Fontolva haladó

1. Megéli-e Göncz Árpád április 11-ét?
2. Megéli-e Horn Gyula április 25-ét?
3. Átül-e majd valaki az MSZP-frakcióba?

*a szerző tanú, gátőr

a Fontolva Haladó blog szerkesztősége elhatárolódik a dilemmáktól.

Prelúdium
Szerkesztőségünk szilárd és mértéktartó álláspontja szerint a minap Magyarország és Szlovákia firmamentumán tapasztalt fényjelenség mennyei reveláció. Isteni jelenség, amely megvilágította a két ország tájait, és szimbolikusan világossá tette a szlovák kormányzat sovén politikáját. Ennek fényében (érzik a kifejezés stílusosságát?) nekünk is meg kell szólalnunk a kérdésben.

Történt ugyanis, hogy a szlovák parlament elfogadta a „hazafiassági törvényt”. A rendelkezés értelmében a hivatalos ülések (önkormányzatoktól a parlamentig) a himnusz eléneklésével kezdődnek, amit a sulikban is lejátszanak tanítás előtt. Sőt, ott kifüggesztik a falra a címert, meg a szlovák alkotmány részletét. No de mi a különleges ebben (hiszen nálunk eddig is kint volt az állami jelkép)? Fontolva végighümmögjük a pozsonyi aktualitásokat.

Habár a törvény nem fogalmaz meg szankciókat a mulasztókkal szemben, kár lenne azzal álltatnunk magunkat, hogy pusztán újabb politikai performanszként öltött testet a sarjadzó (mit sarjadzó, túlburjánzó!) össz-szlovák (szo)patriótizmus. Többről van szó! Slotáék ugyanis azzal magyarázták az intézkedés szükségességét, hogy nálunk kiszabadult a nacionalizmus kísértete a palackból, és erre bizony csak a szlovák öntudat acélozásával lehet csak felelni. S ez az igazi baj. Az önálló Szlovákia létrejöttével nem teljesedtek ki a Slota-félék vágyai, nekik mindig a magyarokkal szemben kell építeniük az identitásukat. Velünk szemben, a magyarok ellen kell definiálniuk önmagukat. A szlovák nemzettudat léptei a lakosság 10%-át kitevő kisebbség érdekein, sőt elemi jogain, életlehetőségein átgázolva vezetnek a paradicsominak hitt állapotok felé.

Persze van tovább is >>>>>>

A Gondolatkísérlet blog megoldási lehetőségei a hétvégi tűzgömbre itt olvashatók.

Előzmény: A civilizációk összecsapása és a restauráció szükségessége (Európa és a muzulmánok) - I. rész

Háromféle alapvető vélekedést lehet elkülöníteni az európai bevándorlás, azon belül is a muzulmánokhoz való hozzáállással kapcsolatban. Az európai vezetők a klasszikus, politikailag korrekt liberalizmus jegyében és Francis Fukuyama A történelem vége című könyvének megfelelően azt gondolják, a liberális demokráciákkal kiteljesedett a történelem. A liberális demokráciák fontos alapjuknak tekintik a szekularizációt és a nyitottságot, ideáljuk pedig Karl Popper nyitott társadalma - a bevándorlók, köztük a muszlimok jelentős része pedig épp a volt gyarmatokról érkezik, egy jobb élet reményében.

Az ilyen liberálisok azzal keltenek lelkiismeretfurdalást: kötelességünk kompenzálni a volt gyarmatok népeit azzal is, hogy nem akadályozzuk idejöveletüket. (Mintha a gyarmatosításoknak nem lettek volna pozitív következményei is. Mit adtak nekünk a Rómaiak? Vízvezetéket! Demagóg!) Emellett úgy gondolják, hogy a nemzeti identitás és állampolgári hűség szerződésen alapuló dolgok. Pedig Roger Scruton, az angol konzervatívok egyik nagy öregje A nemzetek szükségességéről, valamint A nyugat és a többi: a globalizáció és a terrorveszély című tanulmányaiban már figyelmeztetett, hogy lojalitást nem lehet szerződésre alapozni, és a bevándorlóknak problémájuk akad a befogadó államok értékrendjéhez való alkalmazkodással. Ezt támasztja alá, hogy a fundamentalista vallási eszmékre fogékony európai muzulmánok jellemzően nem első, hanem másod-vagy épp harmadgenerációsok. (Tegyük hozzá: Svédországban már felvetették, hogy ők a saria alapján szeretnének törvénykezni. Az angol canterbury érsek pedig ennek lehetőségét fura módon maga is említette.)

