S talán nem is a téma érdektelensége, inkább az érintett tanárok (gyakran jogos) egzisztenciális félelmei válnak a párbeszéd gátjává.

Egyházi iskolákban ugyanis a kérdés nem vetődik fel, ott ideális esetben természetes része az oktatásnak a keresztény értékrend átadása, s a pedagógus számára az ebben való részvétel. Állami iskolában azonban a világnézeti (vallási, politikai) semlegesség uralkodik, aminek betartására általában kényesen ügyelnek az igazgatók. A gyakorlat azonban mást mutat: ha nincs központilag támogatott eszmeiség, a tanárok saját szájízük, gondolkodásmódjuk szerint töltik meg az ideológiai űrt.

Most pedig hallgassuk meg a Lámpagyár c. számot.

A nemzeti emlékezetben helye van a tragikus, figyelmeztető történelmi eseményeknek, tetsszen az bár külső hatalomnak, politikai tényezőnek, vagy sem. A tragikus emlékezetben persze óriási erő rejlik: a súlyos sérelmek, a tisztelet, de leginkább a közeli érintettség miatt. Éppen ezért lehet könnyen használható (csak a szakszavak szerelmesei kedvéért: instrumentalizálható), bevethető a klasszikus protest-pártok (vö. Jobbik) retorikájában, megmozdulásaiban. Mindebből következik, hogy Trianon, mint viszonyítási pont gyökeres változások elé néz, illetve már most gyökeres változásokon megy keresztül, még ha jelenleg nem is érezzük annyira. Immár a politikai erő, mely nemzetstratégiájában vállaltan a kulturális nemzet egységében gondolkodik nem ellenzék, hanem kormánypárt (méghozzá sosem látott többséggel), az elitek bírálatára és alulról jövő, revizionista protest-mozgalmakra építő radikális tábor pedig a szubkultúrából kilépett, kommersz parlamenti párt. Előbbinek a lehetőségek majd' korlátlan tárháza áll rendelkezésére a nemzetpolitikai elképzeléseinek megvalósítására, utóbbinak pedig beszédmódja, első és másodlagos médiája muníciót veszített (értsd: a Jobbik, de HVIM sem hivatkozhat többé a parlamenten kívüliség eszköztelenségére, az összeboruló „nemzetietlen" elitek ellenőrizhetetlenségére). A december 5. probléma rapid megoldásával a nemzetpolitika, és Trianon értékelése már most máshogy fest, mint néhány héttel ezelőtt.

Az is biztos, hogy a rendszerváltáskor még hihetetlen nagyságú adósságunk jelentősen csökkent 1920. június 4. felé; a publikált emlékezet bár nem hiánytalan, de széles és mértékadó (Salamon Konrád, Zeidler Miklós, Romsics Ignác műveivel az élen), a közoktatásban a tabu megszűnt, vagyis megfelelő helyi értéket nyertek az első világháborút lezáró megtorlások, és sok helyen a kommunikatív emlékezet is működik (bemutattak jó és kevésbé jó dokumentumfilmeket, szobrokat állítanak, kiállításokat rendeznek a témában stb.). Az elmúlt két teljes kormányzati ciklust nemzetpolitikailag értékelve a nyilvánvaló merényletektől (viselkedés 2004.12.05. összefüggésében) a teljes töketlenségig (Göncz Kinga) igen székes bűn- és hibalajstrom állítható össze. A mostani kormánytól alapvető elvárás, hogy segítse az előrelépést egy giccsektől, túlhergelt indulatoktól mentes Trianon-kép kanonizálásában, a nemzeti mnemotechnika kialakításában (emléknap, újabb kötetek, közös tankönyvek stb.). A mozgástér nyilvánvaló: a „túllépni" és a „soha nem felejteni" koordinátáiban. Emellett pedig még fontosabb az összmagyarságért való cselekvés (nem csak politikai szinten, de a politika által támogatottan), az abból fakadó megerősödés, mert a rossz lelkiismeretet, a traumát végső soron csak ez számolhatja fel.

Erősen ajánlott további cikkeink:
Hogyan foglaljuk vissza Nagy-Magyarországot 4 lépésben?
Élnek-e magyarok a Kárpát-medencében?

