Fontolva haladó

Teljesen kész: a nokiásdobozos humor kilépett a szubkultúrából (már OV idézi ünnepi beszédben!), közben rohamléptékben fogy a becsületes emberek értékalapú közössége, ráadásul tényleg alig hittük el, de mégis az van, hogy „a legnagyobb lélekszámú stigmatizált kisebbség szubkultúra alatti tenyészetének bűnözői rétegéhez tartozó devolúciós egyedek magyarságra történő uszításakor kiállunk az új magyar gárdával is karöltve híveinkért”.

Szórakozol? A végén te is gárdista nyelvvizsgabiztos előtt végzed!

Jól megtanulta a Fidesz a leckét, már utcafronton az új plakátkampány, és az „Elég! Szavazz!”, majd „Itt az idő” után megint sikerült a háromszavas kereten belül maradni: „Csak a Fidesz!”. Mintha felelni kellene valami utólagos elszámolásnál, nehogy túl sok szó menjen el a kampányra, vagy tán a plakát is olcsóbb, ha csak ennyi van rajta. (Ja, amúgy nem.) PZM kollégára is hatott a politikai bolondéria, külön nekünk újragondolt egy M.A.-s üzenetet:

Még súlyoznánk azzal, amit a Képviselő Funky-n találtunk - bekövetkezett ugyanis, amit nagyon vártunk, és Szanyi "Fontolva Haladón is kommentelek" Tibor gerillakampányához felújították a klasszikus „egyedül vagyunk Tibor”-videót. (Nagyon jó, több szerk.tag másfél napja nem bír lejönni róla.)

A mai utolsó hangulatréseket Bokros Lajossal tömnénk be. (szintén KF blogról)

Már jónéhány éve úgy van, hogy március tizenötödike közeledtével megmosolyogtatnak a programajánlókon olvasható „ünnepi megemlékezést tart”, ill. „ünnepeljen velünk!” és szólamvariáció-társaik. Hangozzák bár elempésen, de kivétel nélkül igaz az összes politikai alakulatra, hogy 03.15-én és 10.23-án semmi sem érdekli őket kevésbé, mint az adott nap pirosszámozásáért felelős történelmi esemény. Az ürügy. - Nem jól van ez a dolog az emlékezés kultúrájával.

Magam részéről évek óta keresem a menekülési útvonalakat. Hogy nehogy már az legyen, hogy egy nemzeti ünnep csak arról szól, hogy valamelyik párt esti híradókba készülő vágóképeit, vagy kampány közeledtével aktuálissá váló statisztikáit javítom utcai jelenlétemmel. Ne értsük félre: egyikkel sincs baj. De ha csak ez van, akkor azért súlyos a hiányérzet. Szóval hová lehet menekülni? Hol vannak azok helyek, ahol a jelenlét tényleg az emlékezésről szól; és persze ahol az ember nem unja szénné magát valami öncélú szájtépéstől, vagy unalmasan berendezett tárlattól. (A kérdést nyitva hagyom, de jelzem: léteznek. A kommerszen túl is. Egyszer majd lesz erről is cikk, köz-szolgálati jelleggel.)

A nemzeti ünnepek elkordonozottságáért felelős kormánypártoktól a korlátlanul magyarokig az összes párt öncélra használja jeles napjainkat. Kár. Jobb, emelkedettebb lenne ünnepet és emlékezést közelíteni. Az iskolákban még képesek rá.

Már több internetes fórumon, számosan nem értették, hogy a Barikád magazin aktuális címlapján mégis milyen alapon tart Szent Gellért katolikus püspök oly' fenyegetően menórát a róla elnevezett hegyen. Tisztességes klerikál-reakciósként és a közszolgálat elkötelezett híveként bár kötelességünknek érezzük itt is felhívni a figyelmet a barikádos címlap ócskaságára, egyre inkább úgy vagyunk vele, hogy a jobbik és médiája olyan matatérben létezik, amihez nekünk nem adtak kulcsot; így érdemben kommentálni is képtelenek vagyunk. Tanácstalanságunkban akcióra szántuk magunkat, mely egyben blogtörténeti lépés is: a kép értelmezéséhez segítségül hívtuk Csodatevő Nikolát a szomszédos giccsblogról, aki volt olyan cukorfalat, és pár perc alatt kanyarított nekünk egy szakvéleményt.

