Fontolva haladó

(innen)

Prelúdium
Szerkesztőségünk szilárd és mértéktartó álláspontja szerint a minap Magyarország és Szlovákia firmamentumán tapasztalt fényjelenség mennyei reveláció. Isteni jelenség, amely megvilágította a két ország tájait, és szimbolikusan világossá tette a szlovák kormányzat sovén politikáját. Ennek fényében (érzik a kifejezés stílusosságát?) nekünk is meg kell szólalnunk a kérdésben.

Történt ugyanis, hogy a szlovák parlament elfogadta a „hazafiassági törvényt”. A rendelkezés értelmében a hivatalos ülések (önkormányzatoktól a parlamentig) a himnusz eléneklésével kezdődnek, amit a sulikban is lejátszanak tanítás előtt. Sőt, ott kifüggesztik a falra a címert, meg a szlovák alkotmány részletét. No de mi a különleges ebben (hiszen nálunk eddig is kint volt az állami jelkép)? Fontolva végighümmögjük a pozsonyi aktualitásokat.

Habár a törvény nem fogalmaz meg szankciókat a mulasztókkal szemben, kár lenne azzal álltatnunk magunkat, hogy pusztán újabb politikai performanszként öltött testet a sarjadzó (mit sarjadzó, túlburjánzó!) össz-szlovák (szo)patriótizmus. Többről van szó! Slotáék ugyanis azzal magyarázták az intézkedés szükségességét, hogy nálunk kiszabadult a nacionalizmus kísértete a palackból, és erre bizony csak a szlovák öntudat acélozásával lehet csak felelni. S ez az igazi baj. Az önálló Szlovákia létrejöttével nem teljesedtek ki a Slota-félék vágyai, nekik mindig a magyarokkal szemben kell építeniük az identitásukat. Velünk szemben, a magyarok ellen kell definiálniuk önmagukat. A szlovák nemzettudat léptei a lakosság 10%-át kitevő kisebbség érdekein, sőt elemi jogain, életlehetőségein átgázolva vezetnek a paradicsominak hitt állapotok felé.

Persze van tovább is >>>>>>

A szlovák államelnök, Ivan Gašparovič elégedetten nyugtázta minap, hogy vajdasági honfitársaihoz pozitívan viszonyul a szerb államhatalom. Tényleg remek, de mi a helyzet, a tízszer akkora szlovákiai magyar kisebbséggel? Nem túl sok jó, éppen készülnek a súlyosan kirekesztő nyelvtörvényhez a végrehajtó intézkedések. Európai díszletek, retrokommunista színjáték. Itt az ideje, hogy fontolva végighaladjunk a felvidéki nyelvterepen!

Amióta Szlovákia önálló (de minimum Meciar óta), kitapintható a kisebbségi komplexusokból és történelmi frusztrációból fakadó szlovák revánspolitika. S ez a reváns nem Európával vagy a csehekkel szemben érvényesül, hanem a nemzeti kisebbségeiket, elsősorban a magyarokat érinti. Kezdve a kisebbségi oktatáspolitika folyamatos ekézésétől, a Malina-ügyön át Sólyom megalázásáig. Legújabban a nyelvtörvény borzolja (joggal!) a kedélyeket. Miért is más ez, mint az eddigi, magyarságra mért pofonok? Dunaszerdahely, vagy a köztársasági elnök leckéztetése ugyanis egyedi esetet jelentettek, a mostani "nyelvvédő" rendelkezés azonban tartós károkat okozhat a magyar kisebbségnek. Kurzusszerű, épp ezért halálosan komolyan veendő.

Sokan sok fórumon elmondták már, hogy a nyelvtörvény diszkriminatív, balkáni és súlyosan sovén. De miért is? Közhelyek helyett beszéljenek a konkrétumok, kézbe vettük a törvény szövegét.