Persze van tovább is >>>>>>

Február 25.: a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Az emberellenes rendszerek bűneiről memento kell az utókor számára; az egyik legutóbbi, egyben legfontosabb ilyen emlék a Andrzej Vajda Katyn c. filmje. Az emléknapon érdemes meghallgatni a lengyelek tragédiáját, és összevetni a magyarral. (Az alábbi részlet a 2007/51-52-es Heti Válaszban megjelent Vajda-interjúból származik.)

„A lengyel nép számára Katyn igenis népirtás volt. Persze nehéz csupán a számokról beszélni, amikor Sztálin húszmillió ember haláláért felelős. Sztálin azt vallotta, hogy egy ember halála probléma, százezrek halála statisztika. Ennek fényében lehetetlen közös kiindulópontot találni. Nem elhanyagolható szempont, hogy mi huszonkétezer értelmiségit veszítettünk el 1940 tavaszán. Ráadásul néhány év múlva jött a varsói felkelés, ami a végső döfés volt számunkra. Sztálin tudatosan kivárta, amíg elvérzik a város és romjai alá temetkezik a megmaradt értelmiség. Nekünk 1945-ben az építkezést lelki és szellemi szinten is az alapoktól kellett kezdeni. Nem véletlen, hogy aki a háború után tudott, rögtön tanítani vagy tanulni kezdett.”

(...)

„Sztláin a katyni vérengzés ellenére elért mindent, amit akart. Föl lehetne tenni a kérdést, hogy huszonkétezer értelmiségi sok-e vagy kevés. Sok, hiszen minden lengyel család érintett. Amióta bemutatták a filmet, folyamatosan jönnek hozzám idegenek, hogy elmondják, kit veszítettek el Katynban. Az áldozatok ma is jelen vannak. A sebek nem gyógyultak be.”

Az első kép Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács c. fotója. A rajzot Vashi Viktor karikaturista készítette.

Forrás: OV fácse!!!

Írta: Szilvay Gergely

Európa megtagadta keresztény gyökerét, amely által felemelkedett, és amely erőt adott neki, hogy visszaverje a muszlim hódítást - ma azonban egyre inkább az iszlám térnyerésének vagyunk tanúi a magas bevándorlási aránynak és a születések magas számának köszönhetően. - „Ma a harc már spirituális fegyverekkel folyik, amelynek Európa híján van, míg a muszlimok tökéletesen felfegyverzettek” - vélekedik Miloslav Vlk prágai bíboros. Ő úgy látja, Európa magas árat fizet azért, hogy elfordult spirituális gyökereitől. - „Most még van esélyünk tenni valamit, de az időnk már nem mérhető évtizedekben. Az iszlám térnyerése elsősorban az európaiak individualista életmódjának köszönhető: az emberek nem képesek és nem is akarnak áldozatokat hozni” - fogalmazott a prágai érsek. A főpásztor elmondta: sem a szabadpiac, sem a felelősség nélküli szabadság nem elég erős ahhoz, hogy egy társadalom alapját adja. Önmagában még a demokrácia sem csodaszer, ha nem Istenben gyökerezik. Az emberek nem élhetnek sokáig alapvető lelki értékek nélkül.

Lélekszámban az erő

Az európai kontinensen összesen 53 millió muzulmán él (beleértve az őshonosokat is: bosnyákok, valamint Albánia és Koszovó, Macedónia [ezekben az országokban főleg az albánok] továbbá Oroszország egyes népcsoportjai, nem beszélve Törökország kis európai területéről), ebből 16 millió az EU-ban. Az újkori bevándorlás következtében ide érkező muszlimok főleg városi területeken telepednek le. A nemrégen muszlim főpolgármestert választó Rotterdam 25 százaléka, Amszterdam 20 százaléka, Marseille 17 százaléka, Brüsszel 16 százaléka, Párizsnak, Londonnak és Koppenhágának pedig a 10 százaléka muzulmán. Emlékezetesek azok a zavargások, amelyek Párizs főleg (nem csak muszlim) bevándorlók lakta külvárosaiban törtek ki pár éve. Egyes jelentések szerint a 2005-ös európai demográfiai növekedés 85 százalékban a bevándorlóknak köszönhető. 2015-re a nem muszlim európai lakosság 3,5 százalékkal növekszik majd, azonban a muszlimok száma meg fog duplázódni a magasabb születési rátáknak köszönhetően. Ugyanakkor mások arra figyelmeztetnek, hogy az európai életmódot megkedvelő muzulmánok körében is csökken a születések száma.