Sátoraljaújhelyhez, vagy a Bódva-patak környékéhez számtalan emlék fűz, de nyilván nem csak engem. (Egyik kolléga például egyszer az Eperjes-Tokaj Érchegység lábánál a megfelelő alkoholmennyiség bevitele után kifejtette, hogy elhalálozása után a saújhelyi Szár-hegyről kíván hamvaiban szétszóródni.) A hírekben, tudósításokban, vagy csak egyszerű júzerek által megosztott katasztrófa-képeken hihetetlen állapotban látható ez a vidék, Miskolccal és más városokkal együtt. Így különösebb kommentár nélkül összeszedtem a nagyhirtelen (általában megbízható helyeken, forrásokban) fellelhető segítség lehetőségeket. Persze sok más út is akad, legyen ez gondolatindító.

Önkénteseket várnak a Sajóhoz
Gyülekező: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky Endre út 33. További információ: 46 / 503-021, 503- 022, 503-023.
[Borsod Online]

Cserkészek és polgári védelem
Az MCSSZ II. (Miskolci) Cserkészkerülete Polgári Védelemmel együtt teljesíti kötelességeit, de mint kiderült, bőséggel elfér még ott a segítő kéz. Kérjük, hogy akinek van lehetősége segíteni, az jelentkezzen Holndonner Péter csst. kerületi elnöknél! holdi@cserkesz.hu
[MCSSZ]

Élelmiszerrel segít a Karitasz
Eddig 2000 palack vizet juttattak vízkorlátozással sújtott területekre. Elkülönített számlaszámon várják az adományokat 12011148–00124534–00800007
[Magyar Kurír]

A Máltai Szeretetszolgálat akciója
A kitelepítésekben segédkező szervezet árvízkárosultak számára elkülönített számlaszáma: OTP Bank 11784009-20200673
[Honlap]

Segítséget kér a miskolci önkormányzat
A polgármester kérésére több számlán is várnak adományokat a károk helyreállítására. Részletek a link alatt.
[Royalmagazin]

A Hajdúdorogi Egyházmegye kérése
A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus karitászszervezetei eddig másfél millió forint értékű adományt (takarók, tartós élelmiszer, ivóvíz, tisztítószerek stb.) osztottak szét. A következő számlaszámra várnak adományokat „Árvízkárosultaknak” megjelöléssel: 11100702–19204886–41000007
[Magyar Kurír]

Szerda déltől a 1749-es segélyvonalon is gyűjt a Magyar Vöröskereszt
A Telenor (Pannon), a T-Mobile, a T-Home és a Vodafone május 19-én, szerda déli 12 órától közös segélyvonalat indít az 1749-es számon az ítéletidő károsultjainak megsegítésére és az árvíz elleni védekezés támogatására. Az adományokból befolyt összeget a Magyar Vöröskereszt juttatja el a rászorulóknak.
[Vöröskereszt]

Ha valakinek van még ötlete, a hozzászólásoknál ne tartsa vissza.
Fotó: Index 

(innen)

Lényeg, hogy estére ki is került egy cikk az Indexre, Földes András tollából. Már a címlap alapján gyanús volt, hogy itt a kelleténél erősebben lejt a pálya, mert a cím mértsékelt értelmezési lehetőségeket hagyva így szól: „A füvezés polgárjogot nyert Magyarországon”. (Én is utálom, ha belekötnek a szófűzésembe, de nem tudom magamban tartani, hogy ez jelen formájában erős képzavar, ha az „XY polgárjogot nyer” kifejezést használjuk, és XY nem személy, hanem tárgy, vagy fogalom.)

A címen túljutva még mindig reménykedtem egy viszonylag tárgyilagos tudósításban (néhány összefoglaló mondat, MTI-nél egy-két lukkal frappánsabban, színesebben, de azért elfogulatlanul). Ehelyett Földes ilyen mondatokkal gyün: Ne gondoljuk azonban, hogy mindez a könnyűdrogfogyasztó kultúra végét jelzi. Az érdektelenség éppen az ellenkezőjéről szól. Nem sok értelme van ugyanis olyasmiért tüntetni, ami már rég polgárjogot nyert a társadalomban (...) Mi pedig reméljük, hogy a vélemények még tovább radikalizálódnak, és hamarosan bátran lehetünk konzervatívak, vagy kirekesztők, sőt akár rasszisták, még akkor is, ha felvállaltan melegek, romák, színes bőrűek, szlovákok vagy csak simán liberálisok vagyunk (...) A kilátások bíztatóak, mert nemcsak a kordonon belül, hanem azon kívül is kevesen voltak. Az ellentüntetőket sem mozgatta meg az ügy. Mintha tényleg olyan nyilvánvaló dologról szólna a demonstráció, mint a szexuális élet szabadsága, amely ellen mára már a leghülyébb egyház is csak valami marginális alcsoportját küldi ki transzparenst lengetni. (...) Ésatöbbi.