Persze van tovább is >>>>>>

Mai programunk az lesz, hogy szlovák és magyar pontokat nézegetünk, mert ha a két ország közti párbeszéd alatt eddig termelt pontokat mondjuk nemzeti céltartalékra (esetleg sörre) válthatnánk, akkor nagyon jó lenne nekünk. Múlt csütörtökön megint termelt a magyar-szlovák ponttermelő, nem is keveset, tizenegy pontot. Ennek mi is nagyon örülnénk, ha azt látnánk, hogy az ilyen elfogadott pontcsomag után letöltendő börtönbüntetéseket, törvénymódosításokat esetleg részleges határrevíziót osztogatnának, de hát ugye nem.

Pontok jönnek, pontok mennek, de helyzet kevéssé változik. A kutya ugat, a karaván halad. Alább először megnézhető a 2008. november 15-én tartott Gyurcsány-Fico találkozó pontgyűjteménye, majd a múlt csütörtöki Bajnai-Fico találkozó pontgyűjteménye.

1.  A nyilatkozat aláírói sürgetik a szélsőséges megnyilvánulások és ideológiák elleni fellépést.

2. A nyilatkozat aláírói megerősítik a nemzeti kisebbségek kulturális és etnikai önazonosságának megőrzése melletti elkötelezettségüket.

3. A nyilatkozat aláírói kifejezik meggyőződésüket a szlovák-magyar jószomszédi kapcsolatok fenntartásának szükségességéről.

4. A nyilatkozat aláírói megerősítik a közös határ menti együttműködés fejlesztésére irányuló szándékukat.

Ha én külügyminiszter lennék, időnként azért egy-egy elnöki kitiltás után berendelném a szőnyeg szélére azt a szlovák-magyar diplomáciai iratok megfogalmazásáért felelős független szaktanácsadót, aki a „jószomszédság", vagy az „együttműködés" szavakat találta megfelelőnek néhány hónappal korábban. Vagy ha már poénkodunk, akkor ilyeneket is bele lehetne csempészni, hogy A nyilatkozat aláírói megerősítik a sztrapacska szlováksága és a gulyás magyarsága melletti elkötelezettségüket. (Szlovák nyelvre lép, hanyatt lök.)

Nézzük a múlt csütörtöki pontokat.

1. Magyarország és Szlovákia közös érdeke a köztük lévő politikai feszültség enyhítése, mely az elmúlt pár hétben néhány aggasztó fejlemény táptalajául szolgált. [...]

2. [...] Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei élni kívánnak az együttműködés minden rendelkezésre álló formájával és eszközével, beleértve a kormányfői szintű további kapcsolattartást is, megelőzendő bármi olyan lépést, ami negatívan befolyásolhatná a kétoldalú kapcsolatokat.

3. Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei - fenntartva saját véleményüket a kérdés jogi aspektusára vonatkozóan - sajnálkozásukat fejezik ki Sólyom László a Magyar Köztársaság elnöke 2009. augusztus 21-i, Révkomáromba (Komarno) tervezett látogatásának körülményei miatt. Hasonló helyzetek kialakulásának megelőzése végett a Felek felkérik szakértőiket, hogy közösen dolgozzanak ki egy javaslatcsomagot a jövőre vonatkozóan. [...]

4. Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei megerősítik a Magyar és a Szlovák Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalását a Szlovákiában és Magyarországon élő nemzeti kisebbségek tagjai jogainak tiszteletben tartására és biztosítására, csakúgy, mint az 1995-ben Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között 1995-ben aláírt Jószomszédi Kapcsolatokról és Baráti Együttműködésről Szóló Szerződésben vállalt kötelezettségeiket.

5. A két Fél elfogadja az EBESZ Kisebbségügyi Főbiztosának minden ajánlását a Szlovák Köztársaság államnyelvtörvényének módosítására vonatkozóan és üdvözli a Kisebbségi Főbiztos szándékát, hogy aktív közreműködő és megfigyelő szerepet játsszon ajánlásainak megvalósítása során mindvégig. [...]