Persze van tovább is >>>>>>

Csak szűkebb körben vert port, de jellegénél fogva a nagyobb közönségnek is érdekes a botrány, mi szerint február 14-én hungarista mozgalmárok az adyligeti cserkészparkban tartották a szokásos kitörés-megemlékezésüket. Nézzünk pár hírt:

Cserkésztáborban emlékeztek meg a „becsület napjáról” (Népszabadság Online)
Nem tudott a cserkészszövetség a hungarista emlékezésről (Magyar Nemzet Online)

A nol.hu-s cikk alatti hozzászólásokban meg egy-két másik netes fórumon persze beindult a turbó, és a hülyébbek már kezdték is emlegetni, hogy lám, hát a cserkészek is nácikok. Az MCsSz (helyesen) rögtön sajtóközleményben reagált:

Persze van tovább is >>>>>>

Jé, csak most nézem, találkoztam én már ezzel a „tömeggyilkosságra készülő egyetemista” S. Ábellel. Arszák néven kommentelt blog.hu alatt, több vitában is láttam. Mondom is, hogy miért tör ki a frász a gondolatától.

Akik világhálós innovációra, webkettes trendekre izgulnak, számtalanszor olvashatták, hogy ez a magánéletet lebontó/minél kisebb területre korlátozó internetes megosztó-láz teljesen felforgatja az emberi hétköznapokat a párkapcsolatoktól a bűnmegelőző stratégiákig (annak is szemtanúi lehettünk, ahogy egy MSZP-s politikust mikroblogban közölt baromsága miatt szedtek majdnem ízekre). Erről az Ábel nevű, 22 éves egyetemistáról, aki a hírek szerint a Columbine iskolaihoz hasonló bosszú-lövöldözésre készült, az átlagos internethasználó mintegy 20 perc alatt a következőket derítheti ki:

- http://arszak.blog.hu/ cím alatt blogot vezetett;
- http://blog.hu/user/114820/tab/activity az összes blog.hu alatt keletkezett hozzászólása olvasható;
- amennyiben a vezetékneve tényleg s-sel kezdődik, és tényleg ELTE ÁJK-s, iwiw-es adatlapja minden bizonnyal ez (utolsó bejelentkezés az elfogás napja előtti): http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9344869 (Kemény, de kis nézelődéssel innen privát e-mail címe és telefonszáma is megtudható.)

"Határtalan gyűlölet van bennem"

A már linkelt naplózott hozzászólásokból elég pontos személyiség hámozható ki (az idézetek mind tőle válogatva): agresszióra hajlamos („Akinek pedig nem ez a véleménye, annak kívánom, hogy kerüljön tolószékbe!”), idegengyűlölő („Magyarországnak önvédelmi okokból azonnal meg kell semmisítenie a szlovák államot!” - pedig ezért a gondolatért milyen kár!), frusztrált („Határtalan gyűlölet van Bennem minden rohadék iránt, aki előttem áll a sorban.”), valláshoz valami betegesen cinikusan viszonyuló („Nézzétek csak, a valódi Isten az Én vagyok, de összeesküvést szőttek ellenem, és letaszítottak ide.”) - és még sorolhatnám. Egy focicsapatnyi pszichológus ellenne ezzel a komment-anyaggal, szakdolgozatilag. Teljesen nyilvános, maximum egy regisztráció után elérhető adatok egy ember magánéletéből.

A srác elmebeteg, az nem vitás. Negyed órát töltöttem el az írásai között, és kirázott a hideg. Meg az a tudat, hogy hány ilyet láttam már, majd nyomtam ki a böngészőt azzal, hogy „ugyan, csak a pofájuk jár, tuti nem is gondolják komolyan”. Hirtelen nem tudom, jó-e nekünk, hogy ezek az emberek így is láthatóvá válnak az internet által.

