Fontolva haladó

A tegnapi HVG legjobb mondata.

Ez (mármint a 2006-ban beavatott új szlovák kormány magyarellenes politikája - a szerk.) be is következett, a magyar külügy pedig erre láthatóan nem volt felkészülve. "Megvárjuk, mit tesz a szlovák kormány, s aztán majd lépünk" - ismertette a magyar stratégiát 2006 nyarán Göncz Kinga külügyminiszter.

Balatonvilágos. Balatoni világos:

Gyártja a Dreher.

A Gondolatkísérlet blog cikkét ajánljuk. - Az előzmény adott. Az eset groteszk banalitását magyarázni a határon innen szinte megalázó. Más utat választunk. Íme, egy parabola. A parabola félepikai műfaj, kb. tanmese. A cél (persze) az igazság. Mesénk szereplői nem kitalált alakok, bármily hasonlóság a valósággal semmiképpen sem a véletlen műve, ám minden kifordítás szándékos.

Történetünk helyszíne Mlynky, az év legtöbb napján csendes falu Budapesttől legfeljebb 30 kilométerre. Amúgy Mlynkyt a magyarok Pilisszentkeresztnek hívják, ám közben tudják, hogy itt él honjuk legnagyobb szlovák kisebbsége - majd' minden második helyi szlováknak tartja magát. (A többség még a nyelvet is beszéli!)

El is határozták egyszer a pilisszentkeresztiek, hogy ők bizony felszívják magukat, és durrantanak egy szobrot a főtérre Rasztiszlávról. Rasztiszláv morva uralkodó volt, a kereszténység felvevője, Cirill és Metód missziójának szervezője. (Kevésbé átgondolt szlovák irányzatok szerint a szlovákság egyik ősi királya. De a dolognak ezt a vonulatát mesénkben hanyagoljuk.)

2009 tavaszára annyit szorgoskodtak a pilisszentkeresztiek, hogy majdnem kész lett Rasztiszláv szobra: méltóságteljes, termetes lovas alak, zászlóval a kezében. El is tervezték, hogy augusztus 31-én pont alkalmas lesz az időpont a leleplezésre; ez pontosan két nappal a Szlovák Köztársaság hivatalos állami ünnepe, augusztus 29. (Szlovák Nemzeti Felkelés napja) után lesz. Persze adni kell az ívet: ment is a meghívó Ivan Gašparovič szlovák köztársasági elnöknek, hogy jöjjön már, ha ráér. (Ivan persze dzsanázza az ilyet, meg a természet s történelem nagy barátja, rá is bólint rögtön.)

A történet a Gondolatkísérlet blogon folytatódik >>>

Kommentelés odaát.

Minden jel arra utal, hogy háború van, Magyarország fővárosában: a főbb közlekedési útvonalakon megfelelően előkészített akadályokkal bénítják a forgalmat, bizonyos helyeken nagyobb járműveket is eltántorító tankcsapdák láthatók. A 4-es metró fedőnéven futó, számos helyszínen fellelhető óriásgödrök egyre titokzatosabbak. Mind több kerületben: szesztilalom, hamarosan statárium. A megszokott szintet viszont valami más is übereli: a budapesti lakosság szerencsétlenebb része pontosan harmadik napja attól esik ki reggel fél nyolckor az ágyából, hogy versenyrepülőt ejtenek a fejére - na nem egyszer: ötvenhétszer. Az összhatás az utcára kilépve komoly hadiállapotot tükröz.

Pelikán menni háború

A következőket fogom tenni.
1. Soha a büdös életbe' több Red Bull-t nem veszek.
2. Felteszem a kérdést. Igen tisztelt versenyrepülősök, tisztelt Szent István napra minden évben ráépülő szervezőgárda, és mindezt engedélyező mélyen tisztelt budapesti városvezetés, tudjátok-e, mi ez:

Nem-e? Nos, ez a 9K32 Sztrela-2 kódon ismert hordozható, kis hatómagasságú légvédelmi rakétarendszer, más néven vállról indítható föld-levegő rakéta (Surface-to-air missile, vagyis SAM). Pontosan egy évetek van gondolkodni azon, hogy vajon célszerű-e a már a verseny előtti harmadik nap reggelén (!) is repülő motorzajt hallgatnom, különben a Purci és tsa. Koalíciójában beszerzek egy ilyet és a Citadella mellől fogok célbalőni a Red Bull-os mindenetekre.