A Pápanyalóka blog szakvéleménye
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a Szent Gellért kezében lévő kereszt menórával történő pótlása a képen végrehajtott legszigorúbb fotosop-művelet. Persze ez nincs így. Ha alaposabban szemlélődünk, láthatjuk, hogy a kép háttere két részre osztható: az egyik a téli, szürke Budapest, a másik pedig a szikrázó napsütésben tündöklő méretes felhőpamacs. Az aránytalan felhőméret és a furcsamód különböző megvilágítás hatalmas fotosop-gyanút ébreszt, főleg, ha e technikai trükköt párhuzamba állítjuk az alkotó feltételezett szándékával, a város felé nyújtott menóra hangsúlyozásával. Tehát a kép grafikai megoldásait elemezve, és az általa megfogalmazott üzenetet (Szent Zsellért?) nézve is csak arra a következtetésre juthatunk, hogy a giccs egy nagyon speciális, antiszemita típusával állunk szemben.

Ehhez csak annyit tennénk hozzá, hogy a barikádos címlap egyben jelentős öngól is, ha csak azt nézzük, hogy a Jobbik korábban előszeretettel tűntette fel magát a nemzeti jelképek harcos védőjeként: Szent Gellért szobra (bronz, Jankovits Gyulától, 1904.) ugyanis amellett, hogy a kereszténység fontos lokális jelképe, a budapesti városképpel és hagyománnyal összenőtt magyar szimbólum. És mint ilyen, a lokálpatrióta magyarok bizony nem nagyon szeretik ha csak úgy cserélgetve vannak a kezében a dolgok.

Szanyi „egyedül vagyunk” Tibornak és lelkes kritikusainak köszönhetjük a 2010-es választási kampány eddigi egyik legnagyobb megmozdulását. Abban, amikor a lakótelepi kopogtatócédulagyűjtés közepén évértékelőt rögtönző, a háta mögött tiltakozó transzparenst kifeszíteni próbáló gyerekek és a Szanyi-kampánystábhoz tartozó jobbágyok közt kialakuló csendes közelharcról mit sem sejtő Tibi kiejti a száján, hogy „Elbaltáztunk.”, szóval abban minden benne van, amit tudni illik napjaink helyzetéről. Nézzük csak, nagyon vicces:

Maga a szpícs elég unalmas: görcsösen alámondogatásos utalás Orbánra, 0 konkrétum. Miss Sün feltűnése egy kicsit színesíti a képet. Aki unná végighallgatni, a kulcsszavak:

„Hungaronáci randalírozás.”
„Kénytelen-kelletlen megszavaztuk.”
„Eddig ért a takaró.”
„Időben kapcsoltunk.”
„Sok disznóságra fény derült.”
„Örüljünk, hogy intézményeink működnek.”
„Sokan hazudtak, de a többség normális.”
„Ettől még bulizhatnak amennyit akartnak.”
„Elbaltáztunk.”
„Mangalica szalámi.”

Hogy vannak ezzel a kampánnyal? Mi egyszerre unjuk és nagyon élvezzük.

APDÉT!
Olvasónk, Szkeptikus képet is küldött, melyben bizonyítja a kommentek közt tett állítását:

Persze van tovább is >>>>>>

1. Megéli-e Göncz Árpád április 11-ét?
2. Megéli-e Horn Gyula április 25-ét?
3. Átül-e majd valaki az MSZP-frakcióba?

*a szerző tanú, gátőr

a Fontolva Haladó blog szerkesztősége elhatárolódik a dilemmáktól.

Prelúdium
Szerkesztőségünk szilárd és mértéktartó álláspontja szerint a minap Magyarország és Szlovákia firmamentumán tapasztalt fényjelenség mennyei reveláció. Isteni jelenség, amely megvilágította a két ország tájait, és szimbolikusan világossá tette a szlovák kormányzat sovén politikáját. Ennek fényében (érzik a kifejezés stílusosságát?) nekünk is meg kell szólalnunk a kérdésben.