*a szerző tanú, gátőr

Van nekem egy képgyűjteményem, ami arról szól, hogy a Burger King gyorsétteremlánc "skót ajánlat" fedőnév alatt olcsó menüket reklámoz a kedves vevők arcába. A gyűjtemény első darabja így fest, még 2006 februárjából:

Persze van tovább is >>>>>>

Lényeges előtanulmány:
Létezik-e MDF-es bajusz-kód? (korábbi cikk Bokrosról és az MDF-ről)

Lajos 1997 óta egészen az EU parlamenti választások előtti időkig rendesen a part széléről ugatott, mostanra viszont durván átbillent a mérleg nyelve, lassan az egy médiafelületre jutó Bokrosok száma napi szinten eléri szép emlékű pénzügyminiszterségének idején tapasztalt mértéket. A parlamenti bejutásért teperő MDF túlmozgására jellemzően Orbánon kívül csak az ő jelöltjükként induló Bokros mondott évértékelő(nek hirdetett kampánynyitó)t, amitől most hasra esni látszik a teljes balos-liberális média (fantasztikusozás, szakértőzés, közgazdaság-tudományosozás), mi több, néhol már Mesterházy Attila helyett őt mondják Viktor egyetlen opponensének. Nézzük akkor, mit tud a versenyző.

A teljes beszéd (kb. 60 perc) itt megnézhető.

A stand-up egyik legfontosabb stílusjegyeként Lajos diszkrét headset-mikrofonnal, saroktól sarokig járkálva, 100 százalék papírmentesen (respect!) szögezte magára Dávid Ibolya és Debreczeni József tekintetét. Mindez egyetemi diákjainak nem lehet nagy újdonság, de újonnan szerzett rajongóit láthatóan lenyűgözte. Bokros nem is tett mást, mint egy átlagos hétköznapon: a Tanárúr-szemüveget szigorúra igazítva órát tartott. Ha valakinek naponta kell több csoportnyi hallgatóságot közgazdászi szakvéleményéről meggyőznie, nyilván szert tesz jó adag dörzsöltségre.

A lehengerlés persze itt-ott rettentő agresszív tenyérbemászással párosul, a headset járulékos következményeként pedig a beszéd közben végig hallani a bajusz alól származó bohókás szuszogást, amit cukinak mégsem neveznénk. (Szerintem éjszaka horkol is.)

(részlet a beszédből)

A nagy szakértelemtől a beszéd vége óta aléltnak levők ott tévednek, hogy a valós közgazdaságtani krafttal előadott szpícs helyi értékét tévesztve kész tervezetnek, netán abszolút igazságnak nézik a mondottakat. Aki bármilyen összefüggésben olvasott/tanult már alap szintű mikro- makroökonómiát tudja, hogy Bokros többé-kevésbé következetes neoliberális (régi örökség: annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt, David Ricardo álnéven írt a rendszerváltás előtt a Beszélőbe), módszertani válaszai is ebből az iskolából származnak. Ha másmilyen irányból hoznak közgazdászt, akkor az máshonnan fog lehengerlő szólamokat hozni - közgazdaságtani iskolánként eltérő válaszok léteznek, közös bennük, hogy mindegyik előadható állati szakértelemmel, ill. egyik sem jelent abszolút igazságot.

Laikus szemlélő számára alig észrevehetően, de Bokros még azt is megengedte magának, hogy néhány utalásban szénné alázza az MDF-et. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság máig tragikus következményekkel ható kisiklása 2000-2001-ben kezdődött. Az akkor indult folyamatot leginkább az „ötvenes évek voluntarista gazdaságához” tartja hasonlónak. Kemény szavak. Az a baj, hogy az akkori Fidesz-kormány egy Magyar Demokrata Fórum nevű párttal koalícióban kormányzott éppen. Mégsem csapta hátra a széket senki az előadóban, hogy legalábbis az ötvenes évek hasonlata ellen protestáljon.

Mohó pénzember OK, mohó politikus nem OK

Bokros elvi alapvetéseinek helyenkénti cinizmusát jól jellemzi a válság okát firtató egyik kijelentése. „Az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát nem ér. Sokan azt mondják, hogy az a baj, hogy mohó emberek ülnek a bankokban - hát persze, hogy olyanok ülnek, hát milyenek üljenek?” - Húú Lajos, kemény vagy, mint a kád széle. Laza realista, semmi arcoskodás. Pedig azt az összefüggést még egy közgazdász is levonhatná, hogy a mohóságból társadalmi szinten opportunizmus és hatalomvágy következik, meg az, hogy sokak (tömegek) kárára mégiscsak szűk rétegek lopják szét a különböző pénzrendszereket. Éppen azokat az időket éljük, amikor százezernyi munkahely elvesztése és jó adag kiábrándultság után szeretnénk elhinni, hogy a kapitalizmus nem csak arról tud szólni, hogy termelőzabálásban becsapott ügyfélként hitelből plazmatévézünk, meg bankárként szíjelcsapatunk mindent magunk körül egyforintnyi haszonért. „Gyerekek, a kínnal szerzett megtakarításotokon továbbra is gátlástalanul mohó pénzemberek ülnek, de ne aggódjatok, nem fognak becsapni sem a kamattal, sem a hitellel, ettől nem lesz újabb válság” - baromi kecsegtető.