A kendermag.hu-n blogbejegyzésnek elmegy, amúgy tudósításként, riportként ilyen apologetikus kampánydumát nehéz lenyelni. Lapozok vissza a címlapra, hátha véleménycikk ez, csak elnéztem. Mivel az Index (helyesen és követendő módon) következetesen szétválasztja a címlapján olvasásra kínált anyagokat „szubjektív” vélemény (publicisztika) és „objektív” hír/riport/egyéb szerint (a véleményeket a címlapon mindig dőlt betűvel szedik), gondoltam ez az elv itt is működhet. De nem:

Ha pedig így van, akkor nem értem. Ez most tudósítás? Állásfoglalás? Életmód-tanácsadó? Életvezetési kiáltvány?

Nem lépné át az ingerküszöbömet ez a dolog, csak hát hosszú évek tapasztalata, hogy az Index nem bír magával, ha szóba kerül a marihuána, és nehezen tud nem egyetérteni a legalizátorokkal, termesztőkkel, termesztési kellékeket árusítókkal. Ezért is vetemedhet Földes olyan hülyeségekre, mint annak kijelentése, hogy azért voltak kevesen a marihuána melletti tüntetésen, mert az annyira alap, hogy azzal mindenki egyetért. Jelzem, hogyha a logika helyes, akkor kismillió olyan megmozdulás van e hazában, mely minden bizonnyal óriási és magától értetődő társadalmi támogatottságot élvez, hiszen a kutya nem megy el rájuk. Kezdve a Baromfi Terméktanács demonstrációjától mondjuk egy sor széljobbos megemlékezés-ökörködésig.

Az Index cikke tehát vagy véleményrovat (ebben az esetben az ajánlott cím: „Szeretek füvezni” Földes András), vagy - ebben a formájában - szimplán kuka.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

[A drogvitával kapcsolatban ajánlom korábbi anyagunkat az IgenHír magazinból.]

Kerekasztal-beszélgetés a PPKE BTK-n a blogvilág 2010-es kampányban betöltött szerepéről

2010. május 12-én, szerdán 16 órától várunk minden érdeklődőt a MAKÚSZ Online újságírás szekciójának első szakmai fórumára. Helyszín: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kar, Piliscsaba, Egyetem utca 1., Kommunikáció és Média Intézet, Iustineum, földszint 3-as előadó.

Témák és előadók

• Megújult a PPKE BTK kari weblapja - Új design, új tartalmak, új szerkesztőségi rendszer
  Dabis Balázs Silvius, főszerkesztő
• Címadás a magyarországi weboldalakon
  Nemesi Attila László, adjunktus, PPKE BTK Kommunikáció és Média Intézet
• A hazai politikai blogok és a választási kampány - Mennyire hiteles hírforrások a blogok és a mikroblogok?
  Balogh Ákos Gergely, a Mandiner blog főszerkesztője, Szilvay Gergely (Mandiner, Konzervatórium), Panyi Szabolcs (Véleményvezér, Konzervatórium), Borbás Barnabás (Fontolva Haladó, IGEN)

A témákat 10 perces vitaindító előadásokkal, felvezetésekkel kezdjük, utána a résztvevők kérdéseket tehetnek fel és természetesen hozzá is szólhatnak az aktuális témához.

(Az utolsó blokk kb. 17.30 és 18.00 közt kezdődik. A szekció Facebook-os oldala itt található. Egyúttal - ha már az említett blogok így előkerültek - szeretnénk jelezni, hogy egy ideje személyi-szerzői átfedés lelhető fel a Mandiner és a Fontolva Haladó között. We think this is the beginning of a beautiful friendship.)