Történt ugyanis, hogy a szlovák parlament elfogadta a „hazafiassági törvényt”. A rendelkezés értelmében a hivatalos ülések (önkormányzatoktól a parlamentig) a himnusz eléneklésével kezdődnek, amit a sulikban is lejátszanak tanítás előtt. Sőt, ott kifüggesztik a falra a címert, meg a szlovák alkotmány részletét. No de mi a különleges ebben (hiszen nálunk eddig is kint volt az állami jelkép)? Fontolva végighümmögjük a pozsonyi aktualitásokat.

Habár a törvény nem fogalmaz meg szankciókat a mulasztókkal szemben, kár lenne azzal álltatnunk magunkat, hogy pusztán újabb politikai performanszként öltött testet a sarjadzó (mit sarjadzó, túlburjánzó!) össz-szlovák (szo)patriótizmus. Többről van szó! Slotáék ugyanis azzal magyarázták az intézkedés szükségességét, hogy nálunk kiszabadult a nacionalizmus kísértete a palackból, és erre bizony csak a szlovák öntudat acélozásával lehet csak felelni. S ez az igazi baj. Az önálló Szlovákia létrejöttével nem teljesedtek ki a Slota-félék vágyai, nekik mindig a magyarokkal szemben kell építeniük az identitásukat. Velünk szemben, a magyarok ellen kell definiálniuk önmagukat. A szlovák nemzettudat léptei a lakosság 10%-át kitevő kisebbség érdekein, sőt elemi jogain, életlehetőségein átgázolva vezetnek a paradicsominak hitt állapotok felé.

Persze van tovább is >>>>>>

A Gondolatkísérlet blog megoldási lehetőségei a hétvégi tűzgömbre itt olvashatók.

Előzmény: A civilizációk összecsapása és a restauráció szükségessége (Európa és a muzulmánok) - I. rész

Háromféle alapvető vélekedést lehet elkülöníteni az európai bevándorlás, azon belül is a muzulmánokhoz való hozzáállással kapcsolatban. Az európai vezetők a klasszikus, politikailag korrekt liberalizmus jegyében és Francis Fukuyama A történelem vége című könyvének megfelelően azt gondolják, a liberális demokráciákkal kiteljesedett a történelem. A liberális demokráciák fontos alapjuknak tekintik a szekularizációt és a nyitottságot, ideáljuk pedig Karl Popper nyitott társadalma - a bevándorlók, köztük a muszlimok jelentős része pedig épp a volt gyarmatokról érkezik, egy jobb élet reményében.

Az ilyen liberálisok azzal keltenek lelkiismeretfurdalást: kötelességünk kompenzálni a volt gyarmatok népeit azzal is, hogy nem akadályozzuk idejöveletüket. (Mintha a gyarmatosításoknak nem lettek volna pozitív következményei is. Mit adtak nekünk a Rómaiak? Vízvezetéket! Demagóg!) Emellett úgy gondolják, hogy a nemzeti identitás és állampolgári hűség szerződésen alapuló dolgok. Pedig Roger Scruton, az angol konzervatívok egyik nagy öregje A nemzetek szükségességéről, valamint A nyugat és a többi: a globalizáció és a terrorveszély című tanulmányaiban már figyelmeztetett, hogy lojalitást nem lehet szerződésre alapozni, és a bevándorlóknak problémájuk akad a befogadó államok értékrendjéhez való alkalmazkodással. Ezt támasztja alá, hogy a fundamentalista vallási eszmékre fogékony európai muzulmánok jellemzően nem első, hanem másod-vagy épp harmadgenerációsok. (Tegyük hozzá: Svédországban már felvetették, hogy ők a saria alapján szeretnének törvénykezni. Az angol canterbury érsek pedig ennek lehetőségét fura módon maga is említette.)

Persze van tovább is >>>>>>

Február 25.: a kommunizmus áldozatainak emléknapja.

Az emberellenes rendszerek bűneiről memento kell az utókor számára; az egyik legutóbbi, egyben legfontosabb ilyen emlék a Andrzej Vajda Katyn c. filmje. Az emléknapon érdemes meghallgatni a lengyelek tragédiáját, és összevetni a magyarral. (Az alábbi részlet a 2007/51-52-es Heti Válaszban megjelent Vajda-interjúból származik.)

