke micsoda vad dolgokat mond. Az óvoda etikai rögtönítélő bizottsága kimondja: aki csúnyát mond, ezután sarokba lesz állítva két órára, és egy hétre megfosztják a dömperezéstől is. Andriska magyarázkodik, de sószórós tette emellett feledésbe merül, és büntetlen marad. A csúnya, durva, trágár megjegyzést viszont mindenki megjegyzi.

Egy ország méreteire levetítve (és a példa szempontjából persze sántító viszonyrendszereket félretéve) arról lehet szó, hogy sorozatos tévedések áldozata a verbális és tettleges agresszió ügyében kormányunk. Annak például, hogy 2006-ban párezer ember széttörte a tévészékházat, nem a ´44-es nyilas rendszer az oka (mint azt borult elméjű értelmiségiek megállapították több ízben), hanem egyszerűen az, hogy a Gyurcs nem mondott le. Akkor nincs ostrom, nincs kossuthterezés, nincs ultimátum, nincs Molotov-koktél - mert a probléma eredője szűnt volna meg.

Persze van tovább is >>>>>>

Baromi érdekes külügyi megfigyelésünk van.

Házi feladat megfigyelni, hogy ha amerikai érdekeltséggel is sújtott válsággócban hirtelen borul a bili (népharaggal, utcai zavargással, tömegzúzással), akkor mi az, ami garantáltan elsőként fog lángolni. Nos? Mert a követség, a NATO központ, a határbódé mindig csak a második - de menetrend szerint első a McDonald's. Friss tapasztalat, híradós vágóképek: Koszovóból, Mitrovicából. Emlékszem 2001. októberében az isztambuli, afganisztáni háború ellen tartott és elvadult tüntetésen is darabokra tört és lehúgyozott McDonald's-ot mutattak elsőként a hírekben. Apró jelkép, amiben sűrűsödik minden, amit lehet utálni a kék csillagos világrendőrségben. Béke idején tűrt, konfliktuskor vudu babának használva benne szimbolikusan is eltaposható az amerikai gazdaság és kultúrfölény. Ha már test test ellen nekik esni nem lehet - az kicsit olyan lenne, mint cigányfúróval nekimenni a nemzetközi űrállomásnak - akkor nem lehet mást tenni, a békés expanzió (oximoron!) jegyében telepített helytartóságokat ütjük.

Aztán kajálunk. Gyrost.

Tisztelt Fiatal Baloldal, Tisztelt Éjsötét, Lelkiszegény Ifjú Szocialisták, akik a magyar közélet olyan ragyogó elméit adtátok nekünk, mint Zuschlag János!

Őszintén örülünk neki, hogy vagytok! Kevés olyan formáció van rajtatok kívül a honi politikai színtéren, ami ennyi szórakozást és folyamatos humorforrást jelent nekünk.

A nagy pártok ifjúsági tagozataiba köztudottan mindig azok tömörülnek, akik elég gátlástalanok ahhoz, hogy felszínre törő karrierizmusukat fokozott seggnyalásra váltva tegyék magukat már fiatal titánként, minden más közszereplőnél előbb nevetségessé: nos, mi a helyzet a Che Magazinnal? Kerestem a másfeledik számot az újságosnál, de nem találtam. Ahogy Marsovszky Balázs nevét sem a fib.hu portréi közt - az ő fénye bizonyára megkopott a Puzsér Róberttel folytatott beszélgetés után.

Egy szó mint száz, világverő a Régi Magyarországos reklámkampányotok, az ember alig jut szóhoz, annyi mondanivaló borul egyszerre az arcába. Először is röhögjünk a bohócnak öltözött egyetemistán, aki persze konzervatív, ezért külön kacagunk a nevén is: Dolmányos István - de ráadásként a Radetzky-induló, meg a népmesei szőlőág, nohát ezek a legviccesebbek. Célközönség vagyunk, tehát az üzenet is egyből átjön: kezdjen félni a sunyi gyerek, aki a felsőoktatásban hitegeti magát, hogy ér majd valamit a diplomája, pedig csak szépen díszített klozettpapírt kap - mindez a Régi Magyarország. Reform Magyarországon azonban új világ jön (hogy milyen, az ebből a reklámból nem derül ki, ettől most eltekintünk).

Ne kerülgessük, íme a legfontosabb kérdésünk: Vajon elfogadható-e ebben a témában egy immár hat (!) éve hatalmon levő politikai kurzus egyenes ági leszármazottjától (ifjúsági tagozat) ilyen cinikus és arrogáns tálalásban egy pártpolitikai célra felhasznált figyelemfelkeltő médiaanyag?

A politikai tartalmaktól elrugaszkodva azonban nem mehetünk el a Régi Magyarország kampány attribútumai mellett, pedig a butaság csak ott süt igazán. A kreatív csapat talán nem is egészen tudja, mihez nyúlt, amikor arculatot keresett a kampányhoz. Tudjátok ti, mit jelent Johann Strauss Radetzky-indulója? (Szegény osztrákok.) De ha már XIX. századnál tartunk: hát nem az-e a Reformkor, ti bugyuták? Nem Gyurcs szokta-e mondani, hogy "deáki reformokat élünk"?

Kedves FIB, nem vagytok ti hiteles gyerekek. Talán nem épp' azért megy el az ember a Fiatal Baloldalba, hogy a semmit sem érő papír diplomája mellé legalább valami kapcsolati tőkét harácsoljon. Aztán ha már van pozíció és csurran valami lenyúlt pénz is, akkor az tényleg hab a tortán.