A fentiek mellett Lajosunk érezteti, hogy nincs megelégedve a magyar munkaerővel: a magyar munkaerő szerinte rosszul képzett és drága. Képzettség tekintetében persze mély igazság van bírálatában (azért 8 év köz- és felsőoktatási kötélhúzása és sáskajárása meghozta eredményét). Arról, hogy a jelenlegi árszintek és infláció mellett mennyire érzi magát drágának bárki, aki nem a marketing- vagy a bankszektorban dolgozik, szerintem Bokros arcpirító válaszokat kapna. Cinizmusa nem is annyira ebben, hanem megoldásában rejlik. Többször elmondta már, hogy programja „nem fog mindenkinek tetszeni” és ez „így van jól”. Magyarán üzent a békáknak: csórók, kalimpáljatok, mert le lesz csapolva alólatok a mocsár. Még ha arról is van szó, hogy a fenntarthatóság érdekében tömegnyi embert kell átcsoportosítani haszontalan munkapozíciókból (ilyenre örök lelőhely: MÁV) valami hasznosba, Bokros hozzáállása akkor is minden ízében technokrata, meglehetősen gusztustalan módszert rejt. (Nem is véletlen, hogy a Bokrossal bruttósított MDF olyan támogatókat szerzett hirtelen, mint Tóta W. Árpád, vagy Havas Henrik.)

Orbánozás, a biztonság kedvéért

Cinizmusa és doktriner neolib görcsei („nincs ingyenebéd”-ezés) mellett BL-nak határozottan igaza van abban, hogy óriási méretű csoportot kell beverni a munkaerőpiacra, akár kedvezőbb adófeltételek mellett (Viktorral ebben egyet érthetnek). Az értékelő alatt kaptuk nagy kanállal az atlantimust is (kapcsolt érzésként némi spenglerezés, meg „nincs nyugat alkonya”), utóbbiban még Heti Válasz „tájoló” rovata is láthat fantáziát.

Tanult előadónk az idézett dolgok mellett folyamatosan Orbánra és a Fidesz programtalanságára célozgatott, amivel csak az a probléma, hogy a bokrosi „okos állam kell, nem erős” éppen akkora üres szólam, mint a „zemberek boldogulása”, illetve az sem valami következetes, hogy Orbánt hol azzal vádolják, hogy ígéretcsomagokkal bombáz, hol azzal, hogy nincsen programja. Nehéz követni.

A beszéd után is látható, hogy ez az ember rövid idő alatt 100 százalékban saját arcára formálta az MDF-et - úgy tűnik, nem Bokros csatlakozott az MDF-hez, hanem az MDF Bokroshoz. Emellett pedig ki nem tesz rá magasról, hogyha kilép Boross Péter, vagy akár a fél vidéki tagság, ha egyszer Bokros színre lépésével (nyilván) befut egy vagon tele tőkeerős csoportokkal és kiépült kapcsolati hálókba csatornázott emberekkel, akik biztosítják a finanszírozást?

Fotók: index

A 2010-es év első Kommentárjában Horkay Hörcher Ferenc eszmetörténész (PPKE BTK oktató, Heti Válasz főmunkatárs) elemzi a választások előtti magyar politikai hangulatot, majd négy pontba foglalja a morális, politikai és gazdasági válság következményeit.