„A lengyel nép számára Katyn igenis népirtás volt. Persze nehéz csupán a számokról beszélni, amikor Sztálin húszmillió ember haláláért felelős. Sztálin azt vallotta, hogy egy ember halála probléma, százezrek halála statisztika. Ennek fényében lehetetlen közös kiindulópontot találni. Nem elhanyagolható szempont, hogy mi huszonkétezer értelmiségit veszítettünk el 1940 tavaszán. Ráadásul néhány év múlva jött a varsói felkelés, ami a végső döfés volt számunkra. Sztálin tudatosan kivárta, amíg elvérzik a város és romjai alá temetkezik a megmaradt értelmiség. Nekünk 1945-ben az építkezést lelki és szellemi szinten is az alapoktól kellett kezdeni. Nem véletlen, hogy aki a háború után tudott, rögtön tanítani vagy tanulni kezdett.”

(...)

„Sztláin a katyni vérengzés ellenére elért mindent, amit akart. Föl lehetne tenni a kérdést, hogy huszonkétezer értelmiségi sok-e vagy kevés. Sok, hiszen minden lengyel család érintett. Amióta bemutatták a filmet, folyamatosan jönnek hozzám idegenek, hogy elmondják, kit veszítettek el Katynban. Az áldozatok ma is jelen vannak. A sebek nem gyógyultak be.”

Az első kép Pinczehelyi Sándor Sarló és kalapács c. fotója. A rajzot Vashi Viktor karikaturista készítette.

Forrás: OV fácse!!!

Írta: Szilvay Gergely

Európa megtagadta keresztény gyökerét, amely által felemelkedett, és amely erőt adott neki, hogy visszaverje a muszlim hódítást - ma azonban egyre inkább az iszlám térnyerésének vagyunk tanúi a magas bevándorlási aránynak és a születések magas számának köszönhetően. - „Ma a harc már spirituális fegyverekkel folyik, amelynek Európa híján van, míg a muszlimok tökéletesen felfegyverzettek” - vélekedik Miloslav Vlk prágai bíboros. Ő úgy látja, Európa magas árat fizet azért, hogy elfordult spirituális gyökereitől. - „Most még van esélyünk tenni valamit, de az időnk már nem mérhető évtizedekben. Az iszlám térnyerése elsősorban az európaiak individualista életmódjának köszönhető: az emberek nem képesek és nem is akarnak áldozatokat hozni” - fogalmazott a prágai érsek. A főpásztor elmondta: sem a szabadpiac, sem a felelősség nélküli szabadság nem elég erős ahhoz, hogy egy társadalom alapját adja. Önmagában még a demokrácia sem csodaszer, ha nem Istenben gyökerezik. Az emberek nem élhetnek sokáig alapvető lelki értékek nélkül.

Lélekszámban az erő

Az európai kontinensen összesen 53 millió muzulmán él (beleértve az őshonosokat is: bosnyákok, valamint Albánia és Koszovó, Macedónia [ezekben az országokban főleg az albánok] továbbá Oroszország egyes népcsoportjai, nem beszélve Törökország kis európai területéről), ebből 16 millió az EU-ban. Az újkori bevándorlás következtében ide érkező muszlimok főleg városi területeken telepednek le. A nemrégen muszlim főpolgármestert választó Rotterdam 25 százaléka, Amszterdam 20 százaléka, Marseille 17 százaléka, Brüsszel 16 százaléka, Párizsnak, Londonnak és Koppenhágának pedig a 10 százaléka muzulmán. Emlékezetesek azok a zavargások, amelyek Párizs főleg (nem csak muszlim) bevándorlók lakta külvárosaiban törtek ki pár éve. Egyes jelentések szerint a 2005-ös európai demográfiai növekedés 85 százalékban a bevándorlóknak köszönhető. 2015-re a nem muszlim európai lakosság 3,5 százalékkal növekszik majd, azonban a muszlimok száma meg fog duplázódni a magasabb születési rátáknak köszönhetően. Ugyanakkor mások arra figyelmeztetnek, hogy az európai életmódot megkedvelő muzulmánok körében is csökken a születések száma.