Zsíroskenyér?

*a szerző tanú, gátőr.

Előtanulmány:"Magyarország nem Izland", az Index cikke, 2008. október 29. (kötelező darab)

A hidegben üdülés nem volt rövid, de egy ideje már a kontinensen emésztjük az északi szigeten gyűjtött tapasztalatokat. A Magyarországgal való összevetés rögtön adja is magát; persze a cím (Izland is egy kicsit Magyarország) marhára sántít, de a magas labdát az apróbetűben is jelzett véleménygeg szolgáltatja, melyben a szűk egy évvel ezelőtti közgazdaságtani vészmadarak hangját igyekeztek tompítani. Rántjuk a leplet azonnal: Izlandon sok minden furcsaságtól hanyatt lehet esni, ám végtére az is csak egy európai ország, a lehető legeurópaibb hordozókkal. Kommentekkel ellátott bizonyítékok, sorban.

Izlandi panel. Sőt, panelnegyed is van, időnként valami borzalmas, cserébe hatalmas nonfiguratív köztéri szobrokkal tagolva. Mindez bizonyítja, hogy a létező szocializmus olyan helyeken is képes megjelenni, ahol amúgy sosem létezett.

Persze van tovább is >>>>>>

1. A szlovákok szorgosan újítják fel a felvidéki magyar műemlékeket a szlovák állam pénzéből (és valószínűleg az EU támogatásából).

2. A felvidéki turisztikai célpontok és a vendéglátóhelyek epszilon sugarú környezetében senki sem tud/mer/hajlandó magyarul beszélni.

3. Igaz, a turisztikai célpontok és vendéglátóhelyek túlnyomó többségében semmilyen idegen nyelven nem beszélnek, csak szlovákul. Igaz, nem is nagyon vannak ott más turisták, csak szlovákok. Igaz, ez a szlovákokat láthatóan egyáltalán nem zavarja.

4. Jön-megy a sok szlovák a szépen felújított műemlékek között, amelyeknek a múltjához semmi köze sincs; nem foglalkoztatja, nem érti, nem érdekli. Egy prospektus szövege szerint a várak és kastélyok „a szlovák táj jellegzetes részei". (Tényleg, vajon mit taníthatnak a történelemórákon egy történelem nélküli állam iskoláiban?)

5. Nem lenne egyszerűbb, ha a szlovákok egy merész húzással elkezdenék magukat magyarnak vallani...? Ezzel hozzájutnának egy komplett ezer éves saját történelemhez, királyokkal, nemességgel, szentekkel, hadvezérekkel... Még csak magyarul sem kellene megtanulniuk. (Persze: nem lenne egyszerűbb. Most már.)

Lengyelország, Kis-Lengyelország, Krakkó, Wawel, székesegyház, a Wasa-kapu felé. Mindenhol ott vagyunk.

XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate enciklikája értelmezéséhez tett javaslat kiegészítése

Szerző: Novitzky Péter
(a Prágai Károly Egyetem
Katolikus Teológiai Karának Teológiai Etika Tanszékén
doktorandusz)

2009. június 29-én jelent meg többszörös dátummódosítás után XVI. Benedek pápa Caritas in Veritate (Szeretet az igazságban) kezdetű szociális kérdéseket tárgyaló körlevele. A címzettek között hagyományosan nemcsak az Egyház püspökei, papjai, diakónusai és hívei szerepelnek, hanem jelen enciklika minden jóakaratú emberhez szól¹. Eredetileg - szintén a hagyománynak megfelelően - egy korábbi körlevél, VI. Pál Populorum Progressio 1967. március 26-án megjelent körlevelének negyvenedik évfordulójára várták az új enciklika publikálását, ez azonban elmaradt. Így a nyilván többször átdolgozott és pontosított munka végül a közelmúlt említett napján megjelent. Ennek eredményeképpen nyugodtan elismerhetjük, hogy naprakész írást vehetünk a kezünkbe, hiszen nem véletlen, hogy a jelen gazdasági válság közepette épp a nyolc legfejlettebb gazdaság találkozójának alkalmával hozta nyilvánosságra XVI. Benedek.

Persze van tovább is >>>>>>