De miként juthattak idáig a balliberális erők a rendszerváltást követően? Válasszuk szét a szocialistákat és a liberálisokat – bár kétségtelen, hogy a legalább 16 éves együttélés következtében ez nehéz feladat. Ami a szocialistákat illeti, elég nyilvánvaló az ok: ők ugyanis mind a mai napig nem tudtak beletörődni abba, hogy elvesztették az ország fölötti hatalom monopóliumát, és továbbra is úgy gondolják, valamifajta kiváltságos joguk van erre a címre. Vagyis nem sikerült megszabadulniuk a pártállami örökségtől. Mivel – intézményrendszerük és választói-aktivista hátterük mellett – politikai kultúrájuk is nagyrészt a korábbi korszakból származik, ezért politikai cselekvésük, az alkotmányos intézményrendszerhez fűződő viszonyuk az állampárti beidegződések miatt nem kompatibilis a képviseleti demokráciával. Ennek a tételnek a legékesebb bizonyítéka maga Gyurcsány Ferenc, aki nemcsak az egypártrendszer politikai szocializációját hozza magával, hanem sikeres, úgynevezett üzletemberi életútja is a rendszerváltás kudarcának bizonyítéka. Gyurcsány ugyanis az információhoz és a döntéshozatali folyamathoz való kiváltságos, tehát demokratikusan indokolhatatlan hozzáférését kamatoztatva tudott a gazdasági életben odáig jutni, ahol ma áll.

Gyurcsány politikájának talán legriasztóbb szegmense azonban túl van a korrupción és a politikai befolyás gazdasági hatalomra való konvertálásának ismert technikáin. Az ő politikai jelenlétének a demokrácia szempontjából legveszélyesebb szegmense az a háttér-, kamarilla- és paktum-politika, amely egészen nyilvánvalóvá teszi, hogy nemcsak az ellenzéket, hanem a magyar választókat sem tekinti partnernek, hanem tárgyként próbálja őket manipulálni.

A teljes cikk digitális formátumban itt olvasható >>>

A 2010/1-es szám teljes tartalomjegyzéke itt olvasható. Megvásárolható a Lapker terjesztőpontjain.

A mellékutak tisztítását nem kezdték meg. Munkagépek nem dolgoznak. A fagy miatt a kisebb patakok közül némelyik járható. Zebegény és Nagymaros között turistaúton csak komoly késéssel lehetett közlekedni. A házak előtti hótorlaszokban fetrengő fiatalokat az ablakból figyelő helyiek kiröhögik. Amúgymeg: Nagymaros környékén az emberek többsége olyan mértékben jobboldali, hogy az a jobboldaliakat is sérti, és a Bethlenről elnevezett kocsmában tradicionális svéd heavy metált adnak.

Persze van tovább is >>>>>>

Tavaly ősszel, a pogánysággal, alternatív őstörténettel és spiritualizmussal foglalkozó IGEN-hez találtam egy cikket Koppány vezér alakjának mondai továbbéléséről a Valóság folyóirat 1998/3-as számában, de akkor idő szűke miatt, és a táltos-drukkerek Hartmann-zónás retorziójától tartva ennek említése végül kimaradt. Azóta tervem, hogy legalább ide kiteszem, mert állati érdekes.

A cikk szerzője Magyar Zoltán történész-etnográfus, monda- és mesegyűjtő. Saját, illetve többek közt Bosnyák Sándor és Szendrey Ákos Somogy megyében tett gyűjtőkörútjainak tapasztalatait rögzíti - többnyire Koppány és Szent István harcáról szóló mondákat és töredékeket, melyek alapján a szerző leírja, hogy erős a gyanú, hogy a középkor századaiban önálló mondakör létezett a lázadó vezérről. Persze nehéz szétválasztani azt az emléket, ami fokozatosan kikopott a köztudatból, és csak újabban, olvasmányélménnyel került oda vissza, valamint azt, ami tényleg önálló hagyomány, helyi mitológia - de a szétválasztás itt éppen azért lehetséges, mert a somogyiak elbeszélései sokszor a hivatalos történetírással teljesen ellentétes, vagy az által nem tárgyalt motívumokat hordoznak.

Somogy térsége Koppány történetében kiemelt hely, hiszen több dunántúli területtel együtt a somogyi dukátus is az ő területe volt Fajsz (vagy Falicsi) fejedelem, és Koppány apja, Tar Szerénd (Zerind) örökségéből. A Balatontól délre még ma is a vezér nevét viseli több település: Törökkoppány, Koppányszántó. Bálványos község pedig a hagyomány szerint onnan kapta nevét, hogy még Szent István korában is pogány bálványimádó hely volt. (Ennek utolsó emléke az a nagy kő, amelynél a helyi népmonda szerint Koppány vezér is áldozott.)

Persze van tovább is >>>>>>