Persze van tovább is >>>>>>

Csak szűkebb körben vert port, de jellegénél fogva a nagyobb közönségnek is érdekes a botrány, mi szerint február 14-én hungarista mozgalmárok az adyligeti cserkészparkban tartották a szokásos kitörés-megemlékezésüket. Nézzünk pár hírt:

Cserkésztáborban emlékeztek meg a „becsület napjáról” (Népszabadság Online)
Nem tudott a cserkészszövetség a hungarista emlékezésről (Magyar Nemzet Online)

A nol.hu-s cikk alatti hozzászólásokban meg egy-két másik netes fórumon persze beindult a turbó, és a hülyébbek már kezdték is emlegetni, hogy lám, hát a cserkészek is nácikok. Az MCsSz (helyesen) rögtön sajtóközleményben reagált:

Persze van tovább is >>>>>>

Jé, csak most nézem, találkoztam én már ezzel a „tömeggyilkosságra készülő egyetemista” S. Ábellel. Arszák néven kommentelt blog.hu alatt, több vitában is láttam. Mondom is, hogy miért tör ki a frász a gondolatától.

Akik világhálós innovációra, webkettes trendekre izgulnak, számtalanszor olvashatták, hogy ez a magánéletet lebontó/minél kisebb területre korlátozó internetes megosztó-láz teljesen felforgatja az emberi hétköznapokat a párkapcsolatoktól a bűnmegelőző stratégiákig (annak is szemtanúi lehettünk, ahogy egy MSZP-s politikust mikroblogban közölt baromsága miatt szedtek majdnem ízekre). Erről az Ábel nevű, 22 éves egyetemistáról, aki a hírek szerint a Columbine iskolaihoz hasonló bosszú-lövöldözésre készült, az átlagos internethasználó mintegy 20 perc alatt a következőket derítheti ki:

- http://arszak.blog.hu/ cím alatt blogot vezetett;
- http://blog.hu/user/114820/tab/activity az összes blog.hu alatt keletkezett hozzászólása olvasható;
- amennyiben a vezetékneve tényleg s-sel kezdődik, és tényleg ELTE ÁJK-s, iwiw-es adatlapja minden bizonnyal ez (utolsó bejelentkezés az elfogás napja előtti): http://iwiw.hu/pages/user/userdata.jsp?userID=9344869 (Kemény, de kis nézelődéssel innen privát e-mail címe és telefonszáma is megtudható.)

"Határtalan gyűlölet van bennem"

A már linkelt naplózott hozzászólásokból elég pontos személyiség hámozható ki (az idézetek mind tőle válogatva): agresszióra hajlamos („Akinek pedig nem ez a véleménye, annak kívánom, hogy kerüljön tolószékbe!”), idegengyűlölő („Magyarországnak önvédelmi okokból azonnal meg kell semmisítenie a szlovák államot!” - pedig ezért a gondolatért milyen kár!), frusztrált („Határtalan gyűlölet van Bennem minden rohadék iránt, aki előttem áll a sorban.”), valláshoz valami betegesen cinikusan viszonyuló („Nézzétek csak, a valódi Isten az Én vagyok, de összeesküvést szőttek ellenem, és letaszítottak ide.”) - és még sorolhatnám. Egy focicsapatnyi pszichológus ellenne ezzel a komment-anyaggal, szakdolgozatilag. Teljesen nyilvános, maximum egy regisztráció után elérhető adatok egy ember magánéletéből.

A srác elmebeteg, az nem vitás. Negyed órát töltöttem el az írásai között, és kirázott a hideg. Meg az a tudat, hogy hány ilyet láttam már, majd nyomtam ki a böngészőt azzal, hogy „ugyan, csak a pofájuk jár, tuti nem is gondolják komolyan”. Hirtelen nem tudom, jó-e nekünk, hogy ezek az emberek így is láthatóvá válnak az internet által.