Minden érdeklődőt szeretettel várunk

1. Kelet-Ukrajna mindig is külön életet élt az ország nyugati részétől. A területet a cári Oroszország birtokolta a XVII. század közepétől, így értelemszerű, hogy mind lakosságának összetételében, mind hagyományaiban ez jelentős nyomokat hagyott.

2. Az ukrán vitákban jó ideje nincs új fejlemény: már a hírhedt '94-es, Kravcsuk-Kucsma elnökválasztási vitában is a nyugat-kelet megosztottság volt a döntő (utóbbi, Leonyid Kucsma került ki győztesen, természetesen kelet-orientáltságával).

3. Ukrajna nehéziparának 80-85 százalékát a zömmel oroszok által lakott Donyec-medencében állítják elő (ezen a térképen is jó látható). A térség kulturális-igazgatási központja, Donyeck (Donetsk) is kb. 50 százalékban oroszok által lakott.

4. Ukrajna függetlenségét mégis az országban élő orosz pénzemberek (közkeletű néven: oligarchák) gazdasági érdekei garantálják. Hozzájuk képest (vagy: az ő összerejükhöz képest) az ukrán politikai vezetés gyengének mondható.

5. A kifelé produkált cirkuszok hullámai alatt Ukrajnában valójában minden mérvadó politikus stratégiai alapon kötődik az oroszokhoz: pontosan annak köszönhető, hogy idén nem volt gázválság, hogy Julia Timosenko felajánlotta Oroszországnak az Ukrajnán keresztülhaladó gázvezetéket tulajdonló társaság 70 százalékát. Kint is vagyok, bent is vagyok.

Ukrán parlamenti élőkép, kedd. (Fotó: AFP)

„megyek Angyalföldre”
DSZG

Egyszer volt kutyán Budavásár, vagy fordítva, szóval a második fordulóra igazából kisebb izgalmak maradtak, de ünneplésre mindig van ok. "Magyarország olyan ország, amely kétfordulós választással bünteti magát" - írta valaki Amerikában. Hát, ezt ellensúlyozni kell, és akkor hétfőn reggel is mosottrongyként megyünk dolgozni. Részemről masszívan drukkolok a kétharmadnak, sokak által sokszor kifejtett okokból. (Habár a Hende Csaba hadügyminiszteri kinevezéséről szóló hírek talán szkepticizmusra intenek.) Mindenesetre izgulnivaló maradt, Szanyi Tiborra és Angyalföldre például soha, senki sem volt annyira kíváncsi, mint most, akárcsak Kazincbarcikára meg Ózdra, Csepelre. Rájuk figyel annyi ember, mint az egész országra két hete, szóval ez kihagyhatatlan promóciós időszak nekik. Aztán restauráció, meg ellenforradalom, klerikális és nacionalista kurzus, meg középosztály-fétis várható, legalábbis egyes baller publicisták szerint. Legyen igazuk. (Ha Szanyi veszít, esküszöm, elmegyek berúgni Angyalföldre.)

„cáfolat, ellencáfolat”
Lajos Marsall

Akkor most tegye fel a kezét az, aki kéthete meglepődött.
Az is tegye fel a kezét, aki meg fog lepődni a következő egy-két év állítás, cáfolat, ellencáfolat, információ, dezinformáció, illetve az ezek lineáris kombinációjából születő, a gyurcsányi PR jegyében sok példányban kiadott "Greatest Hits of MSZP - Mi sosem loptunk, vagy csak kényszerből" című válogatás DVD-jén.
Most pedig elhatárolódom önmagamtól.

„Viktatúra”
Csodatevő Nikola

A választás második fordulója lefutott. A kétharmad megvan, az MSZP egyetlen evk-t sem tud majd megnyerni. Szanyinak odacsapnak a Kubatov-szavazók és az LMP-s voksturisták, de még Tóth József is el fogja bukni Angyalföldet. Legalbbis pont akkora esély van erre, minthogy bármelyik másik körzet az MSZP felé billenjen. Itt az idő, hogy a KDNP-s henger bekapcsolja a turbót, és jöjjön a Viktatúra!

Őszintén tegye fel magának mindenki a kérdést: történhet-e jobb dolog egy választás első fordulójában annál, mint hogy Havas Henrik mindkét szavazata elvész?
Ugye, hogy nem! Én ezt várom a második körtől is.