6.A miniszterelnökök 2008. novemberi, révkomáromi (Komarno) találkozóján aláírt közös nyilatkozat tartalmát megerősítve a Felek megállapodnak, hogy határozott intézkedéseket tesznek a szélsőséges jelenségekkel és csoportokkal szemben, fellépnek az idegengyűlölet, az intolerancia, a sovinizmus és a nacionalizmus, az erőszak minden megjelenési formájával, valamint azok más országokba irányuló exportjával szemben. [...]A Felek megvizsgálják annak lehetőségét, hogy a fenti feladatok ellátására közös rendőrségi munkacsoportot állítsanak fel két hónapon belül.

7. A Felek megerősítik szándékukat a 2007. júniusi magyar-szlovák miniszterelnöki találkozón elfogadott 14 pontos cselekvési terv végrehajtásának felgyorsítására. E cselekvési terv közös céljainak teljes körű megvalósítása érdekében a még hátralévő közös munka menetrendjét a két kormány 2009. szeptember 30-ig kijelölésre kerülő tagja dolgozza ki.

8. A miniszterelnökök aláhúzták a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti Jószomszédi Kapcsolatokról és Baráti Együttműködésről Szóló Szerződés végrehajtására létrehozott összes vegyesbizottság újbóli összehívásának szükségességét abból a célból, hogy a két kormány jövőbeli együttes ülésének lehetőségét, előfeltételeit és céljait feltárják.

9. A Felek Magyar-Szlovák Együttműködési Tanácsot állítanak fel, egy nem politikai független tanácsadó testületet, a két ország közötti együttműködés erősítésének céljával. [...]

10. A fenti politikai célok és a Magyar-Szlovák Alapszerződés szellemében, az európai értékekkel összhangban a miniszterelnökök megegyeztek, hogy megbízzák külügyminisztereiket: készítsenek számukra egy kibővített együttműködési csomagot 2 hónapon belül. A csomag többek között az alábbiakat tartalmazza:
- A Magyar-Szlovák Együttműködési Tanács és a Magyar-Szlovák Együttműködési Alap részletei;
- A két ország energiabiztonságát érintő együttműködési projektek listája;
- A közúti és vasúti összeköttetés fejlesztésének menetrendje;
- A Duna és Ipoly folyókon tervezett új hidakról szóló keretmegállapodás;
- A határmenti régiókban a munkanélküliség csökkentésére irányuló közös intézkedéscsomagok;
- Az előkészítés alatt álló közös történelem tankönyv használata, és a közös történelmi kutatások folytatása
- A mindkét állam számára kihívást jelentő roma integráció erősítésének együttműködési terve;

11. Magyarország és Szlovákia miniszterelnökei megegyeztek, hogy védnökséget vállalnak a Magyar és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a Jószomszédi Kapcsolatokról és Baráti Együttműködésről Szóló Szerződés megkötésének 15. évfordulója méltó megemlékezésére.

Ez a nemzeti tizenegy tényleg jóval több, mint a Gyurcs. négyese volt. Persze ha ismétlődéseket keresünk, akkor a jövő itt sem valami bíztató. A diplomáciai pontok kizárólag betartás és be nem tartás koordinátarendszerében értelmezhetők - ebből a szempontból valahogy beljebb kell kerülnünk, mint eddig bármikor. Különben kész is a nemzetközileg elismert magyar közröhej. Állíthatunk neki valami allegorikus szobrot, vagy nem is tudom.

A napokban a magyar sajtót is körbejárta a hír, hogy Fico miniszterelnök egy neki nem tetsző karikatúra miatt perli a SME című napilapot. A rajzot (fent) ezennel újraközöljük. (Részletek és értelmezés itt.) Beeeee!!!!!