*a szerző tanú, gátőr

Van nekem egy képgyűjteményem, ami arról szól, hogy a Burger King gyorsétteremlánc "skót ajánlat" fedőnév alatt olcsó menüket reklámoz a kedves vevők arcába. A gyűjtemény első darabja így fest, még 2006 februárjából:

Persze van tovább is >>>>>>

Lényeges előtanulmány:
Létezik-e MDF-es bajusz-kód? (korábbi cikk Bokrosról és az MDF-ről)

Lajos 1997 óta egészen az EU parlamenti választások előtti időkig rendesen a part széléről ugatott, mostanra viszont durván átbillent a mérleg nyelve, lassan az egy médiafelületre jutó Bokrosok száma napi szinten eléri szép emlékű pénzügyminiszterségének idején tapasztalt mértéket. A parlamenti bejutásért teperő MDF túlmozgására jellemzően Orbánon kívül csak az ő jelöltjükként induló Bokros mondott évértékelő(nek hirdetett kampánynyitó)t, amitől most hasra esni látszik a teljes balos-liberális média (fantasztikusozás, szakértőzés, közgazdaság-tudományosozás), mi több, néhol már Mesterházy Attila helyett őt mondják Viktor egyetlen opponensének. Nézzük akkor, mit tud a versenyző.

A teljes beszéd (kb. 60 perc) itt megnézhető.

A stand-up egyik legfontosabb stílusjegyeként Lajos diszkrét headset-mikrofonnal, saroktól sarokig járkálva, 100 százalék papírmentesen (respect!) szögezte magára Dávid Ibolya és Debreczeni József tekintetét. Mindez egyetemi diákjainak nem lehet nagy újdonság, de újonnan szerzett rajongóit láthatóan lenyűgözte. Bokros nem is tett mást, mint egy átlagos hétköznapon: a Tanárúr-szemüveget szigorúra igazítva órát tartott. Ha valakinek naponta kell több csoportnyi hallgatóságot közgazdászi szakvéleményéről meggyőznie, nyilván szert tesz jó adag dörzsöltségre.

A lehengerlés persze itt-ott rettentő agresszív tenyérbemászással párosul, a headset járulékos következményeként pedig a beszéd közben végig hallani a bajusz alól származó bohókás szuszogást, amit cukinak mégsem neveznénk. (Szerintem éjszaka horkol is.)

(részlet a beszédből)

A nagy szakértelemtől a beszéd vége óta aléltnak levők ott tévednek, hogy a valós közgazdaságtani krafttal előadott szpícs helyi értékét tévesztve kész tervezetnek, netán abszolút igazságnak nézik a mondottakat. Aki bármilyen összefüggésben olvasott/tanult már alap szintű mikro- makroökonómiát tudja, hogy Bokros többé-kevésbé következetes neoliberális (régi örökség: annak ellenére, hogy MSZMP-tag volt, David Ricardo álnéven írt a rendszerváltás előtt a Beszélőbe), módszertani válaszai is ebből az iskolából származnak. Ha másmilyen irányból hoznak közgazdászt, akkor az máshonnan fog lehengerlő szólamokat hozni - közgazdaságtani iskolánként eltérő válaszok léteznek, közös bennük, hogy mindegyik előadható állati szakértelemmel, ill. egyik sem jelent abszolút igazságot.

Laikus szemlélő számára alig észrevehetően, de Bokros még azt is megengedte magának, hogy néhány utalásban szénné alázza az MDF-et. Szerinte ugyanis a magyar gazdaság máig tragikus következményekkel ható kisiklása 2000-2001-ben kezdődött. Az akkor indult folyamatot leginkább az „ötvenes évek voluntarista gazdaságához” tartja hasonlónak. Kemény szavak. Az a baj, hogy az akkori Fidesz-kormány egy Magyar Demokrata Fórum nevű párttal koalícióban kormányzott éppen. Mégsem csapta hátra a széket senki az előadóban, hogy legalábbis az ötvenes évek hasonlata ellen protestáljon.

