Fontolva haladó

Jé, elmegy az egyik kedvencem.

Lehet, hogy csak nekem perverzióm néha kampányszerűen elolvasni az összes vállgazd., gazd.pol. és pol.gazd. cikket a magyar sajtóban, és csak ezért tudom, kicsoda az a Felcsuti Péter, ám meggyőződésem, hogy e nevet mindenkinek ismernie kell, és jelenleg az utolsó pillanatokban vagyunk, hogy még egyszer jól megnézzük magunknak. Ez a Felcsuti ugyanis 2008 májusától most szeptember közepéig a Bankszövetség elnöke volt, vagyis 44 pénzintézeten ült egyszerre, ami elég nagy hátsót feltételez.

Az említett kapitalista hátsó mögött viszont bonyolult személyiség rejtőzik. Azóta figyelem a figurát, mióta egyszer majdnem kiesett a HVG a kezemből, méghozzá az a szám, melynek méltán híres Portré c. rovatát az ő fejével és mondataival töltötték meg (2008. május 9.), olyan nagyokat és vereteseket mondott ugyanis. Előre szólok, hogy ebben az emberben minden megvan, amit a félresiklott rendszerváltásban és piacokon pöffeszkedő ex-kommunistákban utálni lehet. Nézzünk pár jobb mondatot!

„Szüleim már a háború előtt a kommunista párt tagjai voltak, aktív ellenállóként részt vettek például a Gömbös-szobor felrobbantásában és nyilasverésekben. Ezekre a mai napig is nagyon büszke vagyok. Erősen baloldali nevelést kaptam, például 1956 nálunk nem volt se forradalom, se szabadságharc"

Micsoda karakán egy pali ez: robbantás, verés és büszkeség egy lapon. Peti, kemény vagy, mint a kád széle. Azt nem tudom, hogy mi a settenkedős francot taníthattak a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (ahol persze FP is végzett), hogy ezek a huszonnégy karátos, nyilasverő tagozatos kommunisták egy másodperc alatt a magyar kapitalizmus vezetőivé is bírtak válni. Ennyire azért nem lehet senki sokoldalú.

„Ott van Fekete János azon szűk körű válogatottjában, amelynek évi rendes küldetése a népgazdaság teremtette deficitek külföldi hitelekből történő «kezelése». Teljesítményét 1987-ben főosztályvezető-helyettesi beosztás is igazolja (...)"

Anno itt került elő a kérdés először, hogy mi a tökömért nem vitték ki asztalostul az ilyet a szoborparkba 1990-ben. Egy ideig szokásom volt mérsékeltkedni és leszerelni a módszerváltásozókat, meg a gengszterváltásozókat, („jajj, hát azért mennyi mindent köszönhetünk", meg „egyrésztmásrészt") de mára az ilyen Felcsutik miatt rohadtul kezdenek fogyni az érveim.

„(...) mikor beléptem a munkásőrök közé, bizony nem tudtam, hová kerültem, nem érdekelt semmi fegyverrel kapcsolatos tevékenység. Egy volt csak a lényeges, ez volt a kapu, hogy párttag lehessek. Engem pedig izgatott a politika, és voltak közéleti ambícióim, és azt is gondoltam, hogy ezeket a legjobban a párton belül tudom kiélni. Mellesleg nem is volt ez akkora butaság, sokan gondolták velem együtt, hogy a rendszer javítható. Ha nem így lett volna, nem születtek volna reformkörök..."

Szedjük gyorsan össze: ex-kommunista, bank guru, '56-tagadó, és mint a fenti cizellált megfogalmazásból kihámozható: karrierista ex-munkásőr. A „rendszer javítható" felütést elkönyveljük a többi hasonló személyiség hasonló nagy mondása közé, melyeket valahányszor lajstromba veszünk, világos lesz, hogy itt tulajdonképpen mindenki belülről bomlasztotta a rendszert, a Megyón át a Felcsutiig, arról szólt már az egész nyolcvanas évek. Horn Gyulával kapcsolatban például már ott tartunk, hogy '56-ban mindkét oldalon harcolt egy kicsit, végülis nem lehetett tudni, ki győz.

Természetesen a Gyurcsány-kurzus három évvel ezelőtt Felcsutit is kitüntette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével.

Summa, ettől a nagyformátumú személyiségtől búcsúzik most a Bankszövetség. A Heti Válasz szerint amúgy azért, mert a szövetség tagjainak elege lett belőle, mert túl engedékeny álláspontot képviselt a felügyelettel szemben és arra akarta rávenni a többieket, hogy hódoljanak be a Bajnai-kabinet törekvéseinek. Csupa szép dolog ez.

Nagyon újra kéne gondolni azt a bizonyos mesét a kutyákról meg a kutyákból lett szalonnákról.

*a szerző tanú, gátőr