Miután egészen szombat délelőttig folyamatos rezgetőfrász kerülgetett az "ugyan nem értek egyet, de ott leszek" típusú gay pride-os publicisztikáktól (háhh, egyszer vonuljon már ki a rengeteg egyet nem értő ultramérsékelt szabadelvű, mondjuk egy nyelvtörvény elleni tüntire, vagy akármilyen kulturáltabb ötvenhatos emlékmenetre), egyre büszkébb lettem, hogy vasárnap a komáromi botrányszobornál tehetem oda magam. Mármint botrány, ami az augusztus huszonegyedikei szlovák viselkedést illeti; még örültünk, hogy nekünk lehetett azt, amit Sólyom Lászlónak néhány hete nem (mondjuk beszédet nem akartunk mondani).

Ha mást nem, akkor annyit sikerült elérni szlovák oldalon, hogy a szobor rögtönzött zarándokhellyé váljon: ott jártunkkor kb. 25-30 percet töltöttünk el a térnek azon a részén, ezalatt négy kisebb magyar csoport fordult meg kocsival, fényképezte le magát, majd állt tovább sietve. Megállapítom, hogy a mű (Győrfi Lajos munkája - ld. még pl. a pesti srác szobra a Corvin közben) méltóságteljes, alapos munka (ugyan néhol a felületkezelése durva, darabos), számos rejtett szimbólummal. Például nyilván nem véletlen, hogy István a hármas halom-kettőskereszt jelképet hordozza a kezében tartott zászlón; ha már egyszer az történetileg nem stimmelhet (a kettős kereszt III. Béla korából, a hármas halom V. István korából ismert először), tippünk szerint annyit akar sugallni, hogy Istvánt akár lehet magyar-szlovák közös királynak is tekinteni, mint ahogy a két szimbólum mindkét állam címerében megvan. Bár nyújtózni kell hozzá, de az is észrevehető, hogy kardhüvelyt többek közt egy országalma is díszíti, valamint (ennek észrevételéhez már tényleg idő kell) a király palástját nyak-magasságban egy turult ábrázoló csat fogja össze. Utóbbihoz láthatóan a Karos-Eperjesszögi sír lelete szolgált mintául. Ezeket bírtuk észrevenni.

Így néz ki a legelőnyösebb oldalról. Amúgy Lúdpiac téren áll, kb. 1 km-re a határtól, a főút mellett, nem lehet eltéveszteni. (Az is Lúdpiac tér, ami az útról balra van, de ez ne zavarjon meg senkit.)

Persze van tovább is >>>>>>

A tegnapi HVG legjobb mondata.

Ez (mármint a 2006-ban beavatott új szlovák kormány magyarellenes politikája - a szerk.) be is következett, a magyar külügy pedig erre láthatóan nem volt felkészülve. "Megvárjuk, mit tesz a szlovák kormány, s aztán majd lépünk" - ismertette a magyar stratégiát 2006 nyarán Göncz Kinga külügyminiszter.

A Fontolva Haladónál örömmel olvastuk, hogy Önök számára is fontos a nyelv őrzése: készek akár a törvény szigorával sújtani bárkit, aki csúnyán, helytelenül használja az ember társas tevékenységének elsőszámú jelrendszerét. Ha mindez tényleg így van, kérem tájékoztassanak, hogy mivel magyarázható az alábbi képpel dokumentált jelenség:

Nincs még olyan régen, hogy komolyabb előtervezés után az Önök számára is fontos Magas-Tátrában töltöttünk egy hetet, hogy a jelentősebb hegycsúcsokat megmásszuk (emellett a turizmus járulékos következményeként kilószámra hagyjuk a szlovák vendéglátóiparban - akkor még - koronára váltott forintjainkat), mire ilyen hatalmas nyelvi prosztóságok fogadnak az erdőszélen. Ugye ez megengedhetetlen? Ugye a nyelv elkötelezett őreiként odafigyelnek arra, hogy helyes szóhasználattal intsék a Tátrában mászkáló magyar turistákat a helyes magatartásra? Mint ahogy számunkra is fontos, hogy helyre tegyük azt, aki sérti a szép szlovák nyelv szabályait, Szvatopluk óta csiszolódó formáit.