Mohó pénzember OK, mohó politikus nem OK

Bokros elvi alapvetéseinek helyenkénti cinizmusát jól jellemzi a válság okát firtató egyik kijelentése. „Az erkölcsi megkülönböztetés fabatkát nem ér. Sokan azt mondják, hogy az a baj, hogy mohó emberek ülnek a bankokban - hát persze, hogy olyanok ülnek, hát milyenek üljenek?” - Húú Lajos, kemény vagy, mint a kád széle. Laza realista, semmi arcoskodás. Pedig azt az összefüggést még egy közgazdász is levonhatná, hogy a mohóságból társadalmi szinten opportunizmus és hatalomvágy következik, meg az, hogy sokak (tömegek) kárára mégiscsak szűk rétegek lopják szét a különböző pénzrendszereket. Éppen azokat az időket éljük, amikor százezernyi munkahely elvesztése és jó adag kiábrándultság után szeretnénk elhinni, hogy a kapitalizmus nem csak arról tud szólni, hogy termelőzabálásban becsapott ügyfélként hitelből plazmatévézünk, meg bankárként szíjelcsapatunk mindent magunk körül egyforintnyi haszonért. „Gyerekek, a kínnal szerzett megtakarításotokon továbbra is gátlástalanul mohó pénzemberek ülnek, de ne aggódjatok, nem fognak becsapni sem a kamattal, sem a hitellel, ettől nem lesz újabb válság” - baromi kecsegtető.

A fentiek mellett Lajosunk érezteti, hogy nincs megelégedve a magyar munkaerővel: a magyar munkaerő szerinte rosszul képzett és drága. Képzettség tekintetében persze mély igazság van bírálatában (azért 8 év köz- és felsőoktatási kötélhúzása és sáskajárása meghozta eredményét). Arról, hogy a jelenlegi árszintek és infláció mellett mennyire érzi magát drágának bárki, aki nem a marketing- vagy a bankszektorban dolgozik, szerintem Bokros arcpirító válaszokat kapna. Cinizmusa nem is annyira ebben, hanem megoldásában rejlik. Többször elmondta már, hogy programja „nem fog mindenkinek tetszeni” és ez „így van jól”. Magyarán üzent a békáknak: csórók, kalimpáljatok, mert le lesz csapolva alólatok a mocsár. Még ha arról is van szó, hogy a fenntarthatóság érdekében tömegnyi embert kell átcsoportosítani haszontalan munkapozíciókból (ilyenre örök lelőhely: MÁV) valami hasznosba, Bokros hozzáállása akkor is minden ízében technokrata, meglehetősen gusztustalan módszert rejt. (Nem is véletlen, hogy a Bokrossal bruttósított MDF olyan támogatókat szerzett hirtelen, mint Tóta W. Árpád, vagy Havas Henrik.)

Orbánozás, a biztonság kedvéért

Cinizmusa és doktriner neolib görcsei („nincs ingyenebéd”-ezés) mellett BL-nak határozottan igaza van abban, hogy óriási méretű csoportot kell beverni a munkaerőpiacra, akár kedvezőbb adófeltételek mellett (Viktorral ebben egyet érthetnek). Az értékelő alatt kaptuk nagy kanállal az atlantimust is (kapcsolt érzésként némi spenglerezés, meg „nincs nyugat alkonya”), utóbbiban még Heti Válasz „tájoló” rovata is láthat fantáziát.

Tanult előadónk az idézett dolgok mellett folyamatosan Orbánra és a Fidesz programtalanságára célozgatott, amivel csak az a probléma, hogy a bokrosi „okos állam kell, nem erős” éppen akkora üres szólam, mint a „zemberek boldogulása”, illetve az sem valami következetes, hogy Orbánt hol azzal vádolják, hogy ígéretcsomagokkal bombáz, hol azzal, hogy nincsen programja. Nehéz követni.

A beszéd után is látható, hogy ez az ember rövid idő alatt 100 százalékban saját arcára formálta az MDF-et - úgy tűnik, nem Bokros csatlakozott az MDF-hez, hanem az MDF Bokroshoz. Emellett pedig ki nem tesz rá magasról, hogyha kilép Boross Péter, vagy akár a fél vidéki tagság, ha egyszer Bokros színre lépésével (nyilván) befut egy vagon tele tőkeerős csoportokkal és kiépült kapcsolati hálókba csatornázott emberekkel, akik biztosítják a finanszírozást?